sebek.

 Kirai

Fel�llt. Elengedett, �s fel�llt. Nem emeltem fel a fejemet, hagytam, hogy leg�rd�ljenek k�nnyeim az arcomon, hogy �rezhessem a s�s �zt ajkamon. M�r a fejem is f�jt… ut�lok s�rni.

- Ismerem! Szeretem… b�nt�rsa vagyok! �s vele fogom let�lteni azt a b�ntet�st!

Megfagyott a v�r az ereimben. Felemeltem a fejemet, �s d�h�s-�rtetlen�l a m�sikra meredtem. De Kimura vigyorogva meredt a kamer�ba. Kicsit betegesen festett �gy, ezzel az oda nem ill� fanatikus mimik�val. Mi�rt mond ilyeneket?

- Kimura…?! - sziszegtem, de nem hallotta, vagy nem akarta hallani. Apr�t nyelve akaratlanul is a bilincseket kezdtem feszegetni. Ugyanekkor felhangzott annak a rend�rn�nek a hangja, valamelyik kamera fel�l.

- Nem csukhatjuk le minden ok n�lk�l…

- Minden ok n�lk�l? - csattant fel Kimura. M�rhetetlen�l d�h�snek l�tszott, szinte remegett. Hatalmasat csapott az asztalra. – Most m�gis kit n�znek h�ly�nek?! Tudj�k nagyon j�l, hogy vele voltam, bet�rtem vele egy�tt a h�zba… v�dtem �t…

Fogd be, fogd m�r be, mert �n fogom be a sz�dat… H�lye k�ly�k, mi�rt csin�lod?!

- De �n m�g csak tizen�t �ves, �s nem k�vetett el olyan s�lyos b�nt, hogy b�rt�nbe z�rjuk. - A n� hangja m�g mindig higgadtan csengett. Valahol m�lyen neki drukkoltam… Kimura nem lehet olyan idi�ta, hogy komolyan gondolja a saj�t szavait… Ennyire nem lehet makacs. - Legfeljebb jav�t�int�zetbe k�ldhetn�nk, de felt�telezem, a sz�lei kivenn�k onnan…

- �s? - Kimura elr�h�gte mag�t. T�nyleg kezd bekattanni… De nem akarom, hogy velem egy�tt rohadjon meg a r�cs m�g�tt… - Nem akad�lyozhatj�k meg, hogy �n bevonuljak. Hogy �n bek�lt�zzek hozz�, hisz gondolom, elk�l�n�tik… - Kimura, el�g. Ne folytasd. - Azt meg nem akad�lyozom, hogy let�ltse a b�ntet�s�t…

- Most m�r el�g! - csattantam fel, miut�n betelt a poh�r. Eddig b�rtam. D�h�sen n�ztem r�. - Ne �r�lj meg! Nem �rek annyit, hogy… hozz�m k�lt�zz. Egy gyilkos vagyok, �rted?! Fel tudod ezt fogni?! - kiab�ltam. - Mi van, ha �jjel �lmodban csak �gy kiny�rlak, mi?! Menj haza… - mondtam fagyosan. - Fogadd el, hogy van egy viszonylag norm�lis �leted. �s ne dobj el mindent… egy koszos b�n�z� miatt.

Egy darabig �llt dermedten. Lassan egyenesedett fel, a be�ll� cs�ndben h�trapillantott r�m. Szeme k�nnyekt�l csillogott, de megtartottam a j�gp�nc�lt. Hidegen viszonoztam pillant�s�t, amiben kavarogtak az �rzelmek. S�t�tt r�la a f�jdalom - nem �rtette, mi�rt mondom ezt. Tal�n egy pillanatra elp�rolgott a h�v�ss�g… de azt�n megsz�laltam.

- Rem�lem �rted, mire akarok kilyukadni.

Lassan k�zelebb l�pett, �s felemelve kez�t, egy pofont kevert le. Nem f�jt… semmi nem volt a testemet �s a bens�met mardos� �rz�sekhez k�pest. Elford�tottam a fejem t�ntet�leg.

- �rtem, de tudod mit? Nem akarom felfogni, se elfogadni! - kiab�lja fel�m. - Nem fogom hagyni, hogy itt rohadj meg! Ha kell az eg�sz �letemet kutat�ssal fogom elt�lteni… kutat�ssal… - sziszegte m�g, azt�n sarkonfordult, �s az ajt�hoz trappolt. Idi�ta k�ly�k…

D�r�mb�lni kezdett, m�g ki nem nyitott�k neki az ajt�t. Ut�na csak a cs�nd maradt.

Kimura

Az eg�sz testem remeg a m�regt�l. Hogy mondhatott ilyet? Nem hiszem el, hogy egyenesen a szemembe mondta. Na persze, ha csak mondta volna. De m�r egyenesen k�pte a szavakat.

Kil�pdelek, mikor hallom a z�r kattan�s�t. Odakint a rend�r�k b�mulnak r�m, pont �gy, mint egy beteg emberre.

- Mi van? Mit b�mul? - vetem fel� agressz�van. - �n�k tehetnek mindenr�l! - sziszegem fel� a szavakat. Kicsit megtorpanok. Arra v�rok, hogy a semmib�l el�bukkan� kommand�s csoport a f�ldre teper, �s engem is ugyan�gy tartanak majd fogva, mint Kirait. De semmi nem t�rt�nik. M�g arra se m�ltatnak, hogy elk�sz�njenek. De mi�rt is v�rom �n el ezt?

Gyors l�ptekkel v�gtatok kifele, nehezen, de siker�l kijutnom.

Kint �llok az �p�let el�tt, el�kapom a mobilom, �s az egyik legjobb taxi t�rsas�got t�rcs�zom. Bemondom a c�met, �s utas�tom �ket, hogy a lehet� leghamarabb j�jjenek �rtem. Musz�j elt�nn�m innen, min�l hamarabb! Rosszul vagyok ett�l a helyt�l, a l�gk�rt�l, az eg�szt�l…

Biztos�tanak arr�l, hogy nagyj�b�l t�z perc, �s m�ris �rtem j�n az aut�. A telefonomat a zsebembe s�llyesztem, talpammal idegesen verek egy gyors ritmust. Mellkasomon �sszefonom a karjaim, fejemben pedig visszhangzik a m�sik mondand�ja.

Gondolataimb�l a kocsi dud�ja z�kkent ki, csak bepattanok a j�rm�be, �s elmotyogom a sof�rnek a c�met. Csak megy�nk, robog a kocsi... Eg�szen haz�ig.

Kirai

Hossz� �r�kig senki nem t�r�d�tt velem. V�rtam, mikor cipelnek el a t�rgyal�somra, vagy vernek agyon, vagy �t�lnek hal�lra, dugnak be egy cell�ba, csak t�rt�njen m�r valami, ami eltereli a figyelmemet a kibaszott f�jdalomr�l, mert bele�r�l�k!

Kezdtem kiakadni. Nincs idegt�p�bb a v�rakoz�sn�l… a n�ma cs�ndben… Legsz�vesebben m�r �v�lt�ttem volna, csak ne a n�mas�g legyen az egyetlen t�rsam… Kimura… folyton eszembejut… Francba… nem �rdekel, nem �rdekel… Kimura…

Telt az id�. Lassan, vagy gyorsan? Nem tudom. Nem �rz�keltem m�r r�g… Nekem �veknek t�nt, mire v�gre ny�lt az ajt� - m�gsem mozdultam. Bakancsok koppantak a talajon, egyre k�zelebbr�l. �reztem, hogy leveszik a bilincset r�lam, csak hogy talpra r�ntva �jra csukl�mon �rezhessem a f�met… Igyekeztem nem t�r�dni a tagjaimban l�ktet� f�jdalommal, de minduntalan r�telepedett tudatomra a v�r�s k�d. Elviselhetetlen…

Azt�n felt�nt, mikor m�r az ajt� fel� vonszoltak (a j�r�s nehezemre esett, de m�g tartottam magam), hogy az egyik f�rfi valamit mond nekem.

- …v�d: ember�l�s, �t�let: �letfogytiglani fegyh�zb�ntet�s…

Micsoda? �llj, �llj, mi a szar van?! Utols� er�mmel megpr�b�ltam meg�llni, de csak magammal csesztem ki, er�sebben r�ntottak tov�bb. Felszisszentem, de nem adtam fel.

- �s mi van… a t�rgyal�ssal? - pr�seltem ki magamb�l indulatosan. M�r a folyos�ra h�ztak ki. - Az nem lesz…?!

Az egyik r�ngat�m s�t�ten felnevetett. - Neked meg se kellett jelenned. - Szavai fel�rtek egy arculcsap�ssal. - Nincs olyan �rv, amivel fel tudtad volna menteni magad… �gy is, �gy is r�cs m�g� ker�lt�l volna. Vagyis, ez esetben �veg m�g�…

Hirtelen mintha megsz�nt volna k�r�l�ttem minden. Furcs�n t�volinak t�nt a f�jdalom. Nem… nem, ez nem lehet… Nekem meg kellett volna jelennem a t�rgyal�son… csak egyszer… csak egyszer… el akartam mondani az igazat…

�reztem, hogy forog velem a vil�g, nem tudtam r�n�zni egyik �rre sem… lehunytam a szemem, �s hagytam, hogy mag�ba szippantson a j�t�kony �ntudatlans�g…

Nem tudom, meddig voltam eszm�letlen, de mikor fel�bredtem, m�r a cell�mban fek�dtem. Ahogy megmozdultam, ism�t elemi er�vel t�rt r�m a f�jdalom, �s v�gigcik�zott a gerincemen.

- Basszameg! - ki�ltottam fel �sszeszor�tva szememet, m�g nem enyh�lt annyira, hogy k�rbe tudjak pillantani �j lakhelyemen. Zih�lva �llap�thattam meg, hogy t�nyleg egy vastag �vegfal alkotja a cella bej�rat�t. Tulajdonk�ppen az eg�sz falr�sz �vegb�l volt, az ajt� pedig… nos, mondhatni t�r�sbiztos. Az �gy, amin fek�dtem a bej�rattal szemk�zti faln�l volt, �gy a bal oldalamat l�thatta az �r, ha beb�mult… De nem �gy t�nt, hogy velem foglalkozik.

Tov�bb n�zel�dve felfedeztem egy wc-t �s mosd�kagyl�t is egym�s mellett, �s nem messze t�l�k egy zuhanyr�zs�t a falon, �s egy lefoly�t a padl�n… �risten de j�lesne egy zuhany… de mozdulni se b�rok…

Tekintetem megakadt az egyik sarokban, ahol kis kamera figyelte minden rezd�l�sem. Remek. Ez hi�nyzott az �letemb�l… Megborzongtam a gondolatra, hogy valaki tal�n most is figyel. Elford�tottam a pillant�somat, de m�g �gy is percekig �gette a b�r�m a kamera. Lehunytam a szemem, �s pr�b�ltam elterelni a gondolataimat. Felm�rtem a lehet�s�geimet.

Nem tudok fel�llni. Ez volt az els�, ami tudatosult bennem. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem tudok semmit csin�lni. Vajon itt mi a rendszer az ev�sn�l? Bedobnak egy t�lc�t? Addig tal�n m�g el tudn�k verg�dni valahogy, ha m�st nem, hason cs�szva… De ha…

Hirtelen kattan�sok sorozata szak�totta f�lbe �rdekfesz�t� gondolataimat. Felpillantottam f�jdalmasan, �s csak annyit l�ttam, hogy nyitva a cella ajtaja… L�ttam a feh�r rabruh�kat elvonulni, besz�lget�s halk moraja jutott el hozz�m. Nem �rtettem… Mi ez? Azt�n l�ttam, hogy valaki meg�ll, ben�z hozz�m.

- Te nem j�ssz kaj�lni? - hallottam a m�ly f�rfihangot. �gy �reztem, beigazol�dott a gyan�m. Itt fogok �hend�gleni. K�z�s eb�dl� van, ahova a l�badon kell menni, kiv�ve, ha nem tudsz j�rni, ez pedig egyet jelent azzal, hogy nem fogok enni.

Itt fogok �hend�gleni.

Kimura

R�g �reztem, hogy ennyire hi�nyzott volna ez a k�rnyezet. Most m�gis azt tapasztaltam, hogy egy hatalmas k� g�rd�lt le a v�llamr�l, de a mag�ny, �s a k�ts�gbees�s m�g mindig rajtam kapaszkodott. Csak cs�ng�tt, �s nem volt hajland� elengedni. Nem tudom, mi van velem. Gondolataimban Kirai szavai cik�znak. L�tom magam el�tt �t…

Term�szetesen any�m�k ism�telten nincsenek itthon. Ki tudja. Lehet, hogy �ppen Hawaii szigetein �ztatj�k meg�regedett test�ket, valami dr�ga kokt�lt sz�rcs�lnek, ami pont ap�mhoz hasonl� sznoboknak k�sz�lt. Aloha.

Egy szolg�l� vesz �szre, r�gt�n odasiet hozz�m, nyitja az ajt�t, �rdekl�dik, hogy mi t�rt�nt velem, a fiatal�rral. Csak r�v�gom, hogy semmi, kital�lok valami kamudum�t, majd felv�gtatok a szob�mba. Tudj�k nagyon j�l, hogy ilyenkor b�k�n kell hagyni. L�tsz�lagosan be is tartj�k, hisz nem zaklatnak.

A l�pcs�fokokat kettes�vel, n�hol h�rmas�val veszem. Hamar fel�rek, a szob�m ajtaja nyitva. Ki van takar�tva, csillogva v�r r�m.

Bel�pdelek, csak a szok�sos m�don z�rom magamra az ajt�t. Egy halk s�haj szakad fel bel�lem, majd a ruh�sszekr�nyhez l�pdelek. Kinyitom. Meredten b�mulok a ruhadarabokra. M�r nem �rdekel, hogy j�l n�zzek ki. Nem �gy, mint r�gen. Csak egy fekete farmert kapok el� bel�le, �s egy feh�r p�l�t. Levetem koszos holmijaimat, f�lredobom �ket. Arcomon egy apr� fintor fut �t. �titta �ket a b�n szaga. A hazugs�g�… soha t�bb� nincs sz�ks�gem r�juk. Csak arra eml�keztetnek, ami a rossz.
Egy gyors, de alapos zuhany ut�n �lt�m magamra a kiv�lasztott anyagokat. A t�r�lk�z�t a hely�re illesztem, sz�radjon csak. Belet�rok a hajamba, majd belevetem magam az �gyamba. Elter�l�k rajta, tekintetem automatikusan a plafonra tapad. Telefonomat szedem el�. Sz�tnyitom. A h�tteremen Kirai van. Mikor �ll�tottam be?

T�rcs�zok…

N�mi besz�lget�s ut�n r�b�zom a feladatot a n�pszer� mag�nnyomoz�ra. El�g, ha megmondom a m�sik nev�t, �s hogy mire van sz�ks�gem. Mindenre, ami hozz� kapcsol�dik.

- …a sz�leit �lte meg �s k�t �ves kish�g�t… - hallom a f�rfi hangj�t. Meg se rezzenek az inform�ci�k hallat�n. Az okra vagyok k�v�ncsi! - …egy esetleges napl�…

- Nekem mindegy, �rti? Mindent szerezzen meg, amit Kirair�l lehet tudni! - utas�tom.

� csak h�mm�g egyet, k�zli, hogy majd h�vni fog, �s lerakja a telefont.

M�r most �gy �rzem magam, mint aki megbolondult. Mag�nyosan fekszem a szob�ban. Az �ra kattog�sa visszhangzik, lassan kongat. Mi lehet veled Kirai? Ugye j�l vagy? Csak azt veszem �szre, hogy minden percembe belek�szik a m�sik gondolata. Egyre jobban izgat, hogy mi van vele. Hogy mi lesz vele. Mi lesz vel�nk…

K�t nap eltelt�vel cs�rren meg el�sz�r a telefonom. A nyomoz� az. Sz�vem hevesen kalap�l, izgatottan v�rom, hogy mit fog mondani. B�szk�n mes�li, hogy siker�lt megszereznie. Szemeim elkerekednek, bel�l ujjongok. Csak r�v�gom, hogy most azonnal tal�lkozzunk, a p�nz meg nem sz�m�t. Beleegyezik, �gy f�l �r�n bel�l a kezemben tarthatom a napl�t.

Csak bambulok a b�rk�t�s� noteszre. Gy�r�tt, sokat meg�lt, foltos. De innent�l senki nem veheti el.

M�lyen a zsebembe s�llyesztem, v�letlen�l se eshet ki.

Hazamegyek.

Le�l�k…

�s v�rom milyen kalandokba visz bele ez a f�zet.

M�r vagy k�t �r�ja olvasom a tartalmat, sz�vem hevesen ver k�zben, szemeim csak kimeredten k�vetik a bet�ket, szavakat, mondatokat. Falom a m�sik gondolatait, egy pillanatra se tudom lerakni az apr� k�nyvet, amibe annyi �rz�s szorult. Mintha semmit nem v�ltozott volna az �ta. Ugyanolyan st�lusban �rt akkor, mint ahogy most besz�l. Sok f�jdalma volt, �s m�g lesz is. A b�nt�l, �s a lelkiismeret furdal�st�l soha nem fog szabadulni. Mi�rt is szabadulna? A k�lseje kem�ny, de bel�l olyan t�r�keny… vagy csak �n hiszem ezt? �n b�zom abban, hogy van sz�ve, �s lelke?

„2003. m�jus 30. p�ntek 23:31

Elegem van. Elegem van. Elegem van, ELEGEM VAN, nem b�rom tov�bb ezt az eg�sz szart. Nem �rdekel a dilidoki, nem �rdekel ap�m, nem �rdekel any�m, nem �rdekel SENKI.”

Nem csak azt n�zem, hogy mir�l �r, hanem azt is, hogy hogyan. Nem l�tszik �gy, hogy t�l sok id�t fektetett volna bele, de… tudom, hogy sokat gondolkodik mindenen, ami egy picit is fontos neki!

- Nem �rdekel senki? - lehelem ki magamnak alig hallhat�an, a lapot sim�tom v�gig ujjaimmal. Lehunyom szemem, �s a m�sikat k�pzelem magam el�. Vajon milyen lehetett fiatalabb kor�ba? Isten mi�rt teremtett rossz embereket? Hogy sz�rakozhasson? Mintha �lvezn� odafent, hogy van kivel b�boznia, van kin r�h�gnie. Ha ennyire unatkozik, akkor… mi�rt nem tudja �r�kre sz�trombolni ezt a vil�got? Nyitott szemekkel n�zek fel a plafonra, mintha nem is lenne ott. Mintha sz�tnyit�dna, �s a szemem el� t�rulna a sz�ntiszta �g, ahol megb�jik az a valaki, aki csettint egyet, �s �gy lesz minden, ahogy akarja.

„F�jt.”

Tudom.

„Nem egyszer kellett bez�rk�znom a wc-be, hogy ne l�ss�k a k�nnyeimet. De egyszer lebuktam. A k�t nagymen� sr�c az oszt�lyb�l kir�ngatott a wc-b�l, beh�ztak k�t isteneset, azt�n lelocsoltak v�zzel, �s r�h�gve kidobtak a folyos�ra.”

H�t m�gis csak tudsz s�rni? Akkor el�ttem mi�rt nem ereszted �ket szabadon?

„Mindig is len�ztek. �n vagyok a furcsa sr�c, aki elfordul mindenkit�l, aki mindig bizalmatlanul n�z m�sokra.”

„Akartam bar�tokat. Mindenn�l jobban v�gytam valakire, aki figyel r�m, aki meghallgat, akit meghallgathatok, akivel egyszer�en… akivel egyszer�en j�. De nekem ez nem adatott meg.”

„Ism�t verekedt�nk, �s a padl�ra k�ld�tt egy fels�s. Bele akart taposni a gyomromba, de egy m�sik fels�s, egy l�ny meg�ll�totta. Azt mondta, hagyjon m�r b�k�n, nem �rtottam neki semmit… De �n m�r annyira elvakultam a haragt�l, hogy csak odak�ptem a l�nynak, hogy ne avatkozzon bele, nincs sz�ks�gem a sajn�lat�ra.
Sok�ig csengett a f�lemben az utols�, s�rtetten elsuttogott mondata, miut�n a fi� beletaposott a gyomromba.
-Akkor szenvedj.”

„Nem �rdekelte �ket, mi�rt vagyok ilyen. Nem is �rdekelte volna �ket akkor sem, ha tudj�k, hogy ha elveszik a p�nzt, m�snap reggelig nem fogok enni, mert otthon nem biztos, hogy kapok vacsor�t, hacsak anya nem csemp�szik be valamit a szob�mba, kock�ztatva ezzel egy �jabb ver�st.”

Testemen egy apr� remeg�s fut v�gig. Mennyi k�nt kellett �t�lned. Becsapom a noteszt, vagy egy m�terrel od�bb rakom le, �s idegesen meredek r�. Nem hittem volna, hogy ezt fogom �t�lni mik�zben v�gigfutok rajta. � csak egy �ldozat. Nem lehet gyilkos! Nem, nem, �s nem!

Felpattanok az �gyr�l, idegesen j�rk�lok fel-al� a szob�ban. Belet�rok a hajamba. - Francba, mit k�ne tennem? - szisszenek fel.
Meg�llok egy pillanatra. Musz�j lesz kock�ztatnom. T�l sok mindent nem fognak velem csin�lni, ha eddig se tett�k meg.

Azt hittem soha nem fog az eszembe jutni a seg�ts�g. Hogy �n seg�tsek b�rkinek is? Sz�p vicc… de ha belegondolok. M�r ez el�tt is kedveltem, de most m�r kezdem meg�rteni. Kezdek belel�tni a m�ltj�ba, pedig olyan titkosan pr�b�lta �rizni. Nekem mindig megvolt mindenem. Megkaptam a legmodernebb dolgokat, lest�k minden k�v�ns�gom. Neki m�g rendes csal�dja sem volt. A legfontosabb probl�m�im a csajok voltak. Neki a lelk�vel kellett megk�zdenie. �nk�nytelen�l is egy apr� k�nny jelenik meg a szemem sark�ban. Gyorsan t�rl�m le onnan, egy szipog�st eresztek meg, azt�n csak az �gyamba vetem magam. Holnap el kell int�znem egy igen fontos �gyet. Magamhoz h�zom a m�sik kincs�t, szorosan �lelem magamhoz, mintha �t �rezhetn�m. Mintha… most is itt lenne velem.

Kirai

Alig hallok valamit. Csak saj�t zih�l�som hangja t�ri meg a cs�ndet. L�ngol minden porcik�m, sajog, �get… �s k�zben m�g a hideg is r�z. L�zas lenn�k? Ugyan mit�l…? Csak heverek itt, m�r nem is tudom, mi�ta. Hamar elvesztettem az id��rz�kemet, hiszen folyton elszund�tok p�r percre, vagy �r�ra, nem tudom…

Csak Kimura j�rt a fejemben, minden percben bek�szott zavaros gondolataim k�z�… Seg�teni akart. De t�nyleg? Komolyan gondolta? Fel akart adni a zsaruknak… akkor mi�rt? Nem �rtem. Hazudott… csak �r�l, hogy v�gre ler�zott, vagy… vagy lehet, hogy m�g p�nzt is kapott, ami�rt megtal�lt… Nem tudom…

Kimura…

Hol lehetsz most? Otthon biztosan… a k�nyelmes �gyadban l�gatod a l�bad, valami finom, dr�ga �telt majszolva… Gondolsz r�m? Biztos nem… Mi�rt gondoln�l r�m? Csak egy utols� szar alak vagyok… Gy�l�lsz… Tudom, gy�l�lsz… Csak b�ntottalak, �s tudod, hogy b�ntan�lak tov�bb, ha seg�ten�l… Soha t�bbet nem foglak l�tni…

Kimura…

Csak m�g egyetlen egyszer… hadd l�ssam az arcod… azt az �rtatlan arcod… miel�tt itt halok meg… egyed�l.

Kimura

Kor�n van, m�gse foglalkozok avval, hogy j�l n�zzek ki, csak felkapom a cuccaimat, �s megk�rem a sof�rt, hogy vigyen a �rsre. Furcs�n n�z r�m, de legyintek, nem kell avval t�r�dnie, hogy nekem mi dolgom van ott. Az dolga, hogy elvigyen, ne foglalkozzon felesleges dolgokkal. Csak sajn�lkozva n�z, hajolgat, mondogat mindent, hogy n�zzem el neki. Nem �rdekel, csak vigyen el… vigyen el, hogy elkezd�dj�n a hadm�veletem, amit el�re elterveztem.

Mikor meg�rkezek tekintetemmel hosszan vizsg�lom az �p�letet. F�lek. Gyomrom f�j az idegess�gt�l, a kezeim remegnek ugyan�gy, ahogy a l�baim is. A f�rfi kisz�ll, kinyitja nekem az ajt�t. M�lyet s�hajtok, majd meg is teszem. Bal l�bamat emelem ki el�sz�r, lerakom a betonra, kifordulok, majd ki is sz�llok.

- K�sz�n�m… - lehelem ki alig hallhat�an, majd hangom elcsuklik. Lassan kezdek l�pdelni a kapu fel�. A sof�r besz�ll a kocsiba, majd elhajt.

�n csak l�pdelek el�re rem�nytelen�l. Nem sok es�lye van annak, hogy beengednek egy hozz�m hasonl� gyereket egy ilyen �p�letbe. H�tborzongat� hely. H�ny gyilkos t�ltheti itt a mindennapjait? H�ny b�ncselekm�nyt k�vethettek el? Mindegyiket megvetem, mindegyiket ut�lom. Kiv�ve egyet. �t… csak egy �ldozatnak tal�lom, aki nem tehet semmir�l. Ha � nem jut ki innen. Akkor… �n fogok beker�lni oda!

Kinyitom az ajt�t. A bej�rati ajt�t. Bekukucsk�lok, sehol senki. Egy darab �r, vagy port�s sincs ott. Ez azt�n a biztons�g! Ennyi er�vel bej�v�k n�h�ny alkatr�sszel, �s az eg�sz b�rt�nt kiszabad�tom. Jellemz�. Megr�zom a fejem, bes�t�lok. Egy ember nem ter�t le, nem t�mad meg, �s ord�tja: „FBI, MIT KERES ITT?”. A folyos�rendszerekben keresek egy apr� szob�t. Egy szob�t, ahol a m�r ismert n� b�jik meg. Meg kell lennie Kawada Ainak.

N�h�ny emelet, jobbra-balra fordul�s ut�n r�tal�lok egy barna ajt�ra, amire ki van �rva a keresett n� neve. Bekopogok rajta, majd sz� n�lk�l benyitok. Ott l�tom a n�t, aki �pp a pap�rmunk�ja f�l� g�rnyed. Kicsit ijedten pislog r�m, majd megk�sz�r�li a tork�t…

- �mm… J� napot, Kimura-san … seg�thetek?

Eml�kszik r�m. Mi a franc�rt jegyzi meg egy hozz�m hasonl� k�ly�k nev�t?

- Igen - v�gom r� -, hol lehet fellebbezni? - sziszegem a n� fel�. - Nem hiszem, hogy a legjobb d�nt�st hozt�k!

Csak egy s�hajt ereszt meg, k�zben mutogat, hogy �ljek le… vele szembe. Megteszem, de nem b�zok benne. Most csak magamban b�zhatok. Legal�bbis… pr�b�lok.

- Tudja, nem az �n d�nt�sem… vagy a rend�rs�g�, hogy mi legyen Kirai b�ntet�se. Ezt a b�r�s�gon d�ntik el, �s azt hiszem... t�l j� �gyv�d k�ne ahhoz, hogy egy�ltal�n lehessen fellebbezni. Mib�l gondolja, hogy rossz a d�nt�s?

- Ha j� �gyv�d kell, az megoldhat�! - v�gom r�. - �rtem �n, hogy nem mag�n m�lik, de itt van ez… - Zsebemb�l el�h�zom Kirai napl�j�t, az asztalra rakom. - Gondolom ezt m�r l�tta.

L�tom, ahogy a n� szemei elkerekednek. - Ez… - K�zelebb hajolva vizslatja az apr� f�zetet, majd felpillant r�m. - Honnan szerezte meg az eredetit?

- Nem mindegy, h�lgyem? - vetem fel�, elvigyorodok. - A l�nyeg az, hogy m�r �n is tudom, mi van benne… �s ezek alapj�n �gy gondolom, hogy � nem tehet semmir�l! - pr�selem ki magamb�l undorral a szavakat.

- Igen, tudom, hogy nem tehet semmir�l! - fakad ki. Ezen �n is meglep�d�k, csak �rdekl�dve figyelem a m�sik szavait. - De nem tehetek semmit! A b�r�s�g �gy hat�rozott, hogy ez a napl� csak egy �r�lt gyilkos elmebeteg agysz�lem�nye…

- �s komolyan gondolj�k, hogy egy ilyen fiatal, mint �… evvel sz�rakozik? Hogy embereket lel�, k�zben napl�t is �r? Nem gondolja, hogy ez felett�bb… k�l�n�s? Ha igaz lenne… nem az lenne a legfontosabb dolga, hogy ne hagyjon semmilyen nyomot?

Ideges s�hajt hallat. - �n �rtem, mit akar mondani, de a b�r�s�gon elk�nyvelt�k �r�ltnek. Innent�l nem nagyon �rdekli �ket, mit mikor tesz… Csak azt l�tj�k, hogy meg�lte a sz�leit �s a h�g�t, �t rend�rt �s k�t bolti elad�t… - magyar�z. Minden szava, mintha egy t�r lenne. Amit j� er�sen bel�m d�f, k�zben pedig egy beteg vigyor �l ki arc�ra.

- De nem � �lte meg a sz�leit! - csattanok fel d�h�sen ism�t. - Az apja volt… � csak az apj�t �lte meg, ami�rt… ami�rt az lel�tte a szeretett szem�lyeket. Ezt mi�rt nem lehet meg�rteni?!

- �n �rtem. De ett�l f�ggetlen�l nagy es�ly van r�, hogy figyelembe se veszik a b�r�s�gon…

- De… - kezden�m.

- De ha fellebbezni akar… - v�g k�zbe a n� -, akkor sok sikert hozz�… �s ne r�m legyen d�h�s. �n szeretn�k seg�teni.

- Ha szeretne seg�teni, akkor nem �gy �llna a dolgokhoz. �s maga szerint, ha fellebbezn�k �s lenne egy j� �gyv�d, �s m�g tan�skodni is tudn�k arr�l, hogy egy �rz� l�ny? Mennyi es�lyem lenne?

- Sajn�lom, egy kicsit pesszimista vagyok, mivel ismerem a b�r�t… - morogja. - Ha el�g j� az �gyv�d, �s j� �rveket hoz fel a mostani d�nt�s ellen, akkor… l�tok n�mi es�lyt r�, hogy enyh�ts�k a b�ntet�st.

- Enyh�ts�k? �letfogytiglan helyett csak h�sz �v lenne? - lehelem ki fel�.

- Lehet. De az is el�fordulhat, hogy b�rt�n helyett int�zetbe helyezik �t. �s csak addig, m�g nagykor� nem lesz. - N�mi cs�nd fel�le. - Az az igazs�g, hogy nem igaz�n tehet�nk semmit… b�rmi okb�l is tette, de embert �lt. Megtehette volna, hogy nem menek�l, �s nem l� le t�bb embert. De �gy t�l sok a terhel� k�r�lm�ny - mondja kiss� let�rten.

V�gighallgatom a n�t, pedig f�j az, amit mond. Lassan t�nyleg rem�nytelennek l�tom a helyzetet, pedig lelkesen, �s er�sen j�ttem ide. �gy, hogy meg kell csin�lnom. Meg kell tal�lnom az utols� kiskapukat, �s be kell t�rn�m.

- �s olvasta az els� oldalakat? Miszerint a pszichi�tere k�telezte arra, hogy napl�t �rjon? Ezt nem veszik figyelembe?

- A napl� itt vajmi keveset sz�m�t - hallom a v�laszt. - Tal�n, ha… ha a pszichi�ter tan�skodna r�la, hogy milyen helyzetben volt akkor…

- �? Nagyon sz�pen k�sz�n�m… - lehelem ki, pr�b�lok n�mi �rzelmet csemp�szni a hangomba. V�g�lis… azok ut�n seg�tett. Tal�n… m�gse olyan rossz n�. - Rem�lem siker�l… de el�tte… k�rem, engedje meg, hogy megl�togathassam.

- Igen, Kirai… ne h�l�lkodjon - leheli ki halkan. - Rendben, nincs akad�lya. Majd �n bek�s�rem…

A szemeim elkerekedtek. Sz�vem hevesen kezdett kalap�lni. Nem sok kellett hozz�, hogy r�gt�n a n� nyak�ba ugorjak.

- Nagyon sz�pen k�sz�n�m! - K�szk�d�k avval, hogy ne s�rjam el magam… el�tte. - Tudja, mikor el�sz�r l�ttam, ut�ltam mag�t. Most se szeretem, de tal�n nem is olyan rossz ember.

- Tudom, de meg�rtem, hogy mi�rt… na. - Kil�p az asztala m�g�l, k�zben meg�t�geti a v�llamat. - Menj�nk… - jegyzi meg alig hallhat�an, elindul az ajt� fel�. El�re enged, kil�p � is, majd bez�rja az ajt�t. Levezet a kocsij�hoz, bepattanunk oda, ind�tja a j�rm�vet. Majd �thajtunk a m�sik �p�letbe… Ahol… m�r t�nyleges gyilkosok �lnek.

P�r ellen�rz�s �s int�zked�s ut�n Ai kisasszony mosolyogva l�pett el�m. - Megbesz�ltem az �r�kkel. Bemehetsz hozz�, �s besz�lhetsz is vele…

�gy ott volt el�ttem. Ott �lltam az �vegfal el�tt. K�ddal ny�lt Kirai ajtaja. Megv�rtam, m�g bep�ty�gik, majd ism�telten meghajoltam a n� el�tt. - Nagyon sz�pen k�sz�n�m - leheltem ki, majd visszaegyenesedtem. L�that�lag zavarba j�tt. Csak egy picit, de zavarba.

- Nincs mit… csak �gyesen - k�szik egy apr� mosoly az arc�ra. Be�ll az ajt� mell�… h�ttal, hogy ne l�sson semmit.

Nagy leveg�t veszek, bel�pdelek a m�sik cell�j�ba. Egyel�re nem merek k�zelebb menni, csak felm�rem a terepet. Fekszik az �gy�n, nem reag�l a zajokra. Mintha melege lenne. Arca pirospozsg�s, izzad.

Er�t veszek magamon, k�zelebb l�pdelek. Az �gya mell� t�rdelek le, kezeimet n�h�ny m�sodpercnyi id�re a t�rdeimre illesztem, hogy ott pihenjenek. Halkan zih�l, n�ha �sszer�ncolja a homlok�t. Sz�ja mozdul n�ha, de hang nem j�n ki…

�vatosan ny�lok oda az arc�hoz, �s egy apr�t sim�tok rajta. Kirai szemei felpattannak, r�m�lten rezzen �ssze, hirtelen m�g fel is �l, de csak felszisszen. A f�jdalom maga al� gy�ri, visszapuffan az �gyra. - Ki… Kimura? - leheli ki rekedten, hangj�n hallhat� a csod�lkoz�s.

Elr�ntom a kezem, csak meredek a m�sikra. - Sajn�lom, nem akartalak megzavarni…

- Nem, nem… - ingatja a fej�t. - Hogy hogy itt vagy?… Tal�n �lmodom?

Apr� mosoly k�szik az arcomra.

- Nem, van egy viszonylagos… seg�t�m. Hoztam neked valamit - jegyzem meg, k�zben kutakodni kezdek a zsebembe, ahonnan egy teny�rnyi m�ret� f�zetet h�zok el�, amihez egy toll t�rsul. - Lehet, hogy nem fogsz neki �r�lni, de arra gondoltam, hogy ideiglenesen helyettes�theti azt a bizonyos f�zetet - ny�jtom �t neki.

- Seg�t�? - motyogja, azt�n lassan fel�m ford�tja az arc�t. Balj�val ny�lna �rte, de csak egy apr� szisszen�st hallok fel�le. Visszaereszti maga mell�, majd a jobbal ny�l ut�na. - A… n… napl�mat? - suttogja szomork�san. L�tszik, hogy hi�nyzik neki az a k�nyv. Az arc�ra van �rva. - Elvett�k a lelkemet… - leheli ki alig hallhat�an. Az �j f�zetet elvette, azt n�zegeti.

- Ne agg�dj, n�lam van - k�zl�m mosolyogva. Tudom, hogy mik�zben kij�ttem Ai irod�j�b�l, eltettem. Nem merek t�l sokat k�rdezni. �gy is zaklatottnak n�z ki.