bizalom.

Kirai

�lmodom, �gy �rzem, ez nem lehet a val�s�g… Kimura… h�t t�nyleg itt vagy? Hogyan… hogyan lehets�ges, hogy ism�t elj�tt�l? Hogy lehet, hogy n�lad van a napl�m? A lelkem, az egyetlen mened�kem?

T�nyleg… te lett�l az egyetlen mened�kem?

Lehunytam szemem p�r m�sodpercre, jelezve, hogy meg�rtettem, mit mond. A besz�d nehezen ment m�g, f�jt minden hang a kisz�radt torkomnak. Ajkaim biztos cserepesek voltak a szomj�s�gt�l.

- El… elolvastad… ugye? - pr�seltem ki neh�zkesen magamb�l a szavakat. R�emeltem pillant�somat f�radtan. L�tom, hogy k�rbepillant gyorsan, mintha tartana valamit�l.

- Umm… Tudom, nem lett volna szabad, �s nagyon sajn�lom - leheli alig hallhat�an, nem volt k�nny� elkapni a szavakat. - De jelen pillanatban ez az egyetlen es�ly arra, hogy megpr�b�ljalak kiszabad�tani.

Lassan pislogtam m�g egyet, kis d�bbenet futott �t rajtam. Kiszabad�tani? Engem… ki akar…? Azt�n lehunytam szemem p�r m�sodpercre, �sszekapartam a gondolataimat.

- A napl� miatt… ne agg�dj… Azt hiszem, id�vel… megmutattam volna… - n�ztem f�l r�, de a mondand�m v�ge sz�raz k�h�g�sbe fulladt. Kellet egy kis id�, m�g �jra besz�dk�pes lettem. - De nem lett… semmi bajod… Tegy�l le r�la, hogy… kiszabad�tasz… - ny�gtem ki halkan. - Itt… itt fogok… megd�gleni…

- Ne mondj ilyeneket! K�l�nben is azt csin�lok, amit akarok - cs�szott k�zelebb kicsit. Most meg se rezzentem, csak er�tlen�l szorongattam a kis noteszt, amit hozott.

- Hossz� id�… egy fellebbez�s… - pr�seltem ki magamb�l, elnyomva egy �jabb k�h�g�rohamot. �gy �reztem, menten kigyullad a testem. - Az se biztos… hogy t�l�lem… addig.

- K�rlek…! Csak egy r�vid ideig legy�l pozit�v! - k�rlelt m�g k�zelebb cs�szva, kezeit az �gy sz�l�re rakva. R�n�ztem f�l szemmel. - Csak pr�b�ld meg… Ugye - n�zett fel hirtelen - ell�tt�k a sebeidet? Mert ha nem, akkor azonnal sz�lnom kell valakinek!

- �letfogytig… lanon… vagyok - nyeldekeltem p�rat, m�r alig volt hangom. - Minek l�tn�nak… el? Ne sz�lj… - hunytam le szemem p�r m�sodpercre. - Nem akarom, hogy… hozz�m�rjenek…

- �s azt… megengedn�d, hogy �n l�ssalak el? - k�rdezte halkan, szinte gyeng�d hangon. Megborzongtam. R�gen volt, hogy b�rki �gy sz�ljon hozz�m.

- Mi�rt tenn�d? - zih�ltam, csak n�zve Kimur�ra. Hi�ba minden, a bizalmatlans�gomat k�ptelen voltam legy�zni.

- Mert… - kezdte nagy h�vvel, de elharapta, csak pislogott r�m. L�ttam, hogy t�pel�dik mag�ban. - Te ezt… Ne k�rdezz vissza, csak v�laszolj!

Lehunytam szemem ism�t. �reztem, hogy m�zs�s s�ly nehezedik r�m.

- Meg - suttogtam azt�n megad�an.

- K�sz�n�m! - Hallottam hangj�n, hogy felder�lt a k�pe. Biztos nem sz�m�tott r�, hogy megengedem, hogy � l�ssa el a sebeimet. Nem �rtettem, mi�rt egyeztem bele… Ugyan�gy f�ltem minden �rint�s�t�l, ugyan�gy nem b�ztam benne… De… azt mondta, ki akar szabad�tani. Seg�teni akart. Elolvasta a napl�mat… tud mindent, ami �n vagyok… akkor mi�rt nem �rzem, hogy…?

Hirtelen elt�nt mell�lem. F�l szemmel, halkan zih�lva ut�nan�ztem. Alig l�ttam, de mintha besz�lt volna valakivel. Nem l�ttam ki az, nem is hallottam… Mozdulatlans�gra k�rhoztattam… Sebeim l�ktettek, �gy �reztem, darabokra hasad a testem. �sszeszor�tottam szemeimet, de azt�n csak hagytam, hogy p�r m�sodpercre r�k�sszon tudatomra a b�n�t� s�t�ts�g… Nem tartott sok�ig, a sajg�s visszah�zott a k�nz� val�s�gba.

Mintha �veket v�rtam volna… Kimura, itt hagyt�l? Elhagyt�l…?

De ekkor zacsk�cs�rg�st hallottam, �s Kimura hangja is magamhoz t�r�tett kiss�.

- Akkor… megn�zhetem a sebeidet? - k�rdezte halkan. R�emeltem tekintetemet, majd csak m�ly leveg�t vettem. Er� kellett a mozg�shoz, de nagy nehezen r�vettem magam, hogy megemeljem jobb karomat. Odany�ltam a balhoz, �sszeszor�tva fogaimat kezdtem felt�rni a feh�r rabruh�t alkaromon. El�g sut�ra siker�lt a mozg�s, de sok er�t nem tudtam belevinni… Lassank�nt el�ker�l a seb, ami cs�ppet sem lehet sz�p l�tv�ny.

- Rem�lem, nem fogok el�julni - jegyzi meg mellettem Kimura. �n is rem�lem, mert nem fogom tudni felkaparni a f�ldr�l adott esetben. Akaratlanul is megmozd�tottam kicsit balomat. Felszisszentem, ahogy a seb felszakadt picit… szinte l�ttam, ahogy ism�t sziv�rogni kezd a v�r bel�le. Remek.

Kimura ism�t elt�nt. V�zcsobog�st hallottam, �gy felt�teleztem, hogy kezetmos, vagy hasonl�. Azt�n m�r csak azt �reztem, hogy le�l az �gyra, kis s�ly nehezedett mell�m.

- Pr�b�lom �gy, hogy ne f�jjon - hallottam a hangj�t.

- Csak csin�ld… Ne t�r�dj vele, hogy… f�j… �gyis fog… - sziszegtem rekedtesen, m�r az �llkapcsom is belesajdult, �gy szor�tottam �ssze fogaimat, hogy ne ny�gjek fel.

�vatos �rint�st �reztem karomon. Megfogta gyeng�den, de meg se rezzentem, annyira koncentr�ltam a f�jdalom kiz�r�s�ra. Az els�… hogy nem r�ntottam el a karomat… ez... ez m�r jelent valamit, ugye? Tal�n m�r nem is fog zavarni… hiszen… � az, aki �rzi a lelkemet.

Kimura

Nem is hiszem el. Megengedte, hogy ell�ssam. Lehet, hogy ez m�r valamilyen jel lenne? Tal�n, de m�g nem lehetek benne biztos. Csak tal�n…

Fel�lltam a m�sik mell�l, az ajt� fel� vettem az ir�nyt. Nem akartam otthagyni egy pillanatra sem, de ha nem teszem meg, es�lye sincs arra, hogy t�l�lje. T�l�lje ezt a b�rt�nt. A k�nokat, hogy maga m�g�tt hagyja a szenved�st. Neki szabadulnia kell. De a f�j� eml�keket itt kell hagynia.

A kij�ratra n�h�ny koppint�st int�ztem, �gy a m�g mindig ott �csorg� n�, Ai kiengedett. Kihajoltam �s intettem, hogy l�pjen k�zelebb, nem akarok t�l hangos lenni. Egy�ltal�n nincs sz�ks�gem arra, hogy a t�bbi �r, vagy esetleg rab meghallja a k�r�sem. �gy is el�gg� kiszolg�ltatott helyzetben van Kirai, nem kell, hogy r�rakjak m�g egy lap�ttal.

- Azt szeretn�m megk�rdezni, hogy tud-e n�mi fert�tlen�t�szert... vagy valami hasonl�t adni? - lehelem fel� kicsit k�ts�gbeesetten.

- Tal�n tudok sz�lni valakinek - leheli ki, befele pislog a n�, tekintet�t Kirain legelteti. - Csak nem elfert�z�d�tt a seb? - De arra se ad id�t, hogy v�laszoljak, vagy valami. Fogja mag�t, �s sebesen tov�bb �ll, egy kicsit od�bb �ll� �rh�z s�t�l. Elment…

Most mi…? Csak meredek az �res folyos�ra. Semmi.

Ez a n� most t�nyleg elt�nt? Pont ilyenkor, amikor a legnagyobb sz�ks�g lenne r�? Nem… nem hiszem el. Azok ut�n, hogy annyit seg�tett Kirai �gy�ben? Ez egy csal�d�s…

Kezeimet �sszefonom mellkasomon. V�rok. Az�rt m�g rem�nykedek abban, h�tha visszaj�n. Persze mi�rt is tenn�? Mi�rt sajn�lna meg egy tizen�ves kisk�lk�t, aki az�rt k�zd, hogy egy gyilkost szabad�tson ki.

J� negyed �ra kell hozz�, hogy a n� vissza�rjen. Kez�ben egy kisebb szatyor, amit egyenesen a kezembe nyom. - Sz�lj, ha kellek - leheli ki egy kicsit lihegve. Tal�n sietett volna?

Kicsit meglep�d�k, �s ezt nem is tudom leplezni. Nem is akarom. - Nagyon sz�pen k�sz�n�m… - hajolok meg m�lyen. Tal�n ennyi j�r neki azok ut�n, amit tett. Tal�n meg kell kedvelnem ezt a n�t. Be kell cserk�sznem, � az egyetlen fegyverem ebben a b�n�kkel teli h�l�zatban.

Felegyenesedek, visszal�pek a z�rk�ba. A z�r kattan, ism�t kettesben… a mag�ny sziget�n.

Visszal�pdelek, egyenesen mell�. - Akkor megn�zhetem a sebeidet? - lehelem ki, csak �llok a m�sik �gya mellett. R�n�zek.

V�laszk�nt egy biccent�st kapok. Apr� mosoly k�szik az arcomra. Le�l�k a m�sik mell�, testem alatt egy kicsit bes�llyed az �gy nem �ppen k�nyelmes szivacsa. Ek�zben Kirai a fels�j�vel k�zd. Pr�b�lja felt�rni az anyagot, hogy l�that�v� v�ljon a m�g koszos, �rintetlen seb.

Az… ronda. Ennyi �pp el�g. Az alvadt v�r k�r�l v�r�s b�r �ktelenkedik.

Apr� mozg�s is elegend� ahhoz, hogy felszakadjon a seb, �s a v�r elkezdjen sziv�rogni. Csak bambulok r�. - Rem�lem, nem fogok el�julni - lehelem ki. A szatyor tartalm�t elkezdem kipakolni az �gyra, k�zben k�rbepislogok. Fel�llok, egy apr� mosolyt int�zek m�g a m�sik fel�, majd a csaphoz l�pdelek. Megnyitom a hidegvizet, a nem is olyan r�g kivett rongyot rakom be al�, hogy teljesen nedves legyen. Jaj, Kirai… ugye van es�ly�nk?

Elz�rom a csapot, a rongyot kicsit kicsavarom, hogy ne cs�p�gtessem v�gig az eg�sz szob�n, mik�zben visszamegyek. Ism�t ott �llok a m�sik mellett, nem is kell sok id�, �s m�ris ism�t ott �l�k.

- Pr�b�lom �gy csin�lni, hogy ne f�jjon… - lehelem ki.

- Csak csin�ld… Ne t�r�dj vele, hogy… f�j… �gyis fog… - sziszegte fel�m. �vatosan megfogtam a m�sik karj�t, magam fel� h�ztam. A m�sik arc�n halv�ny eltorzul�s futott v�gig. Sajn�lom. Nem akarok f�jdalmat okozni. De ink�bb v�gigsz�ntom az eg�sz karod egy k�ssel, csak ne halj meg.

- Kaptatok m�r ennival�t? - suttogom fel�, k�zben a ronggyal kezdem el t�r�lgetni a m�sik karj�t. Fokozatosan, alulr�l felfele.

Kem�nynek t�nik. Nem rezzen, csak hagyja n�m�n, hogy gondoskodjak r�la.

- Kapunk minden nap… - sziszegi. - De nem ettem semmit… Nincs �tv�gyam.

- Pedig er�snek kell maradnod. �gy tudom, hogy szeretsz enni - lehelem ki, akaratlanul is egy apr� mosoly k�szik az arcomra. - Ha szeretn�d, akkor hozok neked valamit.

A rongy egyre jobban kezdi �tvenni a m�sik v�r�t �s h�m�rs�klet�t. Istenem. M�r ez is t�ls�gosan meleg, �s akkor… mi van a b�r�vel? A test�vel?

A t�rdeimre illesztem az anyagot, nem. Most nem �rdekel, hogy koszos lesz. Rem�lem… ez az els� jele annak, hogy megv�ltoztam.

A zacsk�b�l el�h�zok egy fert�tlen�t�szert, a kis c�mk�t kezdem el olvasni, hogy m�gis hogy kell haszn�lni.

- Nem kell… nem vagyok �hes… - leheli fel�m, tekintetem r�emelem. - Rosszul vagyok… - suttogja alig hallhat�an.

- Ne gyerekeskedj. Ha nem fogsz enni, soha az �letben nem fogsz meggy�gyulni. Ne akard, hogy �n t�mjem bel�d… - jegyzem meg, k�zben az utas�t�soknak megfelel�en kezdem el kezelni a m�sik seb�t.

- Hamar viszontl�tn�d… - morogja, egy kis f�lpiszk�l� seg�ts�g�vel viszem fel az els� r�teget.

Ism�t felszisszen. Megr�zom a fejem. �vatosnak kell lennem. �gy is annyi mindenen ment m�r kereszt�l. T�lem nem szabad, hogy szenvedjen. T�l gyeng�nek n�z ki. Tudom, ha er�sebb lenne… ha lenne ereje, akkor sokkal jobban b�rn� a f�jdalmat. A stressz hat�s�t.

- Leves… Csak egy picit - suttogom. De nem nagyon hatja meg. - Mit szeretn�l… k�t�st, vagy egy hatalmas ragtapaszt?

- A k�t�s t�k�letes... lesz… - leheli fel�m, k�zben tekintete r�terel�dik. - Tal�n egy kis levest... m�g elviseln�k…

- Ok�… - jegyzem meg a levesre. - Ok�…- ezt pedig m�r a k�t�sre.

Elt�vol�tom a g�z csomagol�s�t, egy kis r�szt letekerek, majd r�illesztem a m�sik s�r�l�s�re. �vatosan kezdem el felvinni a m�sik kez�re. Egyre vastagabb, �s vastagabb lesz a k�t�s. Rem�lem haszn�lni fog. Rem�lem, j�l csin�ltam mindent. Vajon… t�nyleg van ki�t?

- K�sz - suttogom fel�.

- M�g van egy l�b… - morogja.

R�pillantok a m�sik v�gtagj�ra, apr� p�r jelenik meg az arcomon. �rzem, hogy forr�sodik, �s m�r-m�r Kirai h�m�rs�klet�t is t�lsz�rnyalja. Ne viccelj. M�g n�i l�bbal se volt dolgom, nem hogy egy f�rfi�val. Egy olyan szem�ly�vel… akit szeretek.

Kirai

Magam sem tudom, hogyan siker�lt t�l�lnem a karom le�pol�s�t, de valami�rt �gy, hogy be volt k�t�zve, egy fokkal jobban �reztem magam annak ellen�re, hogy a f�jdalom nem nagyon akart enyh�lni testemben. M�g volt egy l�bam, ami ha lehet, m�g jobban k�nzott, mint a karom. Ha Kimur�nak m�r az els� seb sem tetszett, nem tudom, ehhez mit fog sz�lni. A l�bamat sokkal jobban er�ltettem eddig, mint a karomat, hiszen eleinte ide-oda r�ngattak a zsaruk, meg az �r�k.

- Akkor… mutasd - n�zett le a combomra Kimura.

Csak egy apr�t b�lintottam, majd fogcsikorgatva neki�lltam f�l k�zzel legy�rni nadr�gomat. Lefel� egyszer�bb tolni a nadr�got, mivel a seb valahol combom k�zep�n �ktelenkedik, addig nem tudn�m felt�rni a nadr�gsz�rat. El�g lassan ment, mivel l�bamat nem nagyon tudtam megemelni…

- Ha b�rmiben seg�tsek, sz�lj - hallottam Kimura hangj�t. El�gg� zavarban lehetett, b�r nem �rtem, mi�rt… Nem v�laszoltam, �gy gondoltam, elboldogulok egyed�l is. K�l�nben is f�l�llt, hogy elmenjen ki�bl�teni a rongyot, amit el�bb is haszn�lt a sebem tiszt�t�s�hoz. El� se ker�lt addig, m�g hossz�, k�nkeserves percek m�lt�n le nem h�ztam addig a rabruh�t, hogy l�tsz�djon a ronda, v�rz� seb. Elfintorodtam kiss�, de ink�bb az�rt, mert legal�bb m�r tudom, mi�rt f�j ilyen rohadtul…

Halkan sziszegve ernyedtem vissza az �gyra, v�rva a f�jdalmas fert�tlen�t�si folyamatot. Kimura visszat�rve le�lt mell�m, �n pedig lehunytam szemem, ahogy megint elkezdte az �r�knak t�n� kezel�st…

V�gs� soron h�l�s voltam neki, ami�rt foglalkozott velem, de ez a pokoli k�n… agyamra v�r�s k�d ereszkedett szinte minden mozdulata ut�n, �s m�r meg se pr�b�ltam elfojtani f�jdalmas sziszeg�semet vagy ny�g�seimet. �llkapcsom m�r t�ls�gosan sajgott ahhoz, hogy minden rezd�l�sre �sszeszor�tsam fogaimat, �gy t�rn�m kellett, hogy hallja a hangomat… Egyetlen zoksz� n�lk�l v�gezte a feladatot, �s �reztem, hogy… t�nyleg igyekszik, hogy ne okozzon f�jdalmat. Nem hib�ztattam �rte…

V�g�l elvette kez�t, �s m�r be is k�t�zte a sebet. Zih�lva ejtettem vissza fejem a p�rn�ra, �reztem, hogy v�rem a hal�nt�komban d�b�r�g. Minden sz�vdobban�s, minden l�ktet�s �jabb f�jdalomhull�mmal j�rt… Nyeltem egyet.

- K�sz�n�m… - leheltem ki rekedtesen, elhal�an. �reztem, hogy nem sok er�m maradt m�r. Felpillantottam Kimur�ra, �s csak egy kis csod�lkoz�st l�ttam �tsuhanni az arc�n.

- Nincs mit… - felelte halkan, majd csak egy s�haj k�s�ret�ben odany�lt a nadr�gomhoz, �s �vatosan megfogta azt. - Seg�tek… - lehelte m�g n�lam is elhal�bban, alig hallottam… Csak mozdulataib�l tal�ltam ki ink�bb, mit akar. Hagytam neki, hadd seg�tsen visszah�zni a nadr�gomat, ami �gy l�nyegesen gyorsabban a hely�re ker�lt…

Halkan szuszogtam, kimer�lten. Ism�t f�ln�ztem a m�sikra, de miel�tt b�rmit is l�thattam volna bel�le, a rongyot kez�be kapva f�lpattant, �s megint elt�nt a vizesblokk ir�ny�ban. Csak lehunytam szemem egy pillanatra, majd sut�n f�ljebb torn�ztam magam a p�rn�n, hogy ne legyek teljesen v�zszintesben - m�r ez is fel�rt p�r k�r fut�ssal a b�rt�n k�r�l… Pihentettem a szemem, v�rva, hogy enyh�lj�n a sz�nni nem akar� sajg�s, de kinyitottam f�l szemem, mikor h�v�s �rint�st �reztem homlokomon - egy vizes rongy. Nem sok�ig h�t�tt, m�ris elkezdte meleg�teni forr� b�r�m…

- Sajn�lom, hogy ezt kell… - �lt vissza Kimura az �gy sz�l�re. - De itt nem sok lehet�s�g van…

- M�r ez is… t�bb, mint amit… meg�rdemlek - zih�ltam halkan, amennyire er�mb�l futotta. Ideges�t� egy �llapot.

- Css… ne pazarold ilyenekre az id�d - tette mutat�ujj�t a sz�ja el�. - M�r mondtam, hogy mit gondolok, �s tudod, hogy makacs vagyok… - suttogta, majd leeresztette kez�t. R�mn�zett gyeng�den, �s alig tudtam �llni a pillant�s�t… �getett. - Ink�bb mondd, mit szeretn�l?

- �n is makacs vagyok… - hunytam le a szemem, majd csak engedtem a bels� hangnak, �s er�tlen�l megkerestem Kimura kez�t jobbommal, �s alig �rezhet�en megszor�tottam. - Csak… maradj velem… - leheltem m�g halkan, �s �reztem, hogy elhagy a marad�k er�m is. Nem tudtam, �s nem is akartam tiltakozni, csak engedtem, hogy mag�ba szippantson a j�t�kony, mindent feledtet� �lom…

Kimura

A k�nnyeimmel k�szk�d�k.

A keze olyan forr�. Nem �gy akartam. Nem �gy akartam megfogni. Tudom, hogy senki nem n�zi ki bel�lem, de v�gt�re is egy romantikus embernek tartom magam. Az els� randir�l, az els� szerelemr�l nekem is vannak elk�pzel�seim, �s n�ha �n is v�gyok arra, hogy valaki legyen mellettem, fogja a kezem, �s er�sen tartson a karjai k�z�tt. Tal�n… mindig ez a sz�. Tal�n. Megtal�ltam volna?

Kezemet felszabad�tom, �vatosan h�zom ki a m�sik� al�l. A m�r t�bbsz�r haszn�lt szatyrot kapom magamhoz, ism�t sz�tnyitom annak a f�leit. Belen�zek, �s egy eddig fel nem fedezett apr� dobozon akad meg a tekintetem. El�h�zom.

L�zcsillap�t�.

- Be kellene vetetnem vele? - n�zek r� az �ppen �lmod� Kiraira. Mintha itt is szenvedne. H�t m�r az �lmaiban se lehet b�k�s �lete? - De akkor fel kell �bresztenem… - lehelem ki legf�k�pp magamnak.

Nem lesz m�s v�laszt�som. Miel�tt megtehetn�m… fel�breszthetn�m, felpattanok az �gyr�l, �s ism�t a csaphoz tart az utam. Egyetlen poh�r pihen a feh�r mosd�t�lon, ki�bl�tem, majd egy majdnem teli poh�rral indulok vissza.

Ez a sok fel-al� j�rk�l�s.

Olyan feleslegesnek �rzem magam. B�rcsak t�nyleg l�tezn�nek a mes�k f�szerepl�i, amivel m�g az �desany�m t�mte a fejem. Var�zsl�k, t�nd�rek, akik seg�tik a szerencs�tlen f�szerepl�t, majd a v�g�re minden j� lesz. Ez k�ne most is. De mintha csak isten csap�sai tal�ln�nak c�lba. De mi�rt fekszik el�ttem a c�lt�bla kell�s k�zepe?

Lehajolok, �s megsimogatom a m�sik nedves arc�t. Halk ny�sz�rg�s csapja meg a f�lem.

- Bocs�ss meg… - suttogom fel� halkan. - De itt van ez - mutatom fel� a dobozt, �s az onnan kiszedett apr�, sz�nes bogy�t.

- Mi az? - leheli rekedtesen, nem tudja leplezni �lmos tekintet�t, amivel a kis pirul�ra f�kusz�l.

- L�zcsillap�t� - v�laszolom, lerakom a vizet az �gy mellett fekv� apr� kom�dra. - Seg�tek fel�lni, j�? - De nem v�rok v�laszt. Nem is kapok. M�g v�letlen sem. Csak a m�sik h�ta m�g� cs�sztatom a kezem. - Mehet? - Egy apr� b�lint�s �rkezik v�laszk�nt, majd minden er�met �sszeszedem, hogy a fekv�, elernyedt testet legal�bb f�lig fel tudjam nyomni. Ism�t egy halk ny�g�s... m�r megint.

Kirai a kez�t ny�jtja a bogy��rt. Beleillesztem, r�gt�n a sz�j�ba ker�l. A poh�r m�r t�l neh�z lenne. Nem adhatom, csak a m�sik sz�ja el� illesztem, hogy kortyolgasson nyugodtan, sz�p lassan.

Az�rt… az igazi �nje m�g er�sen mutatkozik. Most is…

� is fogja velem az �vegt�rgyat.

De ez a k�z�s pillanat sem tart sok�ig. Nem. Nem �lvezhetem ezt a pillanatot. Hi�ba �rhetek �gy hozz�, hogy nem tesz semmit. M�gis szenved. Nem… saj�t�thatom ki… se �t, se az id�t.

Nem hittem volna, hogy egy beteggel ennyi gond van. Vajon… amikor kicsi voltam, �s beteg… any�m is �gy gondozott engem, mint �n most Kirait. Ennyire sz�m�tottam neki, mint nekem �? N�ha olyan j� lenne v�laszt kapni a k�rd�sekre. De… mit v�rok, ha ki sem mondom, csak magamba tartom?!

A m�sik fej�n l�v� rongyot kapom magamhoz, ism�t fel�llok, kimosom. Gondolom ism�t nem fog sok�ig tartani, de… de.

- Ett�l biztos jobban leszel - lehelem, k�zben csavarom ki a felesleges vizet az anyagdarabb�l.

Rem�lem, igazam van. Nem akarok hazudni Kirainak. Gondolom � is tudja, hogy borzalmas �llapotban van, de egy k�rh�zzal basszus… ha beengedn�k abba a nyomorult k�rh�zba, akkor biztos, hogy rendbe tudn�k hozni. Mit j�v�k �n ahhoz, hogy m�sik �let�vel j�tszadozzak? Nem vagyok profi… m�g halad� se. �s ha �n nem n�zek r�? Ha engem nem �rdekel? Akkor t�nyleg itt rohadhatna meg? Egy ilyen z�rk�ban? Mindenki szeme l�tt�ra? K�ny�rg�m… nem � az embertelen, hanem azok, akik az igazs�g�gyet vezetik. De ha �gy �llunk. A p�nz domin�l. Abb�l pedig nincs hi�ny…

De most ki kell z�rnom ezeket a gondolatokat. Csak r� koncentr�lhatok…

- �mm… - kis ny�g�s, mikor r�illesztem a m�sik homlok�ra a m�g nedves rongyot. - Ha te mondod…

Egy apr� mosolyt eresztek meg. De semmi k�ze az �r�mh�z. A boldogs�ghoz…

- Bizony… - lehelem fel�. Most rajtam a sor. R�fonom a m�sik kez�re saj�tomat.

Csend. Mindenhonnan a n�mas�g… Kirai fel�l is. Elaludt.

Hasonl�t arra, amikor bet�rt�nk egy h�zba, �s egy�tt aludtunk. Legal�bbis �n �gy eml�kszem. Akkor nem �reztem magam b�n�snek. Tal�n… mert az �rz�sek elvak�tottak? De… egy biztos. Ha �n nem lenn�k, akkor �... tal�n m�g most is bujk�lna a rend�r�k el�l. Ha norm�lis �letem lett volna. Nekem is lenn�nek igazi bar�taim, akikkel elmehetn�k, akkor nem is tal�lkoztunk volna. Az j� lenne, vagy rossz? Nem tudom eld�nteni. Mindegyik mellett t�k�letes �rveim vannak. M�r mindegy. Itt vagyunk. �s ha miattam jutott�l el id�ig, akkor az a minimum, hogy seg�tek neked megtal�lni a t�k�letes utat. Ki fogom taposni az �sv�nyt… hogy kiker�ld a f�jdalmat.

Z�r kattan�s. Felkapom a fejem, Ai kukucsk�l be rajta. El�sz�r Kirait vizslatja k�rd� tekintettel. Nem. Ugyan�gy van. - Lej�rt az id� - v�gja fel�m sajn�lkozva a t�k�nt sz�r� szavakat. Csak b�lintok.

M�g sz�lsebesen kicser�lem a h�s�t�st Kirai fej�n… de miel�tt visszailleszten�m a hely�re, egy apr� cs�kot hintek a homlok�ra. - Vigy�zz… magadra… - lehelem r� szinte n�m�n.

Felegyenesedek, elindulok kifel�. Egyre nehezebben l�pkedek, mintha minden pillanatban egy-egy kil� ker�lne a l�bamra. Nem akarok menni. Nem akarom itt hagyni.

Meg�llok, visszapillantok r�. Meg se mozdult. Halk s�hajt hallatok, f�jdalmasan l�pdelek ki a folyos�ra. A n� k�zben z�r. - Ugye… holnap is j�hetek? - b�k�m fel� a k�rd�st. - Megk�rhetn�m valamire? - z�d�tom r� az �jat.

Ai csak k�rd�n n�z. B�lint. - Mire szeretn�l megk�rni?

- H�tk�znap musz�j iskol�ba j�rnom… - h�zom el a sz�mat. - Tudnom kell, hogy mi van vele. De ennyit nem tudok l�gni. Megtenn�, hogy n�ha-n�ha r�n�z d�lel�tt�nk�nt? - lehelem ki.

- Persze… mi�rt ne? - Apr� mosolyt er�ltet az arc�ra. Zseb�b�l egy sz�nes k�rty�t h�z el�, fel�m ny�jtja. - Tess�k... bel�p� ide. Evvel be tudsz j�nni a k�s�retem n�lk�l is…

Mi? Csak meredek arra a nyavaly�s t�glalapra. Remeg� k�zzel ny�lok fel�, de el is kapom, miel�tt meggondolhatn� mag�t, j� m�lyen a zsebembe s�llyesztem.

- K�sz�n�m… - lehelem fel�.

- De most m�r t�nyleg menn�nk k�ne… - jegyzi meg, k�zben az �r�j�ra pillant.

- J� - lehelem fel�. Menj�nk. J�l fog esni egy zuhany. El�g, ha a lelkiismeretemben nyomot hagy a m�lt. Nem kell, hogy a testemen is hordjam a v�r nyomait…

Kirai

Az el�szob�ban �lltam. S�t�t volt, el voltak h�zva a f�gg�ny�k. Csak a f�rd�szob�b�l sz�r�d�tt ki f�ny. Tettem arra egy l�p�st. V�zcsobog�s. Sz�vem hevesen kezdett verni. Jeges f�lelem szorongatta a torkomat. �gy �reztem, teljesen megb�n�t, de a l�baim tov�bbvittek a f�rd�be. R�markoltam a kilincsre, majd bel�ktem az ajt�t…

Minden v�rben �szott… a padl�n v�zzel keveredett a v�r�s nedv, a l�baim fel� csordog�lt kis patakokban. Torkomra forrt a r�m�lt ord�t�s, egy hang sem j�tt ki a sz�mon. Kapkodtam a leveg�t, lassan f�ln�ztem a mosd�n�l g�rnyed� alakra.

- A-apa?… - ny�gtem ki elv�konyodott hangon.

Az alak f�legyenesedett - nem volt t�k�rk�pe. Sz�d�l�st �reztem. V�rt�l cs�p�g� kez�ben ott szorongatta a pisztolyt. Elhom�lyosult egy pillanatra minden, ahogy kezdtem f�lismerni a helyzetet - az alak lassan megfordult…

F�lpattantak a szemeim, �s leveg� ut�n kaptam. Egy �lom… csak egy rossz �lom… R�m�lom… semmi t�bb, m�r v�ge van… Jobb kezemmel arcomhoz ny�ltam, �s jeges ver�t�ket t�r�ltem le forr� arcomr�l. Remeg�sen fels�hajtottam. Milyen beteges �lom… saj�t magamat l�tni… V�rben �sz� arccal, gyilkos szemekkel… �s azzal a kegyetlen mosollyal… Ilyen voln�k? Val�j�ban ez vagyok �n…? Ilyennek l�t Kimura…?

S�r�s �gette a torkomat, de a k�nnyek nem j�ttek. A k�nnyek nem - csak a f�jdalom t�rt vissza testembe. Elm�lt a sokk - j�het a val�s�g. Felny�gtem halkan… egyre nehezebben b�rom. Kimura elment, k�s� �jszaka lehet, a folyos�n is alig van f�ny. Leengedtem a karomat, �s visszahunytam a szemem. Nem lesz k�nny� visszaaludni. Nincs meg a biztons�g�rzet… nincs itt…

Apr�t r�ztam fejemen, �s pr�b�ltam elaludni. Nem tudom, meddig fek�dtem mozdulatlanul, de minden bizonnyal elszund�thattam, mert a z�rak kattan�sa �bresztett �lmatlan �lmomb�l. Oda se n�ztem, k�nz�an korg� gyomrom mag�t�l is eml�keztetett r�, hogy reggel nyolc van, �s ez egyet jelentett a reggeliid�vel. Elh�ztam sz�mat. Teljesen elgyeng�ltem mostanra… m�r a gondolkod�s is nehezemre esett, �s ha kicsit mozd�tottam a fejem is r�mt�rt a sz�d�l�s, �s els�t�t�lt a vil�g p�r m�sodpercre…

Megint hallgattam az elhalad� rabok sustorg�s�t. Biztosan keringenek m�r a pletyk�k, hogy �ngyilkos akarok lenni. Pedig �n �lni akarok… csak nem itt… ak�rhol m�shol… Csak m�r nem �rzem magam olyan elsz�ntnak. �gy �rzem, kezdek belet�r�dni a helyzetbe, �s az elker�lhetetlen j�v�be. Nem hittem benne, hogy Kimura elj�n megint… Ott van neki az iskola, a saj�t baja, a saj�t j�v�je, �lete… Nem hittem benne, hogy tizen�t �vesen egy fi� egy m�sik fi� �pol�s�val akarna foglalkozni… egy beteggel sok gond van, f�leg, ha olyan makacs �s engedetlen, mint �n.

Teltek a percek, �r�k, nem is tudom, mennyi id�, m�g fek�dtem. Nem is figyeltem, mikor z�rt�k vissza az �vegkalitk�mat. Ez m�r nem sz�m�t. Ha szabad lenne az �t se tudn�k elmenni innen…

Nem �rz�keltem az id� m�l�s�t. Mintha meg�llt volna minden. Ism�t a z�rak kattan�sa riasztott fel. M�ris vacsora? T�l vil�gos van ahhoz…

Odaford�tottam a fejem lassan, �s nem tudtam elnyomni a bens�mben n�vekv� rem�nyt… �s �gy nagyobbat csal�dtam, pedig nagyon m�lyen �reztem, hogy nem lehet Kimura. Az a rend�rn� �llt ott, aki megpr�b�lt kifaggatni, mikor idehoztak. R� v�gytam legkev�sb�… Visszan�ztem a plafon fel�.

- Kirai? - hallottam a hangj�t m�r majdnem az �gy mell�l. Nem n�ztem r�. - Eml�kszik r�m? - M�r hogyne eml�kezn�k… - Az�rt j�ttem, hogy gy�gyszert adjak - folytatta az�rt is, de hamar r�j�tt, hogy nincs kedvem besz�lgetni vele. M�g a plafon is izgalmasabb n�la…

Ezek ut�n csak azt l�ttam szemem sark�b�l, hogy elveszi az �gy mell� esett rongyot, �s a csapn�l bevizezi. M�r r�rakta volna a homlokomra, de marad�k er�mb�l od�bbh�ztam a fejem. �rtette a c�lz�st, meg�llt a mozdulatban.

- Kirai - kezdte makacs hangon. - Nem j�kedvemb�l akarok seg�teni. Kimura k�rt meg r�, �n pedig sz�vesen seg�tek neki. J�lelk� fi�, egyetlen v�gya, hogy kiszabad�tson innen t�ged. Megk�rt r�, hogy n�zzek be d�lel�tt�nk�nt, mert � csak d�lut�n tud j�nni az iskola miatt. Nos, hajland� vagy engedni, hogy kicser�ljem a borogat�sodat �s beadjam neked a l�zcsillap�t�t?

N�m�n hallgattam… Kimura… t�nyleg ennyire sz�m�t neki a sorsom? T�nyleg elj�ssz ma is? Olyan bizonytalan minden… De v�g�l csak r�biccentettem er�tlen�l a k�rd�sre, �s n�m�n t�rtem, hogy r�mrakja a borogat�st, �s beadja egy kis v�zzel az apr� pirul�t - m�r nem volt er�m mozdulni, csak t�rni…

A n� ezut�n nem sz�lt semmit, csak le�lt egy kis kempingsz�kre, �s n�zett. Valami�rt sz�gyelltem magam. Ezt az eg�sz helyzetet… Hasonl�tott arra a fojtogat� �rz�sre, mikor m�g r�gen az iskol�ban al�ztak meg a fels�s�k… Mikor bez�rtak a WC-be, �s f�l�l kellett kim�sznom. Elk�stem otthonr�l, �s ap�m meg�t�tt. M�snap mindenki ker�lt az arcomon l�v� v�ral�fut�s miatt. A legsz�nalmasabb, hogy �r�ltem neki, mert legal�bb nem t�r�dtek velem, �s volt egy nyugodt napom…

Vagy nagyon belemer�ltem a gondolataimba, vagy elszund�tottam megint, de arra eszm�ltem fel, hogy egyed�l vagyok. Hom�lyosan r�mlett, hogy Ai - ez volt a neve a n�nek - m�g biztos�t arr�l, hogy Kimura nemsok�ra itt lesz.

Ism�t nem volt m�s dolgom, csak v�rni… V�rni - �s rem�nykedni. Mert a rem�ny v�g�l f�l�ledt bennem, �s nem tudtam elnyomni magamban. L�tni akartam Kimur�t, �s a fesz�lt v�rakoz�s felsz�totta bennem a rem�ny halv�nyan pisl�kol� l�ngj�t… hogy tal�n t�nyleg elj�n.

Abban m�r r�g nem rem�nykedtem, hogy kiker�l�k innen �lve… de tal�n m�g l�thatom �t utolj�ra… miel�tt mindennek v�ge szakadna.

Kimura

A bej�rat el�tt �llok. Apr� s�haj szakad fel bel�lem. A zsebemb�l el�h�zom azt a bizonyos k�rty�t, az egyik biztons�gi �r el� nyomom. Tekintete a kis n�gyzetre t�ved, azt�n az megindul felfele, �s mikor el�rte a c�lt, m�lyen a pillant�somba f�r�dik. Nem vagy sz�p.

Mosolyt er�ltetek az arcomra, de l�that�lag meg se hatja az eg�sz. Csak fej�vel jobbra biccent, hogy mehetek. Meghajlok. Nem kell, hogy bel�m k�ss�n…

Kavarg� �th�l�zat, m�g szabad, j�zan embernek is hom�lyos az eg�sz, �s a ki�t n�ha lehetetlennek t�nik.

Kirai ajtaja el�tt �llok, mellettem pedig egy megtermett, szekr�ny m�ret� biztons�gi szem�lyzet, aki egy k�d seg�ts�g�vel be is enged. Ism�t meghajlok. Ha �gy folytatom, �n is mehetek kezeltetni magam.

Kattan a z�r, de mindez m�r nem �rdekel. Ism�telten itt vagyok. Kirai ugyanott fekszik, ahol eddig.

- Hogy vagy? - lehelem fel� egy apr� mosoly k�s�ret�ben, k�zben bevet�d�k a marad�k helyre, ami m�g az �gy�n maradt, a kezemen hozott szatyrokat pedig a l�bam mell� illesztem… a f�ldre.

- H�t igazat mondott - suttogja fel�m.

- Hmm? - szakad fel bel�lem. Kirai… mi van veled? Tal�n… az �llapotod egyre rosszabbodik?

- A… n�… - leheli. Mi�rt szenvedsz ennyire? Mit tehetn�k? K�ny�rg�k… valaki seg�tsen. �ssze fogok… roppanni �n is. Akkor mi lesz? Engem is hagyn�nak itt megrohadni? �n se sz�m�tan�k? �n se hi�nyozn�k senkinek? N�ha… olyan j� lenne v�laszt kapni...

- Sz�val itt j�rt? - Ism�telten egy apr� mosolyt var�zsolok az arcomra. Ha m�s nem, tal�n ez seg�t. - Hoztam neked levest… - suttogom fel�, k�zben a hozott t�rgyak k�z�l el�h�zom a r�gi, piros termoszomat. - �n csin�ltam. Gondolom nem lesz olyan j�, mint egy anyuk��, de rem�lem az�rt lesz n�mi hat�sa.

Nem sz�l semmit. Csak fekszik m�g mindig ugyan�gy. Tudom, hogy menn�l… olyan messzire, amennyire csak lehet. Hidd el. M�r nem kell sokat szenvedned. Nem kell sokat kib�rnod. Ki fogom nyitni a kalick�d ajtaj�t, hogy azt�n a sz�rnyaid sz�tt�rjad, �s elrep�lj. Messzire… m�r nem sz�m�t, ha nem viszel a nyugalom sziget�re. M�r nem sz�m�t, ha elfelejtesz. Csak legy�l j�l.

- Na gyere… - f�rom a kezem a m�sik h�ta m�g�. Ism�t �ssze kell minden er�met szednem, hogy kinyomhassam, Kirai teljesen el van ernyedve. M�r semmi ereje nem maradt. - �gy tudsz maradni? - lehelem ki, egyenesen r� a mellkas�ra.

V�laszk�nt egy apr� fejbilleget�st kapok. Nem. Most mit k�ne tennem?

Mit?

Nem lesz m�s v�laszt�som.

Kirai h�ta m�g� k�szok be, egyik kezemmel tartom, a m�sikkal pedig magamhoz emelem a termoszt. Elfektetem az �gyon, a fi�t a saj�t mellkasomra illesztem vissza. Nem mozdul tov�bbra se. Pont olyan, mintha egy bab�t mozgatn�k ide-oda. De… legal�bb siker�lt el�rni, hogy... legal�bb f�lig-meddig �lj�n.

�t�lelem a m�sikat, k�zben lecsavarom a tart�ed�ny tetej�t, ami poh�rk�nt is funkcion�l. Bele�nt�k n�mi levest, az aranysz�n� ned� �vatosan folydog�l, a g�z �s az illat pedig egyenesen az arcomba csap. Rem�lem… nem lesz borzalmas.

- Seg�tek - jelentem ki, pr�b�lok hat�rozott maradni. Most �n hordom a nadr�got.

Kirai ajkaihoz emelem, hagyom, hogy bar�tkozzon velem. Ki tudja…

Fej�vel k�zelebb hajol, els� korty. Halk k�h�g�s csapja meg a f�lem, de a fi� nem t�r�dik vele, csak issza tov�bb a ned�t. Kicsit moh�n, pont �gy, mint aki m�r t�bb napja nem evett semmit. Hamar ki�r�l az ed�ny tartalma. - K�rsz m�g? - lehelem, � meg csak b�lint.

Ism�t t�lt�k neki. Azt is gyorsan sz�rcs�li ki. M�g egy, �s m�g egy menet. Az egy liter el is fogy.

- K�sz�n�m - leheli ki Kirai.

- Ne k�sz�nd… - a termoszt csak legur�tom az �gyr�l, halk puffan�ssal csap�dik be a f�ldre. - Ha �hes vagy m�g, maradt valamennyi az eb�demb�l… - Nem b�rok magammal. �t�lelem. M�g magamat is meglepem vele. Olyan j�. Olyan j�, hogy ilyen k�zel van. �rezhetem minden rezd�l�s�t. B�rcsak �tvehetn�k valamennyit a f�jdalmadb�l.

Kirai arc�t tanulm�nyozom. Szemei lehunyva, apr� s�haj szakad fel bel�le. Csak megr�zza a fej�t. Nem. Ism�t nem k�r. �gy neh�z lesz…

- Este le tudt�l zuhanyozni? - lehelem bele a m�sik haj�ba.

- Nem - suttogja szinte n�m�n. - Nem… tudok fel�llni…

- Err�l… eddig mi�rt nem sz�lt�l semmit? - hajolok k�zelebb az arc�hoz, csak pislogok �rtelmetlen�l �s k�rd�n.

- Nem k�rdezted… - leheli f�jdalmasan. - Ez�rt nem is ettem… semmit… Ahhoz… ki kell menni…

- Micsoda? - csattanok fel. - Akkor nem csoda, hogy ilyen beteg vagy! - morgok tov�bb... nem. Nem tehetem. Hangom elhalkul… - Akkor est�re itt hagyom neked az eb�dem

- Bocs�nat…

Ne k�rj bocs�natot. Ne. �gy csak rosszabb. �n voltam h�lye.

- Tudom, hogy ez csak egy csak egy �tmeneti �llapot, de am�g ez van, k�rlek, sz�lj… - lehelem fel�. - Amikor meggy�gyult�l, m�r nem musz�j… csak legyen v�ge… - suttogom tov�bb. - Jobb lenne, ha most egy picit aludn�l… f�radtnak t�nsz - suttogom fel�. Felnyomom Kirai ernyedt test�t, kicsit sut�n, de kik�szok al�la, visszafektetem az eredeti p�zba.

- Tudsz nekem �rni? - szegezi fel�m a k�rd�st.

Szemeim elkerekednek. Mi? Kirai… ne viccel�dj.

Kirai

Azt hittem, sz�vem majd kiugrik a hely�r�l, mikor egyik percben megjelent Kimura. Egy pillanatra minden bajomr�l megfeledkeztem, de ez nem tartott sok�ig… de adott n�mi lelkier�t a jelenl�te… Levest hozott, ami borzaszt� j�lesett ki�hezett szervezetemnek. Elfogyott mind, �s m�g �reztem az �hs�get… de elutas�tottam a tov�bbi �telt, mert �reztem, hogy megterheln�m a gyomrom a t�bb napi koplal�s ut�n, �s csak a padl�n l�tn�m viszont, amit bel�mt�m�tt… R�ad�sul kezdett fesz�lyezni, hogy eg�sz h�tam a mellkas�nak nyom�dik, �s �rzem minden rezd�l�s�t… Sok volt �gy hirtelen, m�g t�l… sok. Nem szoktam hozz�, hogy ennyire k�zel legyek b�rkihez is. Akaratlanul is olyan volt, mintha meg lenn�k l�ncolva.

Nagyon j�l esett a t�r�d�se, a gondoskod�s… de a b�ntudat lassan f�l�t�tte fej�t bennem. Olyan, mintha kihaszn�ln�m. Hiszen �tvertem, hazudtam neki az �hs�gr�l… le is szidott, de a hangj�n csak azt �reztem, hogy sajn�l… Sajn�lat… Nem akarom, hogy sajn�ljon… K�nnyek sz�ktek szemembe, de nem g�rd�ltek le arcomon. Nem akartam, hogy �szrevegye �ket.

Egyre sz�nalmasabbnak �reztem magam, ahogy Kimur�t hallgattam, �s gondolataim cik�ztak agyamban… Kezdtem �gy �rezni, felrobbanok t�l�k, ki kell adnom magamb�l �ket, de…

- Tudsz… nekem �rni? - k�rdeztem meg v�g�l halkan, m�r magamat is alig hallottam. De a leves j�t tett v�g�l is, �gy a besz�d most egy kicsit k�nnyebben ment. Meglephettem a k�rd�ssel, mert arc�ra ki�lt a csod�lkoz�s.

- Hm? Hogy �rted? �rjak helyetted? - k�rdez vissza bizonytalanul. Tekintete a kezem mellett hever� noteszre siklik.

- �rni nem nagyon… de dikt�lni m�g… tudok - motyogtam fel�, de nem n�ztem r�.

- �mm… persze - lehelte megad�an, b�r nem �gy t�nt, hogy �ny�re van a dolog. - Ha neked ett�l jobb lesz a kedved… b�r nem sz�vesen v�jk�lok a gondolataidban.

Elmosolyodtam p�r m�sodpercre halov�nyan.

- Olvastad a napl�mat… Nem sok rejtegetnival�m… maradt… Szerintem semmi… - jegyeztem meg, aff�le megnyugtat�sk�pp, de nem biztos, hogy el�rtem a kell� hat�st.

- Igen, de nem tettem volna meg, ha nem lenn�l itt - felelte elsz�ntan. - Csak bizony�t�kokat keresek - vette kez�be a kis noteszt, meg a tollat.

- A l�nyegen nem… v�ltoztat… - hunytam le a szemem p�r m�sodpercre.

- Akkor… hallgatlak.

Elkezdtem. A gondolataim kusz�k voltak, de ahhoz, hogy valami egys�g legyen bel�le, az elej�r�l kellett kezdenem. Elmondtam mindent, onnan, hogy elfogtak. V�zlatosan sz�moltam be r�la, de viszonylag r�szletesen, a l�nyeg ott volt. Az okot is belef�ztem, a k�z�s bujk�l�st, a menek�l�st a h�zt�l… Az eml�kek pedig egyre ink�bb el�rasztottak, �s m�r alig kaptam leveg�t, mire eljutottam a levesig… Halkan zih�ltam p�rat, �s nem b�rtam tov�bb – kibukott bel�lem minden…

- Annyira szar itt… �gy �rzem, megfulladok, �s… �s egyre rosszabb lesz… A bez�rts�g meg�l, �s a f�jdalom is… egyre rosszabb, egyre jobban… f�j k�v�l �s bel�l is… - Alig tudtam �sszeszedni a mondatokat. Nem akartam hosszan besz�lni a nyomoromr�l, de nem tudtam benntartani, hogy m�r nem v�rok semmit, csak hogy megd�g�ljek v�gre, �s v�ge legyen mindennek…

�reztem, hogy k�nnyeim meg�ll�thatatlanul folyni kezdenek, jobb alkarommal eltakartam arcom… Kiadtam a f�jdalmat, �gy nem maradt m�s a gondolataim k�z�tt, csak Kimura. R�la is besz�ltem… de itt valahogy pozit�vabb hangot siker�lt meg�tn�m. Ahogy napl��r�s k�zben sincsenek tabuk, most is leomlottak a v�d�falaim… Kiadtam magamb�l, hogy mennyire h�l�s vagyok neki, hogy mennyire j�l esik a t�r�d�se… hogy r�b�ztam az �letemet… hogy �nz� vagyok, de �r�l�k, hogy van kire t�maszkodnom…

A v�ge szinte teljesen elfulladt a sz�raz, zih�l�s szipog�sban �s h�pp�g�sben… �jra gyereknek �reztem magam, ahogy �resen, f�lig-meddig zokogva fek�dtem Kimura el�tt, jobb karommal a szemem el�tt… Forr� leheletem �gette a b�r�met, �s csak m�g f�lledtebb� tette a leveg�t k�r�l�ttem…

Kimura felpattant hirtelen - elment bevizezni a rongyot. Let�r�ltem k�nnyeim suta mozdulattal, majd kezemet leengedtem a notesz mell�, ami ott hevert az oldalamn�l.

- Nem akartalak ter… helni… - motyogtam magam el�. - De k�sz�n�m… - leheltem makacsul. - Mert �gy… sokkal k�nnyebbnek… �rzem… magamat… - �nz� vagyok. Nagyon �nz�.

- Ha terheln�l, nem lenn�k itt - �rkezik a v�lasz imm�r k�zvetlen mell�lem. Kimura visszat�rt a ronggyal, a homlokomra illesztette gyeng�den. J�l esett. - Annyi a fontos, hogy gy�gyulj meg…

Egy darabig n�m�n hagytam, hogy melegedjen a h�v�s rongy homlokomon. Azt�n - �n sem �rtettem hogyan - eszembejutott valami…

- A bar�tn�d… hogy van?

Ism�t siker�lt meglepnem Kimur�t. Csak h�mm�g�tt egyet, majd f�l�llva lassan elvitte a leveses termoszt is kimosni. Nem siette el.

- Biztos m�r dobott - jegyezte meg k�zben. - Nem n�ztem fel� t�bb napja, �s valamilyen szinten igaza van. Kicsit b�nt, de jobb lesz ez �gy. Nem illett�nk egym�shoz… - magyar�zta, �n pedig alig hittem a f�lemnek. Hiszen nem is olyan r�g m�g odavolt �rte… vagy csak �n k�pzeltem be magamnak. Szipogtam egyet, hogy ne cs�ppenjen el az orrom.

- �hm… Jobb lenne… ha besz�ln�tek… nem? - pislogtam el Kimura fel� lassan.

- Mi�rt kellene besz�ln�nk, hm? - n�zett vissza r�m, majd otthagyta a mosd�n�l cs�p�gni a kimosott ed�nyt. Visszal�pdelt hozz�m.

- Azt se tudja… mi van veled… - suttogtam halkan, r�f�ggesztve tekintetem. - Legal�bb szak�ts vele… rendesen - mormogtam, majd k�h�cseltem kicsit. Kisz�radt a torkom. - Nem tudom… milyen volt a… viszonyotok… De az�rt… - Magamat is megleptem ezekkel a hatalmas b�lcsess�gekkel.

- Ok�, holnap megkeresem - adta be a derek�t, majd r�mmosolygott. Furcsa �rz�s fogott el. - De �g�rd meg, hogy jobban leszel, rendben? Tegnap jobb lett att�l a bogy�t�l?

- H�t… - fogott el �jra a b�ntudat. - Nem… nem igaz�n…

- �s a sebeiddel mi a helyzet? - k�rdezte azt�n egy kicsit let�rtebben. F�jdalmasan elfintorodtam egy pillanatra, �s megtoldottam egy apr� ny�g�ssel. Ez fel�rt egy v�lasszal. Elmosolyodott megint, de ez csak amolyan b�ztat�s akart lenni… - Le�poljam megint?

- Nem tudom, mennyit… seg�t… - mormoltam halkan. Kimura �vatosan meg�rintette a karomat. Halv�nyan megrezzentem, de csak mert meglepett. R�pillantottam. Csak visszan�zett, �s szem�b�l nem olvastam ki m�st, csak aggodalmat. Elford�totta tekintet�t, majd kis cs�nd ut�n neki�llt letekerni karomr�l a k�t�st. Apr�t szisszentem, de azt�n igyekeztem �gy mozd�tani karomat, hogy megk�nny�tsem Kimura dolg�t… megint csillagokat l�ttam. Nem sokkal k�s�bb pedig hallottam Kimura szisszen�s�t.

- Ez nagyon f�jhat… - lehelte, majd mag�hoz h�zta az �gy mellett hever� szatyrot, el�vette bel�le a fert�tlen�t�szert. Meg�llt a mozdulatban. - �hm… Nem k�ne lezuhanyoznod el�tte? - motyogta kiss� szerencs�tlen�l. Csak nyeltem egyet.

- Lehet, hogy… nem �rtana… - leheltem bizonytalanul… azt�n fek�dtem tov�bb, nem tudtam, hogy gondolja… meg akar… f�rdetni?

Kimura

Csak meredek el�re. Magam se hiszem el, hogy a meg mertem k�rdezni a m�sikt�l.

- Nem akarok udvariatlan lenni, de seg�thetek? - ha m�r elkezdtem, be is kell fejezni. De... h�, h�, h�… - Nem fogok odan�zni… s�t, le se kell venned az als�d… - lehelem fel�, �rzem, hogy fejem r�gt�n v�r�ses sz�nt �lt, �s �gy forr, mint a v�rem. Tekintetem akaratlanul is a m�sik als�bb r�szeire t�ved… de amilyen gyorsan csak lehet, elkapom.

- Nem vagyok sz�gyenl�s… - v�gja fel�m egy apr� mosoly k�s�ret�ben. De j� neked. De arra nem gondolsz, hogy ez esetleg nem csak neked k�nyelmetlen, hanem nekem is?

- Akkor nincs gond - rebegem el, pr�b�lok �gy tenni, mintha semmi nem t�rt�nt volna. - Gyere… - lehelem fel�. Jobbomat a m�sik fel� ny�jtom, de Kirai nem igaz�n mozdul. A m�sik kez�re fonom saj�tomat, megmarkolom, �s �vatosan felh�zom az elernyedt testet. Egy apr� szisszen�s szakad fel bel�le. A m�sik h�na al� k�szok be, �s mikor Kirai lerakta talp�t a f�ldre, kinyomom a s�ly�t. �rzem, hogy teste megfesz�l, biztos a f�jdalom miatt. Sajn�lom. Nem gy�z�m el�gszer gondolni… - Ha nem megy, akkor sz�lj.

- Menni fog - sziszegi a fogai k�z�tt Kirai. M�g mindig makacs.

Nem olyan nagy a szoba. Nincs olyan messze a zuhany. P�r l�p�s. Kirai. Ki kell b�rnod. Tudom, hogy k�nnyen besz�lek, k�nnyen gondolkodok. Tudom, hogy nem tudom igaz�n �t�rezni a helyzeted…

Bizonytalanul l�pdel. Elhiszem, hogy f�j.

Zuhanyt�lca nincs. A csempe, �s a kosszal �ztatott fuga. Ki tudja, hogy h�ny rab f�rd�tt itt. H�ny darab mosta le itt a mocskot. A v�rt. Az izzads�got. Ki tudja, hogy milyen nedveket hagytak maguk ut�n. Biztos itt is �lvezni kell az �letet. A kez�k m�g itt van…

Hi�ba j�r ez a fejemben. K�nytelen vagyok nekit�masztani a m�sikat a feh�r kock�knak. Kirai egyik l�b�n t�maszkodik, a s�r�lt p�r centivel a padl� f�l�tt. - T�maszkodj r�m nyugodtan - suttogom fel�, k�zben a m�sik p�l�j�t kezdem lefejtegetni. Kapok n�mi seg�ts�get, Kirai felemeli karjait, �gy az �t�zott ruhanem� pillanatok alatt p�r m�terre, a f�ld�n landol.

Apr� s�hajt eresztek meg, kezeim lev�ndorolnak a m�sik nadr�gj�hoz. Kicsit megr�ntom, �gy a gumis p�nt kit�gul�sa ut�n k�nnyen lecsusszan ez is. Od�bb rugdalom…

Ott az als�. Tekintetem elid�zik rajta. Pont olyan, mintha egy apr�, arany l�mp�s lenne, ami a titkot rejti. Nem tudom, hogy akarom-e. Nem tudom, hogy �rdekel-e. Csak azt tudom, hogy ez nekem egyel�re t�l sok…

- Ha zavar, akkor maradhat… - leheli ki Kirai. Felkapom a fejem, megkeresem pillant�sommal szemeit. Mire gondolhatsz…

- Tudod… - lehelem fel� zavartan, el is kapom a tekintetem. A falon pr�b�lok valami felt�n� foltot kisz�rni, hogy legal�bb az elterelje a figyelmem… - m�g t�nyleg nem �rzem magam felk�sz�ltnek. N�i testet se l�ttam. Tudom, hogy neked ugyanaz van… de… - ny�gtem ki a szavakat.

- Semmi… baj… meg�rtettem - leheli fel�m egy �rtatlan mosoly k�s�ret�ben. Ujjai a csapra fon�dnak, megnyitja, �s a hideg v�z �gy z�dul le, mintha egy hatalmas v�zes�s indult volna meg.

- Vigy�zz, ha t�l sokat eresztessz magadra, akkor megf�zhatsz… - lehelem. A marad�k szappant veszem kezembe. A foly�s al� illesztem, kezeimmel �sszed�rzs�l�m, a hely�re rakom. Ami a tenyeremen maradt… felviszem a fi� fels�test�re. �vatosan ny�lok hozz�. Nem csak miatta.

Fokozatosan osztom el a feh�r habokat, pr�b�lok alapos munk�t v�gezni.

- Pedig j�l esik… - suttogja fel�m Kirai. - Rem�lem… az �r�k… j�l sz�rakoznak rajtam…

- Szerintem �lvezik - n�zek fel a m�sikra, apr� mosolyt k�ld�k fel�. - R�g l�ttak sz�pet, hidd el. �gyis mind ugyanolyan… - Kirai l�baira t�rek ki, a sebet messzir�l elker�l�m, avval egyel�re nem foglalkozok, lesz avval k�s�bb el�g bajom.

- Sz�pet? - n�z r�m k�rd�n. - Ott van nekik… a feles�g�k.. az a sz�p… nem �n…

- Azt hiszed mindegyiknek t�k�letes asszonyk�ja van? Szerinted nem unj�k �ket? Mindegyik gondol ilyesmire, �s ki tudja, hogy k�zben mit csin�lnak…

�gy n�z ki, hogy Kirai sebe t�bb figyelmet akar. A ragtapasz nem b�rja sok�ig, le is �zik, �gy a ny�lt seb ism�t felsz�nre ker�lhet. Halk szisszen�s fel�lr�l. L�gyan kezdem el simogatni, nem akarom, hogy csak v�letlens�gb�l is, de kosz maradjon benne… De.. �gyis j�n m�g egy lefert�tlen�t�s.

- Nem kell vel�k t�r�dni. �rtatlan vagy, �s t�ma lez�rva… Egy dolog megmos�sa m�g r�d v�r… - egyenesedek fel, �tny�jtom Kirainak a szappant, a p�l�m alj�ba pedig megt�rl�m a k�t kezem…

- Nem vagyok… �rtatlan… - morogja fel�m. - �s m�gis… hogy mossam meg als�n kereszt�l?

- Nem tudom, de elfordulok… - Meg is teszem.

- Vicces vagy - hallom Kirai hangj�t. Egykedv�en sz�l… Persze. M�sra nem vagyok j�, csak arra, hogy po�nokat mes�ljek. S�t. An�lk�l, hogy megsz�lalok… K�sz vicc vagyok. Vajon… valaha is komolyan vett�l?

A f�ld el�g izgalmas. Legal�bbis akkor, ha valami elvonja a figyelmed. Ha valahol teljesen m�shol j�rsz l�lekben. Ha m�sra keresed a v�laszt…

- K�sz… - csapja meg a f�lem a m�sik hangja. Gyorsan fordulok meg. - Na jobb? Jobb lett valamivel?

B�lint. - Igen… sokkal… jobb…

- Ennek �r�l�k - suttogom fel�. - Akkor ennyi el�g volt?

Ism�t b�lint. - K�sz�n�m… sz�pen…

- Sz�vesen… - lehelem ki. Boldognak �rzem magam. Olyan kev�s ember haszn�lja ezt a sz�t. Mi�rt van ez? Mi�rt esik olyan j�l? - A t�r�lk�z�d merre van? - n�zek k�rbe, mintha azt keresn�m, de semmi jel�t nem adja a l�tez�s�nek. Csak k�rd�n pillantok a m�sik fel�.

- Nincs… - v�gja a fejemhez egyszer�en. A v�z csobog� hangja megsz�nik, Kirai elz�rta a csapot. L�gyan d�l r�m, r�gt�n elkapom, pr�b�lok megtartani. - Honnan lenne? - suttogja r� a v�llamra.

- Azt hittem kaptatok. Vagy m�r ez is a luxushoz tartozik? - r�zom meg a fejem. - Akkor azt is hozok majd be…

Olyan aktivit�ssal, mint ahogy j�tt�nk, �gy kezdem el visszafele vonszolni Kirai s�lyos test�t. M�r t�nyleg kezd elegem lenni. Se �tel, se seg�ts�g. De m�g egy t�r�lk�z� se? Ezt nevezem embers�gnek. De fogadok, a gorilla m�ret�, elkapott yakuz�knak jobb dolguk van. Ha kider�l, hogy itt t�nyleg minden a pof�r�l, �s a p�nzr�l sz�l… fel�getem ezt a helyet.

Kirai

A f�rd�s z�kken�mentesen zajlott. K�t �rdekesebb pontja volt - egyszer, mikor azt hittem, �sszecsuklik a l�bam a f�jdalomt�l, ahogy v�z �rte a sebemet… A m�sik az volt, ahogy Kimura zavarba j�tt. Sz�pen �tmosta mindenemet, �s j�l is esett. De persze a farkam m�r nem merte. Teljesen elv�r�s�d�tt a gondolat�ra is. Megkegyelmeztem neki, elv�gre… valamilyen szinten �rtettem a tart�zkod�s�t.

Volt n�mi probl�ma a t�r�lk�z�vel is, elv�gre azt… nem adtak. Ez eddig eszembe sem jutott, �s el is sz�gyelltem magam, mert csak �jabb gondot okoztam vele Kimur�nak. M�r nagyon sokkal tartoztam neki… Gy�l�l�k b�rkit�l is f�ggni, de ez most valahogy m�s volt. R� voltam k�nyszer�tve a seg�ts�g�re, ugyanakkor nem b�ntam t�ls�gosan, hogy t�r�dik velem, s�t…

Elvezetett az �gyig, gyeng�den tartott a v�llaimn�l. Lassan siker�lt le�ln�m - m�r eg�szen kiz�rtam a f�jdalmat gondolataim k�z�l. Sut�n felh�ztam l�baimat, �gy m�r siker�lt �gy �ln�m, mint egy rak�s szerencs�tlens�g. Kiss� megborzongtam. Annyira nem volt meleg a cell�ban.

- Nos… - t�rtem meg a cs�ndet. - T�r�lk�z�t, azt… nem adtak.

- Ez… remek - morogja az orra alatt, l�tom rajta, hogy nagyon nincs �ny�re a helyzet. - Rem�lem, csak veled kiv�teleznek ennyire - tette hozz� bossz�san, majd le�lt mell�m. Fel sem fogtam rendesen, m�r �t is �lelt szorosan, m�gis vigy�zva, hogy ne okozzon f�jdalmat… �s t�nyleg nem okozott, a szok�sos f�jdalmon k�v�l nem �reztem m�st… Csak azt, hogy a puha pul�verrel takart karjaival d�rg�lni kezdett, hogy �tmeleg�tsen. Meglepett, de nem agyaltam rajta sokat, mert borzalmasan j�l esett. A puha anyag kellemes meleget hozott, �n pedig teljesen elernyedtem Kimura karjaiban. Gondosan �td�rg�lte karjaimat, mellkasomat…

- Nem hiszem, hogy csak… velem kiv�teleznek… - leheltem k�zben, lehunyva szemeimet. Apr� s�haj szakadt fel bel�lem, magam sem tudtam, honnan j�tt. - R�g volt… b�rki ilyen… k�zel hozz�m…

- Ha akarod, t�volabbmehetek - hallottam halk nevet�s�t, sz�vem pedig hatalmasat dobbant torkomban. Csak egyet, de ez el�g volt arra, hogy f�lnyissam szemem.

- Ne - feleltem, tal�n kicsit t�l hamar. Nem �rdekelt… Tekintetemmel k�vettem Kimura mozdulatait, mert f�lbehagyta a sz�r�tgat�st. A szatyorb�l h�zta el� a k�tszert. - Jajh… - s�hajtottam fel m�lyen. Ez a r�sz nem lopta be mag�t a kedvenceim k�z�. Kimura �szrevehette nemtetsz�sem.

- Ha nem csin�lom meg, f�l�, hogy rosszabbodik a helyzet - mosolyodott el kiss�, szinte m�r bocs�natk�r�en. Nem hib�ztattam, de nem sz�ltam semmit, csak hagytam, hogy megfogja karomat �s leheletfinoman tiszt�tani kezdje a sebemet. Pr�b�ltam nem felszisszenni, �s egyel�re meg is �lltam, de azt�n nem b�rtam ki, hogy ne ny�gjek fel egy f�jdalmas fintorral. Kimura fels�hajtott halkan. - B�rcsak orvos lenn�k… - suttogta elhal�an.

- Tanulj annak… - leheltem fel�, majd n�ztem a mozdulatait. Halov�nyan elmosolyodtam, innent�l pedig n�m�n t�rtem a kezel�st… - M�g lehet bel�led… orvos.

- De �n… l�nyeg�ben nem akarok az lenni - jegyezte meg, f�l sem n�zve a karomr�l. Egyre rutinosabban csin�lta, m�r nem tartott olyan sok�ig, mint els�re, �s belegondolva, nem is f�jt annyira… csak a gyenges�g. Megcsikorgattam fogam kiss�. Kimura nem sz�lt semmit, csak bek�t�zte a sebet ism�t, majd elv�gezte ugyanezt a m�veletet a l�bammal is. Csak figyeltem cs�ndesen, n�ha megengedve egy elfojtott sziszeg�st, vagy egy sz�jh�z�st… De Kimura koncentr�l� arca jobban �rdekelt, mint a f�jdalom. Valami�rt �rdekes volt figyelni, amennyire az enyhe sz�d�l�s engedte.

Hamar v�gzett. Eg�sz b�szk�n tekintett le a m�v�re, jelen esetben a combomra. Csak pislogtam.

- Nem is volt olyan neh�z - �llap�totta meg, �s nem tudtam nem meghallani a hangj�ban bujk�l� b�szkes�get.

- A v�g�re… eg�szen belej�ssz - mondtam halkan, hogy meger�s�tsem. - �s nem is… f�jt annyira… - Rem�ltem, hogy ezzel tudok t�rleszteni valamit. Igaz�n meg�rdemelt p�r elismer� sz�t, b�r t�lem csak ennyi telt. Halv�nyan elmosolyodott, azt�n az �r�j�ra pillantott… - Mindj�rt… m�sz, ugye?

- Addig maradok, ameddig lehet - felelte.

Eddig ismeretlen melegs�g �radt sz�t tagjaimban. Kimura olyan volt, mint any�m… gondoskod�, kedves, de… ez az eg�sz valahogy teljesen m�s volt. Gyerek m�g, �s t�bb embers�g szorult bel�, mint a feln�ttek t�bbs�g�be. Els�re olyan, mint egy elk�nyeztetett k�ly�k, de most m�gis �nzetlen�l akart seg�teni. M�g ha ezzel t�rleszteni is akarta az eddigi viselked�s�t, m�gis… nem tudtam elk�pzelni, hogy nagyon m�s lett volna azel�tt, hogy tal�lkoztunk…

M�g mindig �tkarolt, tartott, mintha f�lne, hogy �sszeroskadok… Tal�n igaza is volt. Sut�n r�emeltem pillant�somat a v�ll�ra, majd �gy d�ltem bele a karjaiba, mintha � lenne az egyetlen biztos pont a cell�ban… Tal�n �gy is volt.

- H�, minden rendben? - k�rdezte halkan. M�g mindig agg�dott.

- J�l vagyok… - suttogtam lehunyva szemem. Nekid�nt�ttem fejem a mellkas�nak… Annyira puha volt mindene… - Csak j�l esik… - motyogtam elgyeng�lve.

- Akkor j�…

�jra n�mas�gba burkol�ztunk. De ez a cs�nd most sokkal ink�bb volt megnyugtat�, mint k�nos… Halkan szuszogtam, sz�mon vettem a leveg�t. Nem akartam elaludni, �s siker�lt tartanom magam. Ki akartam �lvezni ezeket a pillanatokat. R�miszt�en �jszer� �rz�s volt az eg�sz, �s m�gis… eml�kek ezrei peregtek lelki szemeim el�tt. Kimura…

- Azt hiszem… b�zom benned… - leheltem bele a mellkas�ba, fel sem fogva el�sz�r, hogy hangosan is kimondtam. Valami�rt nem zavart, �s ism�t, mintha egy m�zs�s s�lyt�l szabadultam volna meg. Ekkora s�lyuk van a szavaknak? Ilyen egyszer� kijelent�seknek?

- M�g j�… - �rkezett a v�lasz kis cs�nd ut�n. Nem l�ttam Kimura arc�t. - Ezek ut�n ez m�r csak term�szetes… - Mozdulataib�l kital�ltam, hogy megint az �r�j�ra sand�tott. Fogy az id�, peregnek a homokszemek, �s egyik�nk sem k�pes meg�ll�tani a F�ld forg�s�t…

Ki akartam haszn�lni minden m�sodpercet. Ha m�r �gyis elk�rhozok, ezt m�g hadd tegyem meg… Jobbommal �vatosan �tkaroltam Kimur�t, b�r mozdulataim olyannak hatottak, mintha f�ln�k, hogy �sszet�r�m �t… Ha hozz��rek, oda az �lom…

Belefordult az �lel�sbe, �s viszonozta azt. Amennyire testem engedte, hozz�simultam, de a sebek veszett�l f�jtak. Pr�b�ltam nem t�r�dni vel�k, hamarosan �gyis minden figyelmem nekik szentelhettem… De most csak… Kimura…

�reztem, hogy arca milyen k�zel van az eny�mhez. �reztem minden l�legzetv�tel�t a hajamban.

- Meg�g�rem, hogy kiszabad�talak innen! - suttogta a f�lembe hat�rozottan. Megrezzentem kicsit. Elhiszem neked… most b�rmit elhinn�k neked… R�ejtettem �llamat a v�ll�ra.

- K�sz�… n�m… - nyeltem egy apr�t, ism�t lehunyva szemem.

- Ne k�sz�nj… semmit… - lehelte f�lembe, hangja megremegett kicsit.

Teltek a percek… t�l gyorsan telt el az id�, de a kint �ll� �r kegyetlen�l pontosan nyitott be, jelezve, hogy v�ge a l�togat�snak. Kimura nem eresztett el m�g. Nem b�ntam.

- Mennem kell… - �reztem ism�t lehelet�t a f�lemen. - Vigy�zz magadra! K�rlek… - Majd egy alig �rezhet�, leheletfinom puszit nyomott az arcomra. Megdermedtem, ahogy kibontakozott az �lel�sb�l. Visszad�ltem a p�rn�ra, �s csak n�ztem a plafonra.

H�t v�ge.