k�t �t.

Kimura

Az �letem t�k�letes. Legal�bbis els� pillant�sra. A monoton napok �rny�k�ban �tlagosan zajlik minden perce az �letemnek. A mai nap is egy ilyen. Az iskolapadban �l�k, mik�zben k�r�l�ttem csinosnak mondhat� l�nyok locsognak olyan dolgokr�l, amik cs�ppet sem �rdekelnek. Az �vek folyam�n m�r megtanultam kisz�rni minden egyes sz�foszl�nyt, ami nem �rdekel. L�tom a mosolyt az arcukon. Mintha egy film peregne a szemem el�tt, mintha ki lenn�k rekesztve.

Az �ra kezdet�t jelz� cseng� sz�lal meg, tal�n �pp ez z�kkent vissza a h�tk�znapok kem�ny perceibe. Ahogy v�gign�zek a bel�pdel� n�n, a tan�ron, apr� mosoly fut v�gig az arcomon. Ism�telten ugyanaz a szoknya van rajta, mint tegnap, h�t nem undor�t�? Ez az int�zm�ny az elitk�r�kbe jegyzi mag�t, akkor m�gis hogy engedhetnek meg ilyesmit? �s Yusuke? Ez az el�ttem �l� mel�k, akinek a haja m�csingokban l�g. Csak unottan t�maszkodom meg a padom fel�let�n, tenyerembe illesztem az arcom. Egy apr� s�haj hagyja el az ajkaim. Bal kezem megemelve kezdem el n�zegetni a k�rmeim. T�k�letes �llapotban vannak, �gy megfogom a tollam, �s sut�n jegyzetelni kezdek vele. Ez most t�rt�nelem �ra? Kit �rdekel, egyszer ennek is v�ge van.

- Kimura! - csapja meg a f�lem a tan�rn� hangja. Unottan emelem r� a tekintetem, l�tom rajta, hogy idegileg nem �ppen a legjobb �llapotban van.

- Igen? - vetem oda fel� egy kicsit flegm�n.

- Megtenn�d azt, hogy ebben a p�r percben figyelsz? - sziszegi.

- Igen tan�rn�! - b�lintok engedelmesen.

- Helyes! - ereszt meg egy mosolyt, majd ism�telten a t�bla fel� fordul – Akkor a cs�sz�ri kor… - mintha mi sem t�rt�nt volna. Ez jellemz� a feln�ttekre. Minden miattuk t�rt�nik. Azt v�rj�k, hogy 15 �vesen az ember �gy viselkedjen, mint egy �pesz�en gondolkod� feln�tt. Hogy saj�t maga hozza a d�nt�seket, �s v�llalja a felel�ss�get a tettei miatt. Vajon elgondolkozott m�r b�rmelyik sz�l�m, hogy mit is �rzek? Gondolom nem, hisz most is k�lf�ld�n vannak.

- Az �r�nak v�ge… - jegyzi meg a tan�r. Automatikusan �llok fel, �s m�r megszokott m�don ny�lok a t�sk�m ut�n, amibe gyorsan suvasztom bele az �sszes tanszeremet. Egy apr� hajl�s, majd l�baim m�ris mozdulnak, az ajt� fel� veszem az ir�nyt, �s amilyen gyorsan csak lehet, elhagyom a termet. Nyomaszt� az oszt�ly l�gk�re. M�g�ttem a m�r eml�tett l�nyok, �k is tudj�k, hogy merre megyek, �gy k�nnyen v�laszthatj�k �k is ezt az �tvonalat. Direkt. T�sk�mat a h�tamra vetem, �tverg�d�m a di�kok alkotta sorfalakon, amik elv�lasztanak att�l, hogy lejussak a l�pcs�n. A fokokat gyorsan veszem, n�melyiket kettes�vel, ha pont kij�n a l�p�s. Egy emelet, a m�sodik, �s m�ris ott sorakoznak a szekr�nyek. A nevemmel ell�totthoz l�pdelek, egy laza mozdulattal nyitom ki. Utcai cip�mre v�ltom a bentit, azt behelyezem a hely�re. Visszacsukom a f�majt�t. Kimura… ?! Na persze.

Odakint luxusaut�k hada sorakozik. A csal�dom tulajdona az egyik. Egy fekete, tiszt�ra mosott limuzin. John, az Angli�b�l �ttelep�lt id�s ember v�r egy apr� mosollyal az arc�n. A r�ncok mutatj�k, hogy az �lete nagy r�sz�t m�r le�lte. Fekete �lt�nye �s apr� kalapja viszont t�k�letesen illik hozz�. Mikor oda�rek hozz�, megemeli a fejfed�t, egy kis hajl�ssal �dv�z�l. �n csak egy magamfajta int�ssel int�zem el a dolgot, �s az el�re kinyitott j�rm�ajt� m�g� b�jok, besz�llok a kocsiba. Meger�s�tem, hogy egyenesen hazavigyen. Elford�tja a kulcsot, halk berreg�s, �s megindulunk.

A t�j elmos�dottan t�kr�z�dik vissza az els�t�t�tett ablakokr�l. A h�zak egyre nagyobbak, szebbek lesznek, �s a telkek egyre t�volabb esnek egym�shoz. Ez az elit negyed, ahol javar�szt sznobok laknak. Pont olyanok, mint ap�m. Az egyik legnagyobb vill�n�l �llunk meg. Megel�z�m a ny�l� kezeket, �s saj�t magam nyitom ki az ajt�t. Egy apr� mosolyt er�ltetek az arcomra, kedvesen �dv�zl�m az id�s felszolg�l�kat, akik meghajolva tisztelegnek nekem. A h�z ajtaja nyitva �ll, bel�pdelek, j�l ismert f�ny�z�s v�r odabent. Csak felrohanok az emeletre, �s a szob�mat megkeresve z�rk�zok be az egyetlen helyre, amit szeretek.

Az ajt�nak vetem a h�tam, �s egy m�lyet szippantok a leveg�b�l. Kezeimmel v�gigsim�tok a f�n, azt�n ell�k�m magam t�le. Apr� l�ptekkel k�zeledem az �gyhoz, ahova �gy vetem le magam, mintha egy hatalmas habos s�tem�nybe �rkezn�k. Szemeimet lehunyom, �s a cs�ndre koncentr�lok. De ezt se �lvezhetem, egy apr� cs�rg�s csapja meg a f�lem. A t�sk�mban l�v� mobil sz�lalt meg. El�hal�szom a hely�r�l, sz�tnyitom �s felveszem.

- Moshi-moshi… - suttogom halkan.

- Ohh, Kimura! - hallom meg a bar�tn�m hangj�t, ism�telten vid�mnak t�nik – Annyira hi�nyozt�l! Csak tudni szerettem volna, hogy j�l vagy-e?

- Persze, mi�rt ne lenn�k j�l? – leheltem bele a k�sz�l�kbe.

- Csak mert olyan hamar elsiett�l…

�nk�nytelen�l is l�tom magam el�tt Mitsuki alakj�t. A sz�p barna f�rtjeit, amik term�szetesen csavarodnak, a hozz� ill� mosoly�t, �s kedvess�g�t. Az egyik legn�pszer�bb l�ny az iskol�ban. Sokan v�gt�k a fejemhez, hogy milyen szerencs�s vagyok, hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy egy�ltal�n sz�ba �lljon vele.

- … h�, Kimura, figyelsz te r�m egy�ltal�n?

- Oy, persze! - v�gtam r� - Csak egy kicsit… f�radt vagyok. De mi lenne, ha a t�bbit a neten folytatn�nk?

- Umm, persze! Akkor v�rlak… - �s a vonal megszakadt. �sszecsuktam a telefonom, �s f�lreraktam. Felt�p�szkodtam az �gyr�l, kicsit lomh�n l�pdeltem oda a laptophoz, amit sz�tnyitva be is kapcsoltam.

Miut�n a rendszer �dv�z�lt, �s a megfelel� ikonokra kattintottam, gyorsan besz�lget�sbe tudtam elegyedni a l�nnyal. A szok�sos dolgokr�l besz�lt. Hogy � mennyire szeret, �s mi lenne, ha majd a sz�netben elmenn�nk valahova egy k�z�s kir�ndul�sra. Term�szetesen igent mondtam m�r akkor, mikor el�sz�r felhozta.

T�bb �ra eltelt�vel is vele besz�lgettem, de nem tudtam teljes m�rt�kben r� koncentr�lni, �gy k�rtem t�le n�h�ny perc pihen�t. Fel�lltam, �s a szoba kij�rata fel� vettem az ir�nyt. V�gigmentem a folyos�n, �s megindultam lefele a l�pcs�n. Vajon t�nyleg v�ltoztatnom kellene? De hogy?

Kirai

N�ha nem �rtem magamat. A fejemben ezernyi gondolat cik�zik most is. N�ha… �ssze kellene szednem magam, �s v�gre �tgondolni mindent. De ez mindig olyan neh�z… minden nap… ugyanazok a gondolatok, monoton m�don kergetik egym�st ott bent, �s lassan t�nyleg az idegeimre mennek. Kib�rhatatlan.

Megszor�tottam kicsit a kezemben l�gatott pisztolyt. Nem nyugodtam meg a tenyeremhez simul� fegyver �rint�s�t�l, csak v�rtam… v�rtam, hogy mikor ront be rend�r�k hada ebbe az elhagyatott, r�gi rakt�r�p�letbe. Milyen sz�nalmas, hogy pont itt tal�ltam valami mened�ket… mintha valami �cska filmben lenn�k.

Nagy a csend minden�tt. Sehol senki, csak �n. Meg persze a pisztolyom. Nem sok neszez�s hallatszik, csak a fal reped�sein alattomosan kereszt�lf�j� sz�l z�g�sa. Egy s�hajjal engedtem lejjebb a fegyvert, de nem tettem le a kezemb�l. Mire is v�rok �n itt? Arra, hogy bes�t�tedjen – adtam magamnak feleletet. Nem is volt olyan neh�z kital�lni a v�laszt… M�g t�l vil�gos volt. Nem mehettem sehova. V�rni, v�rni, v�rni… nem vagyok valami t�relmes ember. Legal�bbis nem �gy ismerem magamat. Ismerem magamat?! Vajon… ismerem magamat?

Hatalmas gyomorkorg�s �rkezett feleletk�nt. Halkan fels�hajtottam. Egyel�re csak az biztos, hogy �hes vagyok – nagyon. Ez ellen tenni kellene valamit. Belet�rtam f�l k�zzel a t�sk�mba, ami mellettem hevert. Hosszas kutakod�s ut�n sem tal�ltam egy morz�t se. Felmordultam – tudtam, hogy el kellett volna hoznom azt a nyamvadt t�l teas�tem�nyt az asztalr�l. A k�sz�t�j�nek, vagy ak�rkinek biztos nem kellett m�r… Ha nem j�tt volna az a kurva j�r�rkocsi, el is hoztam volna. Lenne mit ennem. De �gy csak hallgathatom ezt az ideges�t�, k�nz� korg�st…

Nem vagyok valami t�relmes ember.

Felpattanva kaptam h�tamra kopottas, itt-ott v�rfoltos t�sk�mat. M�r megszoktam a s�t�t mint�t a h�tizs�kon. M�r… fel se t�nt. Mellkasomhoz emelve a pisztolyt indultam siet�sen a f�lhom�lyos rakt�r�p�let kij�rata fel�. Meg�lltam a r�snyire nyitott vasajt� el�tt, majd idegesen kidugtam a fejem a f�nyre. Ahogy k�rbepillantottam, m�r ki is l�phettem – egy l�lek sem volt k�zel, s t�vol. N�ha �gy �rzem, egy kicsit paranoi�s vagyok, de ezt igaz�n el lehet n�zni… ha m�st nem is. Hossz� percekig �lltam m�g ott, figyelve a zajokat, �s n�zve, hogy a legr�videbb eljutni a v�rosig, ami mellett ez a rogyadoz� rakt�r �llt. B�r n�mi gazos f� elv�lasztott a h�zakt�l, nem t�ntek olyan t�volinak az �p�letek. Helyes.

Fut�lag felpillantottam az �gre. Lassan ugyan, de ment le a nap. El�gedett morg�ssal r�ntottam egyet elny�tt t�sk�mon, majd siet�sen bevettem magam a gazba. Nem kedveltem a ny�lt terepet, de nem volt sok v�laszt�som – el kellett �rni valahogy a v�roska sz�l�t. Ahogy jobban megn�ztem, itt m�g csak kisebb kertesh�zak voltak. Nem lehet valami metropolisz ez sem, de addig j�, m�g kicsi a telep�l�s… min�l nagyobb, ann�l t�bben lakj�k, �s ann�l nagyobb az es�lye, hogy valaki �szrevesz. Ezt nem szerettem kock�ztatni se eddig, se most. Ne most kapjanak el, ha m�r k�t h�tig meg tudtam h�zni magamat.

A v�ros sz�l�n h�z�d� kis beton�t el�tti �rokba hasaltam le, a magas, �s kurv�ra sz�r�s n�v�nyek k�z�. Igen, nekem is siker�l ezeket a csod�latos, irtanival� vackokat kifognom… Mindegy. Legal�bb magasra n�tt �s j�l takar. Sz�jh�zva b�r, de megv�rtam, m�g teljesen le nem megy a nap, �s kigyulladnak az utcai f�nyek. Fejemre h�ztam pul�verem kapucnij�t, �s felh�ztam a cipz�rt. B�r �gy is el�g felt�n�nek �reztem magam, de m�g mindig jobb a magamnak kialak�tott l�tszat, hogy… h�tha m�gsem annyira… Ism�t h�tamra vettem a h�tizs�kot, majd �vatosan bedugtam nadr�gom h�tulj�ba a pisztolyomat. Zsebredugtam a kezemet, majd �vatosan, halkan surrantam be az utc�ra. Nem nagyon tal�lkoztam senkivel, de ha m�gis l�ttam valakit, gyorsan ir�nyt v�ltoztattam, az illet� pedig nem fogott gyan�t… csak egy l�fr�l� k�ly�k. Szerencs�re az emberek nem l�tnak mindenkiben k�r�z�tt gyilkost.

De akkor a k�r�z�tt gyilkosok mi�rt l�tnak mindenkiben ellens�get?

Kitart�an haladtam, megfigyelve minden h�zat. A legt�bbn�l m�g �gett p�r villany, f�nyt sz�rva az utc�ra, vagy �ppen a kertb�l hallatszottak besz�dfoszl�nyok. Kutya is akadt sok helyen, riaszt� pedig m�g t�bb. Sz�vtam a fogam, de mit tehetek? Ezt h�vj�k pechnek. Ilyent�jt senki sem utazik el?

�szre kellett vennem, hogy ahogy haladok, egyre nagyobb �s f�ny�z�bb �p�leteket l�tok. H�, valami luxusnegyedet is kifogtam. Remek, Kirai, �gyes vagy! Legal�bb f�l �r�ja bolyongtam, �s mindenhol akad�lyba �tk�ztem, �s legink�bb a riaszt�kkal volt probl�m�m. Mit is v�rtam, ezeknek a palot�knak kell az extramodern v�delem… Kezdtem feladni. Feladom. Ez lehetetlen feladat – gondoltam, de abban a pillanatban m�r meg is kellett torpannom. Egy kisebb palota terpeszkedett az utca m�sik oldal�n. Sehol semmi f�ny – teljes s�t�ts�gben �llt. �tl�pdeltem a kapu el�. Alaposan k�rben�ztem, de semmi nem utalt arra, hogy b�rki is lenne a kiskast�lyban. Felvontam egyik szem�ld�k�met, mikor azt is siker�lt meg�llap�tanom, hogy bizony eme kiemelked� �p�let riaszt�berendez�se nincs bekapcsolva.

M�zli – csak erre tudtam gondolni. Ez bizony m�zli. Nem t�ty�gtem sokat, k�rben�ztem, majd miut�n egy k�sza macsk�t se l�ttam az utc�ban, �tdobtam a ker�t�sen a t�sk�mat, majd neki�lltam �tm�szni. Nem volt t�l bonyolult, m�r el�g j�l ment a dolog. Hihetetlen, mit meg nem tanul az ember r�pke k�t h�t alatt! Miut�n sikeresen f�ldet�rtem az udvaron, megszok�sb�l leporoltam magam, b�r teljesen feleslegesen – ennyi koszt neh�z p�r mozdulattal levakarni.

�jabb sz�jh�z�s k�s�ret�ben vettem fel t�sk�mat, majd indultam a bej�rati ajt� fel�. Nem �lltam meg, hogy ne n�zzem meg j�l a hatalmas udvart. F�k, n�v�nyek minden�tt. P�nz szaga mindenen. De valljuk be, j�l n�zett ki. Nem zavart, mennyire nem illek a k�pbe. Az ajt� el�tt meg�lltam. Kipr�b�ltam, h�tha nyitva, de ez persze lehetetlens�g volt. Az ajt� nem engedett. Halk „ch” hagyta el sz�mat, majd leguggoltam, �s kivettem t�sk�mb�l a kis seg�deszk�z�ket – k�t darab dr�tot. Ok�, ez egyre jobban hasonl�tott valami elcseszett k�mfilmhez, de h�t k�ny�rg�m – ez a b�na m�dszer hat�sos.

Egy-k�t perc m�lva kattant a z�r, �s m�r ott is �lltam az el�szob�ban. Halkan csuktam be magam ut�n az ajt�t, �s k�rben�ztem. Szemem eg�sz hozz� volt szokva a s�t�thez, b�r �gy is csak az ablakokon besz�r�d� kinti f�ny seg�tett, hogy valamennyire kiigazodjak. Szembe velem egy rohadtnagy, d�szes l�pcs�. Arra biztos h�l�szob�k vannak. Nem sokat morfond�roztam, elindultam a bal oldalon h�z�d� folyos� fel�, h�tha akad arra egy szer�nyen felszerelt konyha… De persze m�g v�letlen�l sem. Csak egy t�gas nappalit, meg valami dolgoz�szob�t tal�ltam, �telnek nyoma sincs. �tl�pkedtem t�relmetlen�l a jobb oldali folyos�ra, �s v�gre r�akadtam a konyh�ra. Egyenesen a h�t�h�z mentem. Nem kellett csal�dnom, mikor kinyitottam – k�ts�gk�v�l volt benne p�r ehet� dolog. Felcsillant a szemem, de egyel�re nem �lltam le vesz�dni a beh�t�tt meleg kaj�kkal. Kikaptam egy nagyobb darab sajtot �s egy csomagb�l szeletelt sonk�t. Kezdetnek megteszi. Elnyomja a hangos korg�st. Szereztem m�g egy kis marad�k kenyeret is, ezeket r�gva moh�n, de el�gedetten, indultam vissza a l�pcs� fel�. Nem �rtana m�r f�rdenem p�ld�ul, meg hasonl�k… meg… �gyban aludni… Hmmm, mennyei gondolatok.

�gy torpantam meg a l�pcs� fel�n�l, mint akibe vill�m csapott. Ajt�nyit�s, �s l�ptek halk zaja. �, basszameg, ennyire nem lehetek szerencs�tlen! Sarkon fordultam, �s – rem�nyeim szerint – cs�ndben lesiettem a l�pcs�n, majd elosontam a nappali fel�. Az ajt� m�g� �lltam be, �s fesz�lten figyeltem a l�pteket, megfeledkezve a kezemben maradt keny�r- �s sajtdarabr�l. A neszez�s t�volodott, felt�teleztem, hogy az a valaki is a konyha fel� indult. Azt�n p�r perc m�lva ism�t hallottam a l�pteket, de azt�n cs�nd lett – az alak meg�llhatott a l�pcs� el�tt.

Bet�mtem sz�mba a marad�k kenyeret, de a sajt m�r nem f�rt be, �gy az maradt bal kezemben, m�g jobbommal el�h�ztam �vatosan a pisztolyt nadr�gomb�l, �s megindultam el�re nesztelen l�ptekkel. Beh�z�dtam a folyos�n egy nagyobb szekr�ny m�g�, franc se tudja, mit t�roltak benne. B�v�helynek megteszi…

Magamhoz szor�tottam a pisztolyt, majd nagy leveg�t v�ve kin�ztem a szekr�ny m�g�l.

Kimura

A l�pcs�fokok is monoton m�don k�vetik egym�st. Ugyanolyan magas az �sszes, �s mindegyik bord� sz�nyeggel van bevonva, ami minden m�snap tiszt�tva �s f�nyes�tve van. Ez a t�lzott luxus n�ha kezd az agyamra menni. Meg van mindenem. Vagyis mindenki azt hiszi, hogy p�nzzel minden elint�zhet�, minden megvehet�. Pedig pontosan, hogy nem. A szeretetet nem lehet megvenni egy-k�t yen�rt, vagy �ppen egy milli��rt. F�leg nem az eny�met.

Zsebre dugott k�zzel veszem sorra az akad�lyokat. L�p�seim kim�rtek, lass�ak. Mi�rt �p�tettek egy�ltal�n ide? �s az �n szob�m mi�rt az emeleten van? Gondolom az�rt, hogy evvel is megnehez�ts�k az �letemet. Az am�gy sem k�nny� �letemet.

A konyha fel� menetelek. Mikor be�rek oda nem kapcsolom fel a villanyt. Odakintr�l sz�r�dik be n�mi f�ny, ami �vatosan vil�g�tja meg a padl�t, a k�lapokat. A h�t�n�l �llok meg, amit laza mozdulattal nyitok ki. Belesek a polcokra. Term�szetesen nem sok van. De mintha hi�nyozna valami?! Biztos csak valamelyik szolg�l� d�zsm�lta meg. Egy egyszer�, flakonos vizet veszek ki a h�t�b�l. Lecsavarom a kupakj�t, az ajkaimhoz emelem a t�rgyat. Apr� kortyok ut�n a h�s ned� mardosni kezdi a torkomat. �rzem, ahogy utat t�r mag�nak, �s ahogy v�gigfolyik a nyel�cs�vemen. P�r m�sodperc alatt v�gzem ki a f�lliteres �veg tartalm�t. A m�anyagot csak lerakom a konyhaasztalra, ami egy apr� szell� hat�s�ra el is d�l. Csak felszisszenek ijedtemben, majd egy er�sen l�k�m be a h�t� ajtaj�t, ami ez�ltal hangosan csattan. Megp�rd�l�k magam k�r�l egyszer, majd halk, de m�gis �szrevehet� l�ptekkel indulok kifel�. Rem�nytelen�l, a padl�t b�mulva haladok vissza az ajt�hoz, de ott… ott megakad a szemem a bej�raton. Mereven �llok, fejemet balra ford�tva. Mintha egy filmet n�zn�k, az eml�kek vadul peregnek le a szemem el�tt.

Mikor m�g kicsi voltam, any�mmal egy�tt futottunk be az ajt�n. Az � kez�ben vir�gok voltak. Sz�nes, pomp�san ragyog� vir�gok. Egy�tt szedt�k �ket a kertben, egy sz�p ny�ri napon. A Nap csak t�z�tt, tal�n t�ls�gosan is, hisz homlokunkon apr� izzads�gcseppek jelentek meg. Ekkor el�vette a feh�r kend�j�t, amivel kedvesen t�r�lte le a homlokomat. Ut�na megvillantotta azt a mosoly�t, amit akkor l�ttam el�sz�r. �s tal�n utolj�ra. Az�ta nem tudtam megfejteni, hogy azt hogyan is kellett volna �rtelmeznem. Mit akart vele sugallni… Ap�m akad�lyozott meg benne, hogy megfejtsem az � titk�t. Elragadta mell�lem, �s k�lf�ldre vitte. Egy olyan vil�gba, amit�l �n messze vagyok. Tal�n ez�rt ut�lom �t annyira… mert elrabolta azt, aki mellettem �llt. Akit szerettem.

De ezek m�r csak eml�kek. Ki kell z�kkennem a m�ltb�l, �s nem szabad gondolnom a j�v�re. A jelennek kell �lnem �gy, mintha minden mindegy lenne.

Csak egy apr�t s�hajtok. Ajkaim �nk�nytelen�l mosolyra r�ndulnak. Melegem van.

- Mondtam m�r, hogy be kell kapcsolni a l�gkondit! - suttogom magamnak alig hallhat�an. De minek? �gyse hall senki. �gyse �rdeklek senkit.

Lassan emelem fel a jobbom, a mellkasomhoz illesztem. M�g mindig az egyenruh�m van rajtam. A legfels� gombra fon�dnak ujjaim, a lass� m�sodpercek gy�r�j�ben j�tszadozom vele. Csak simogatom, mintha teljesen m�shoz ny�lk�ln�k. Azt�n felemelve a m�sik karomat is k�zd�ttem meg a lyukkal. �tdugtam a fekete bogy�t, azt�n �tt�rtem az egyel alatta l�v�re. Folytattam eg�szen addig, am�g a fels� meg nem lazult, �s le nem cs�szott mag�t�l. Egy halk puffan�s, �s m�ris a f�ld�n hevert a k�k egyenruha. Lehajolok �rte, belemarkolok a kiss� �rdes anyagba, magamhoz emelem, �s felegyenesedem. Jobb lenne, ha visszamenn�k, nem? Csak megforduln�k, hogy a l�pcs� vezette �ton feljussak Micimack� elrejtett csupr�hoz, a paradicsomhoz… de…

De szemeimmel kisz�rok valami a s�t�tben.

- Francba! - lehelem ki alig hallhat�an, tal�n v�ratlanul, mikor egy ember k�rvonal�t veszem �szre.

Testem megmerevedik, tal�n a f�lelemt�l. De m�gis �gy �rzem, hogy teljesen nyugodt vagyok. Oldalra d�nt�m el a fejem, �gy figyelem tov�bb a f�rfinak l�tsz� egyedet. Nagyj�b�l akkora lehet, mint �n… magass�gilag. P�r centivel n�hetett t�l. R�gt�n �szrevehet�, hogy ruh�i mocskosak. Tal�n egy koldus sz�k�tt be. De ahogy eg�szen felm�rem, a tekintetem megakad a szem�ld�ke f�l�tti, halv�nyan vil�g�t� sebhelyen. Ohh… sz�val �gy �llunk?! �gy m�r eg�szen nem �gy n�z ki, �s erre egy megfelel� bizony�t�k a kez�ben ott lapul� pisztoly is. L�m, l�m… kezd egyre �rdekesebb� v�lni a helyzet.

- Nem szeretn�l bemutatkozni? – vetem oda.

Lehet, hogy ezt nem kellett volna? �s ha eltal�l a goly�? Akkor mi lesz? Semmi, csak egy �jabb �let t�vozik. Tal�n nem is lenne olyan k�r �rtem. S�t… vajon b�rki is megsiratna?