egy�tt.k�l�n.

Kimura

A n�ma cs�nd nekem is lehet�s�get adott arra, hogy gondolkozzak. Persze nem jutottam el�r�bb. Csak meredtem magam el�, kisz�rtam valami izgalmasnak nem mondhat� pontot, �s azt b�multam. Mi�rt t�rt�nik ez? Egy gondolat zakatolt az agyamban, m�gpedig az, hogy musz�j… musz�j lesz megtennem azt, amit kigondoltam. Mindenki naiv. Lehet, hogy azt �ll�tja, hogy nem hisz nekem, de � se t�k�letes. Semmire nem j�tt r�.

- Megyek - t�rte meg a cs�ndet, �s amilyen gyorsan csak tudott, fel�llt. Rekordsebess�gnek is beillett volna.

- Akkor �n is - lehelem ki. Felt�p�szkodom az �gy kellemes felsz�n�r�l, m�g r�pillantok egyszer. Magamhoz veszem a t�sk�mat, szorosan fogom, a m�sikat k�vetem.

- Elmentek m�r a munk�sn�pek? - hallom a kedves k�rd�st. Az ajt�t r�snyire nyitja ki, azon kiles, k�rben�z, hogy megbizonyosodjon a v�laszr�l. Mintha �n nem mondan�m el neki e n�lk�l is.

- Csak n�gyig kell dolgozniuk - jegyzem meg, egyik szem�ld�k�m a magasba szalad. Csak meglep�dtem azon, hogy mennyire nem �rzi mag�t biztons�gban… m�g egy h�zban sem. Persze ez term�szetes… de…

Menek�lni kezd. Gyors l�ptekkel indul meg. A folyos� k�zep�n, ahol a l�pcs� kezd�dik, elfordul balra, �s a fokokat gyorsan �tugr�lva jut �t az akad�lyp�ly�n, lejut. Ahogy a l�bam b�rja, csak ut�naeredek, lerohanok a l�pcs�n. A bej�rati ajt� nyitva van. �s � ezt kihaszn�lva l�p ki a friss leveg�re. Sz� n�lk�l k�vetem, �n is meg�rkezek az udvarra. Becsukom magam m�g�tt a kaput, be is z�rom, hogy legal�bb ebb�l ne legyen t�l nagy probl�ma. Mintha egy antilopot pr�b�ln�k becserk�szni. Rem�nytelen�l lass� vagyok hozz� k�pest. � m�r a ker�t�sen m�szik �t, amit nem �rtek. De t�ny, hogy profi benne.

�n a rendes utat v�lasztom. A nagykapun �t kijutok a f�utc�ra. K�rbepislogok. S�t�t. A s�t�ts�g mindent alattomosan ellep, �s csak n�h�ny f�nyszikra t�ri meg ezt a h�tborzongat� k�rnyezetet. Nincs id� gondolkodni, vagy b�m�szkodni! Szememmel megkeresem a m�sikat. Egy sz�rke sz�n� folt, ahogy elveszik a h�tt�rben. Az �lc�z�s t�k�letes mestere. A l�ptei nagyok, temp�ja hal�los. Ha j�l tippelek, nagyj�b�l t�z m�ter lehet k�z�tt�nk. Nem sok, de nem is kev�s.

Rohanni kezd. Ha � is, �n is. Nem szabad lemaradnom. Idegesen kapkodja a fej�t �ssze-vissza, lesi, hogy hol v�r r� �jabb vesz�ly.

Kocogni kezd.

Majd lefordul egy utc�ba. Helyes, nem vett �szre. �n nagy lelkesed�ssel k�vetem, el�rem az utc�t, bekanyarodok… �s egy igencsak mogorva k�p v�r r�m. Francba! T�vedtem. Okosabb, mint hittem. De… mit v�rtam? � egy b�n�z�, aki a zsaruk el�l menek�lt!
Felpillantok a m�sikra, pr�b�lok megb�n� arcot v�gni. Mellkas�n �sszefonja a karjait, � visszapislog r�m, mintha v�laszt v�rna.

- Mi�rt k�vetsz? - A hangja ijeszt�. Cs�ppet sem biztat�. �pp el�gg� felideges�tettem, �s most m�g ez is. Csod�lkozom, hogy nem t�pi le a fejemet most r�gt�n.

- Veled… veled akarok menni! - Pr�b�lok hat�rozott maradni, nehogy m�s k�pet l�sson r�lam. Nem merek a szemeibe n�zni, ink�bb a betont kezdem el f�rk�szni. Az t�nyleg sokkal izgalmasabb.

- Mi van? - horkant f�l. - Meg�r�lt�l? Na, ne sz�rakozz�l! Menj ink�bb haza… - jegyzi meg, majd h�tat ford�t nekem, ism�telten megindul.

- Komolyan gondolom! - kezdem el k�vetni.

- �s honnan j�tt ez az eszm�letlen �tlet? - k�rdi, mik�zben a f��tn�l j�runk. Nem sok aut� j�r erre, � pedig egy bicikli�tra t�r r�. Azon folytatja az �tj�t.

- Csak szeretn�m – suttogom. - �s tartozol ennyivel, miut�n bet�rted az orrom.

- Te est�l nekem…- horkant fel ism�t. - Err�l ennyit. Nekem mindegy, hogy mit csin�lsz, csak ne akad�lyozz a dolgaimban. - Err�l az �tr�l is let�r. M�r teljesen a v�ros hat�r�n j�runk. A gazok k�z� l�pdel, ami legal�bb a t�rd�ig �r, de n�hol m�g magasabb.

- Akkor k�vetlek… - vonom meg a v�llaim, �s teszem is. Meg�g�rtem, megengedte, m�s v�laszt�sa innent�l nincsen. Nem is az � viselked�se zavar, hanem a k�rnyezet. Nem vagyok hozz�szokva a sz�r�s n�v�nyekhez. Ha tudom, akkor nem ilyen ruh�t veszek fel… most � komolyan ezt �li �t minden nap?

- Ha elf�radsz nem foglak cipelni! - sz�lt h�tra, az aut��t mell� jutunk… ism�telten. Nem megy�nk fel r�, csak a bokrok �s f�k takar�s�ban haladunk el�re. De v�rjunk csak… merre megy�nk? Hova? Van egy f�hadisz�ll�sa, vagy ez csak az amerikai filmek v�djegye?

- Ki k�rte, hogy cipelj? - vetem oda. Fut�snak eredek, hogy utol�rjem a m�sikat. Siker�l, mell�szeg�d�k.

Nem sz�l semmit, csak m�reget�en r�m pillant, majd a szok�sos temp�j�ban halad tov�bb.

- Csod�lkozom, hogy ennyivel elint�zted… gondolom majd elhagysz valahol - jegyzem meg, apr� mosoly k�szik az arcomra, k�zben pedig a term�szet csod�latos form�it lesem. A f�k lomkoron�i szel�den �rnek �ssze. Egy-egy szell� hat�s�ra megkoccintj�k egym�st, a levelek v�gan ringat�znak. A f�k t�rzse, mely t�bb �llatfajnak is mened�ket ny�jt. A z�ld f� kellemes illata, a felh�k lass� t�nca az �gen… lehet, hogy m�gsem olyan rossz. Lehet, hogy csak szokatlan…

- Nem �rdekel ha j�ssz… mondtam, m�g nem akad�lyozol, nem az �n dolgom - leheli ki.

- �rtem… �s nem gondolod, hogy avval, hogy �n most itt l�pkedek melletted, avval lebuktatlak?

Hogy tudok ilyen rettenetesen h�lye k�rd�st feltenni? Mi�rt buktatn�m le? Az�rt, mert itt menetelek mellette? B�r, ki tudja.

- Nem, ha csak �szre nem vesznek. De most m�r azt is r�m kenik, hogy elraboltalak - morogja.

- Mi�rt kenn�k? Ha elkapnak, akkor kihallgatnak… �s b�nr�szes vagyok, magamt�l j�ttem - n�zek r� kicsit �rtetlen�l. - Hol szokt�l aludni?

- De akkor m�r ezen fog cs�mcsogni eg�sz Jap�n – morogja. - Mi? He? Ahol �pp elf�radok. Vagy bet�r�k valakihez, ahol nincs senki…

- �mm. �rtem… - lehelem ki alig hallhat�an. Kezdem azt hinni, hogy valami apr� man� k�lt�z�tt bel�m, mert ism�telten v�gyat �rzek az ir�nt, hogy megfogjam a m�sik kez�t. Hezit�lok. Megtegyem, vagy ne? De nem gondolom �t el�gg�, a mancs�rt ny�lok. Meg�rintem, de feleslegesen. A m�sik reflexszer�en kapja el ism�t a v�gtagot.

- Ezt. Ne. Csin�ld.

- �mm - motyogom ki ism�telten. Az �ppen lecs�szni akar� t�sk�m v�llp�ntj�t igaz�tom meg, k�zben b�lintok. F�zok. Nem sok minden van rajtam. A pulcsit elfelejtettem felvenni a hirtelen utaz�s miatt.

N�ma cs�nd. Ez jellemz� a kir�ndul�sunkra. Nem sz�lunk egym�shoz, csak tudjuk, hogy vagyunk. Azonosan l�pdel�nk, a temp�nk is hasonl�. L�tsz�lag passzoln�nk egym�shoz. De akkor mi a gond?

Kirai

Hallottam, hogy k�vet. Istenem, mi�rt varrsz a nyakamba egy ilyen vakarcsot? Mindegy, am�g nem g�tol semmiben, nem �rdekel. Meg… am�gy sem. Sehogy sem.

N�m�n menetelt�nk az aut��t mellett. N�ha elh�zott egy kocsi, vagy nagyobb teheraut� mellett�nk, de nem l�thattak minket. M�gis ut�ltam, mikor ilyesf�l�n k�zeledett egy-egy f�nycs�k, hogy azt�n elhaladjon mellett�nk, �s elvesszen a s�t�tben a motorz�g�s. L�pteink monoton zaj�t csak a mellett�nk ciripel� bogarak hangjai t�rt�k meg, �s a n�ha zizeg� lomb� f�k. H�v�s volt, de szinte meg sem �reztem. M�r �gy hozz�szoktam a hideg �jszak�kon val� kir�ndul�sokhoz, hogy pont el�g volt az a v�kony pulcsi, amit viseltem. R�ad�sul a siet�s temp�t�l egy id� ut�n kell�en kimelegedtem.

�r�k �ta l�pkedt�nk m�r �gy, mikor v�gre felt�ntek a t�volban a k�vetkez� v�ros els� f�nyei. Ak�rhogy is, de egy megk�nnyebb�lt s�haj szakadt fel bel�lem. A tudat, hogy hamarosan ism�t lakott ter�leten lehetek, izgatotts�ggal t�lt�tt el, �s adott egy kis pluszt. Kocogni kezdtem, nem t�r�dve a hirtelen nyoma vesz� f�radts�ggal.

Meg sem �lltam a v�ros sz�l�ig, ott azonban t�rdemre t�maszkodva kif�jtam magam. Nem enged�lyeztem hossz� pihen�t magamnak - �gy azt�n Kimur�nak sem -, felegyenesedve bec�loztam egy f�lrees� utc�csk�t. Kezd�d�tt el�r�l minden.

Felm�rtem a h�zakat, �s most siker�lt is egyet kisz�rnom, el�g hamar. Nem volt nagy h�z, kis kert is tartozott hozz�. Aut�, kutya, mozg�s sehol. Egy pr�b�t meg�r.

�tdobtam a t�sk�mat a ker�t�sen, majd a megszokott m�don neki�lltam �tm�szni. Nem volt t�l bonyolult, a ker�t�s pont j� fel�p�t�s� volt, hogy mindig tal�ljak rajta kapaszkod�t. �tlend�lve talpra �rkeztem, majd felvettem a t�sk�t, leporoltam, v�llamra dobtam. M�r �pp indultam volna az ajt�hoz, mikor eszembe jutott a potyautas. H�trapillantottam �rdekl�dve.

A k�ly�k pr�b�lkozott. V�g�lis eg�sz j�l ment neki, b�r n�hol akadtak kisebb gondjai. F�leg a ker�t�s tetej�n�l akadt meg egy pillanatra, de v�g�l �tverg�d�tt, �s egyben f�ldet is �rt. Elfordultam, odal�pdeltem az ajt�hoz. Persze z�rva volt, �gy leguggoltam, �s ism�t elkezdtem �gyk�dni a dr�tokkal. Halk kattan�s… Helyes.

Elpakoltam az eszk�z�ket, majd benyitottam a h�zba, k�rben�ztem, majd beljebb l�pkedtem.

- Csukd be majd - sz�ltam h�tra, majd meg�lltam a szoba k�zep�n.

Nappali volt, egyben az el�szob�val. Volt ott kanap�, fotel, tv, egy sz�p nagy be�p�tett szekr�ny, polcokkal. Akadt rajta egy rakat k�nyv, f�nyk�pek, egy v�za. Ugyanitt, baloldalt egy keskeny csigal�pcs� is vezetett f�lfel�, ott val�sz�n�leg a h�l� �s a f�rd�szoba lehetett, mivel a konyha innen ny�lt, szint�n bal oldalon.

Nem egy nagy h�z, de dekkol�snak t�k�letesen megfelelt.

- Milyen pici… - hallottam a k�lyk�t magam mg�l. Elh�ztam a sz�mat. Na igen, neki biztos kicsi, azut�n a kast�ly ut�n.

Nem f�ztem hozz� komment�rt, csak bel�pdeltem a konyh�ba. Kinyitva a h�t�t kivettem egy literes, bontatlan doboz narancslevet. Felt�ptem, majd kortyolni kezdtem. Tekintetemet Kimur�ra f�ggesztettem, aki ide is k�vetett. Engem b�mult. L�ttam a szem�ben, hogy f�l. Tart t�le, hogy lebukunk… Arra nem gondoltam, hogy t�lem tart - ezek ut�n?

�hs�get �reztem a sok folyad�k ut�n. Kidobtam az �res dobozt a kuk�ba, majd ism�t ben�ztem a h�t�be.

- Hopp�! Hagytak r�nk t�szt�t… valami fura sz�szban �ll - kezdtem neki. Kivettem a t�lat, majd ber�gtam a h�t� ajtaj�t. - Van benne z�lds�g, meg toj�s… k�rsz? - F�l se n�zvetettem le a kaj�t tartalmaz� t�lat a pultra.

- �hm…

Felkutattam k�t t�ny�rt, majd egy szed�eszk�zt. Kapartam a t�ny�rokra a hidegkaj�b�l, majd bedobtam a mosogat�ba a kanalat, visszacs�sztattam a h�t�be a t�lat, �s kiszedtem k�t vill�t az egyik fi�kb�l. K�rbepillantva tal�ltam m�g egy negyed kenyeret is. F�lbet�ptem, �s az egyiket sz�tlanul Kimura kez�be nyomtam. F�lkaptam az egyik t�ny�rt, �s kivonultam a nappaliba. Ledobtam magam a kanap�ra, �s enni kezdtem, nem t�r�dve a m�sikkal.

T�r�k�l�sbe helyeztem magam, m�g ettem. Hamar elfogyott, �s ahogy eln�ztem, Kimura is �hes volt. F�l�lltam, kivettem a kez�b�l az �res t�ny�rt. Valami halk k�sz�n�m is meg�t�tte a f�lemet. Nem feleltem, csak kivittem a t�ny�rokat a mosogat�ba… J� az oda. Nem nagyon �rdekelt, majd a tulaj elmossa.

Be�lltam az ajt�ba, onnan n�ztem a sr�cot. H�ttal �lt nekem, m�g mindig ugyanott. Egy ideig sz�tlanul f�rk�sztem a h�t�t, majd r�ntottam egyet a t�sk�mon, �s a csigal�pcs� fel� fordultam. N�zz�k, mi van f�nt?

Elindultam megm�szni a fokokat. K�nny� l�ptekkel, nem siet�sen. Ahogy f�l�rtem, m�r l�ttam, hogy h�rom ajt� ny�lik a kellemes folyos�r�l. Az els� egy gyerekszoba volt. Ahogy megl�ttam odabent a j�t�kokat, a kis �gyat, gyorsan kifordultam az ajt�n. Nem akarom l�tni.

A m�sodik ajt�val sem volt szerencs�m, ez egy kisebbfajta f�rd�szoba volt, n�mileg zs�folt. Itt sem id�ztem t�l sokat. Az utols� ajt� lesz a nyer�. Nem t�vedtem, ez volt a h�l�szoba. Nagy, k�tszem�lyes �ggyal, tv-vel, otthonosan berendezve.

Ledobtam a t�sk�mat az �gy v�g�be, majd le�ltem a takar�ra, megsim�tva azt. Puha volt, tal�n egy kicsit t�ls�gosan is puha… Nem figyeltem r� t�lzottan, tekintetemet az �jjeliszekr�nyre f�kusz�ltam - egy bekeretezett, csal�di f�nyk�p. �rte ny�lva �vatosan kezembe vettem. Szem�gyre vettem a k�pet… Mosolyg� arcok n�ztek vissza r�m. Fiatal p�r, egy 5-6 �ves forma kisl�nnyal…

Olyan boldognak t�ntek. El sem tudtam k�pzelni, milyen lehet ilyen �nfeledten �lelkezve mosolyogni a kamer�ba. Nekem nincsenek ilyen eml�keim… Meg�rintettem ujjaimmal a h�v�s �veget, ami a k�pet takarta. Anya… vajon te is tudt�l volna �gy mosolyogni? Nem… te tudt�l is. Minden ellen�re, amit apa tett… tudt�l �gy mosolyogni.

De �n k�ptelen voltam r�. Sosem tudtam �gy… viszonozni a mosolyodat, ahogy… szeretted volna. �n sosem tettelek boldogg� igaz�n…

Egy m�ly s�hajjal helyeztem vissza a k�pet az �jjeliszekr�nyre, �s elt�ptem tekintetemet a mosolyokr�l. F�radtan d�ltem v�gig a takar�n, �s a p�rn�t �tkarolva hunytam le a szememet. �reztem a f�radts�got, ami tomp�n l�ktetett minden sejtemben.

Ennyi el�g volt.

Kimura

Kiz�rom a k�rnyezetemb�l sz�r�d� hangokat, csak a falakra, a k�pekre, a berendez�sre koncentr�lok. Annyira furcsa. Megszoktam, hogy egy gazdag csal�dban lakom, �s hogy eszerint van minden berendezve. Ha nem v�gok ebbe a kalandba, akkor sose tudom meg, hogy egy �tlag ember hogy is �lhet. Gazdag bar�taim se voltak, nemhogy szeg�nyek. �gy sose volt r�szem egy hasonl� helyzetben. �s lehet, hogy ez az oka annak, hogy nem is tudok vele mit kezdeni.

Nem tudom, mi�ta �lhetek itt cs�ndben. Csak k�rbepislogok, a gyilkos sehol. Itthagyott, vagy… Eszembe jut a l�pcs�. Lehet, hogy csak felt�rk�pezi a terepet? Megn�zem…

Fel�llok, fell�pdelek. K�v�ncsian n�zek k�rbe, �s meg is l�tom a h�l�szob�t, benne az �ggyal, azon pedig Kirai. Fekszik. Fekszik csukott szemekkel, mintha aludna. Lass� l�ptekkel indulok meg fel�, nem akarom ism�telten felkelteni. B�r ez m�r hozz�tartozhat a szem�lyemhez.

Meg�llok az �gy el�tt, �sszevonom a szem�ld�k�met. Er�sen b�mulom a m�sikat. Nem kapok semmilyen reakci�t. Mint �ltal�ban.

V�dtelen, �gy fogom magam, r�t�maszkodok az �gyra, �s bem�szok mell�. A t�sk�t direkt nem vettem le, hisz �gy gondolom, hogy nemsok�ra megy�nk tov�bb. Eld�l�k, bevallom �szint�n, elf�radtam. Szerintem legal�bb t�z kilom�tert gyalogoltunk, de lehet, hogy csak nekem t�nt olyan soknak. Ehhez se vagyok hozz�szokva, mint egy�b m�s dolgokhoz…

Kirai f�lig a has�n fekszik, �s a p�rn�t �leli. Mint egy kisgyerek, pont �gy n�z ki. Hasonl�an cselekszek �n is, csak ut�nzom, felveszem ugyanezt a poz�ci�t. A m�sik h�t�t l�tom. Nem olyan nagy, de pont olyan, amilyenre a l�nyok v�gynak. Amib�l kin�zed, hogy meg tud v�deni, �s ha karjaival �lel, biztons�gban vagy.

Minden olyan nyugodtnak t�nik. Mintha valaki meg�ll�totta volna az id�t. Vajon j� ez �gy? Nem lesz semmi bajunk? Biztos nem. Nagyon tapasztalt.

Hirtelen mozdulattal fordult meg Kirai, �gy ism�telten a hideg szemp�rral tal�lkozhattam.

- Uwahh - hallattam a hangom. - �mm, fel�bresztettelek?

- Nem aludtam - jegyzi meg halkan.

Nem merek r�n�zni. Ink�bb az ujjaimra koncentr�lok, vagy a takar� k�l�n�s fel�let�re. Csak ne kelljen abba a gy�ny�r� szemp�rba n�znem!

- Sajn�lom! Nem tudtam… �gy t�nt, mintha aludn�l, �gy gondoltam, hogy led�l�k �n is pihenni - jegyzem meg alig hallhat�an. A torkomat kaparja valami…

- Nem baj, alhatsz itt - vonja meg a v�llait.

V�rjunk csak! J�l hallottam? Belegyezett? Ezt nem hiszem el. Nem tudom hova tenni a m�sikat. Nagyon val�sz�n�, hogy csak sz�rakozik velem. De nem n�z ki olyannak. Szerintem m�g �let�ben nem r�h�g�tt egyetlen egy viccen se, m�rt pont most akarn� elkezdeni?

- Mi? - A hangomon hallatsz�dik a meglepetts�g. - De id�ig nem lehettem a k�zeledben!

- Az nem zavar, ha mellettem vagy. Csak ne �rj hozz�m - hallottam a m�sik halk hangj�t.

- Mi�rt? - k�rdezek r� ism�telten, h�tha valami norm�lis v�laszt kapok v�gre.

- Mert nem vagyok hozz�szokva - jegyzi meg, megtoldva egy hatalmas �s�t�ssal.

- �s engem se tudn�l megszokni? - lehelem ki alig hallhat�an. M�g mindig nem n�zek a m�sikra. Egyszer�en nem megy. Csak figyelem az �gynem� �rdekes �sszet�tel�t.

- Mi�rt akarsz ennyire a k�zelemben lenni?

Naj�, musz�j er�t vennem magamon. Feljebb emelem a fejem, tekintetemmel megkeresem a m�sikat. Hebegek-habogok, semmi �rtelmes nem j�n ki a sz�mon. Nyelek egy apr�t.

- Nem tudom - ny�g�m ki v�gre.

- Olyan nincs, hogy nem tudod - k�zli. - Megs�gta egy bels� hang, vagy mi?

- Valami olyasmi - suttogom, k�zben lehunyom a szemeim. - Kezdetben fel akartalak adni a zsaruknak. Persze ezt �gy k�r elmondanom, hisz �gy se b�zol bennem. De azt�n… �hh, hagyjuk.

- Akkor nem is alaptalan a bizalmatlans�g… - mormogja. - Vagy nem volt az. Most meg eld�nt�tted, hogy fel�leszted a sz�vemben lak� j�s�got? - k�rdezi dr�maian.

- Tal�n egy pr�b�t meg�r - vonom meg a v�llaim. - �gyis olyan makacs vagy.

- Csak annyira, mint te - kontr�zott a m�sik.

- �s ez neked m�r baj? - kezdek el kuncogni. - Az is csoda, hogy egy�ltal�n m�g itt lehetek. Hidd el, valamire m�g j� lehetek. Pajzsnak, vagy valami hasonl� dolognak…

- Nekem nem baj - jegyzi meg. - Te kevered magad bajba azzal, hogy rajtam l�gsz. Nem haszn�llak pajzsnak. Mi�rt tenn�m?

- Mi�rt ne? El�g ideges�t� lehetek, s�t azt is mondtad, hogy r�d m�szok! Plusz mi van akkor, ha r�nk tal�lnak? Fele annyira se tudok menek�lni, mint p�ld�ul te. Csak egy felesleg vagyok. - M�g a m�sik k�rd�s�re se tudok v�laszolni. J�zusom, de b�na vagyok!

- Majd h�zlak… - hallom a v�laszt. Egyre jobban kezd meglepni Kirai viselked�se. M�r nem �rtem. Most megpr�b�l �sszezavarni, ugye? - �s ha t�ged el is kapnak, akkor mi bajod lesz? Maximum nem l�tsz t�bbet… nagy trauma.

- Nekem hi�nyozn�l - szalad ki a sz�mon. Elmosolyodok �nk�nytelen�l is, �s hogy leplezzem zavarom, lehunyom a szemem, nehogy b�rmit is ki tudjon bel�le olvasni.

- Mi.. ? Hogy mi? - d�nny�gi. - Naj�. T�rj �szhez, �s ne besz�lj k�ptelens�geket.

- Nem tudhatod, hogy mit gondolok, �s hogy nekem mi a k�ptelens�g… - lehelem ki alig hallhat�an. Egyre f�radtabbnak �rzem magam. K�zdenem kell az ellen, hogy elaludjak. - �n az igazat mondom. De ha te nem hiszed, az a te bajod. �gyse v�ltoztat a l�nyegen…

- H�t nem… nem sokat - d�nny�g ism�telten.

- Akkor? Ne sz�lj bele, hogy mit gondolok. Ezek az �n gondolataim. Az �n j� gondolataim!

- Ahogy gondolod. Azt gondolsz, amit akarsz. Nem sz�lok bele…- morogja.

Kicsit k�zelebb k�szok a m�sikhoz, de �gyelek arra, hogy m�g v�letlen�l se �rj�nk egym�shoz.

- Mikor indulunk? - �rdekl�d�k.

- �mm… n�h�ny �ra m�lva, miel�tt kivil�gosodna - hallom a v�laszt.

- �rtem. - �s�tok egyet. - Ugye nem fogsz itt hagyni?

- Nem, nem hagylak itt. Aludj, �n nem tudok - leheli ki.

- Biztos… itt hagysz… - suttogom. �rzem, hogy a testem elernyed. Szemeim csukva is �loms�ly�nak hatnak, a cs�nd ellep. Musz�j aludnom…

De j�l esett ez a r�vid besz�lget�s. Rem�lem t�bb ilyen j�n m�g….az �let�nkben.

Kirai

N�ztem, ahogy elalszik. T�nyleg elf�radhatott, ha ilyen hamar elnyomta az �lom. Alig egy perc, �s m�r csak egyenletes, nyugodt l�gz�se t�rte meg a csendet. �n pedig n�ztem. Nem tudom, mi vett r�, hogy n�m�n, mozdulatlanul figyeljem, ahogy �lmodik.

Nem tudom, mi vett r�, hogy mellette maradjak, alig n�h�ny centire t�le. Nem �rt hozz�m. Most m�r figyelt r�. Len�ztem a karj�ra, ami a legk�zelebb volt hozz�m. Percekig meredtem r�, azt�n ism�t az alv� arcra emeltem tekintetemet.

Olyan b�k�s. Nyugodt. Nem f�lt, biztons�gban �rezte mag�t… miattam? Nem tudom. Nem hiszem, hogy ha baj t�rt�nne, meg tudn�m v�deni. T�ls�gosan az �nv�delemre voltam m�r be�ll�tva. Fogalmam sem volt, hogyan reag�ln�k, ha �t kellene… megv�denem…

De �llj. Mi�rt k�ne megv�denem? Nem vagyok felel�s �rte. Mag�t�l k�vetett. Nem mondtam, hogy j�rjon a sarkamban. �gy azt�n, mit �rdekel, lesz-e valami baja?!

Ahogy n�ztem az arc�t, m�gis arra gondoltam, hogy nekem kell vigy�znom r�. Hogy… felel�ss�ggel tartozom �rte. Fogalmam sem volt, hogy… hogy mi�rt �rzem ezt.

V�rtam. V�rtam, hogy teljen az id�. N�gy �ra m�lva d�nt�ttem �gy, hogy ideje tov�bbmenni, miel�tt felj�n a nap. M�g s�t�t volt, de nem kell negyed �ra sem, �s vil�gosodni kezd. Csak megb�ktem Kimur�t p�rszor, �breszt�s gyan�nt.

Halkan felszuszogott. - Mami…?

- Nem. Kirai - morogtam unottan. - Gyere, indulunk - nyomtam fel magam �l� helyzetbe, belet�rtam kiss� am�gyis k�cos hajamba. Felk�sz�l�dtam az �gyr�l lassan.

- ��hm… De hisz’ kor�n van… - nyafogta, mint egy �vod�s.

- Itthagyjalak? - n�ztem r� apr� vigyorral, m�g f�lvettem t�sk�mat, �s megigaz�tottam a pisztolyt nadr�gomban. �gy t�nik, ez egyfajta var�zssz� lehet, mert Kimura egy hunyorg�s ut�n azon nyomban felpattant, katon�san kiv�gva mag�t.

- Nem! - felelt hirtelen igencsak �beren.

Megfordulva biccentettem. - Helyes. - Majd elindultam az ajt� fel� elny�jtott l�ptekkel. - Na, kapd �ssze magad!

- Persze… K�sz vagyok - hallottam a m�g kiss� �lmos hangot, majd azt is, hogy botladozik ut�nam.

Nem figyeltem tov�bb, csak a k�ls� zajokra. Csak lel�pkedtem a l�pcs�n, nyomomban az engedelmesen k�vet� Kimur�val. Nem sokat t�pel�dtem, a bej�rati ajt� fel� ir�ny�tottam l�p�seimet. De egy apr� nesz meg�ll�sra k�sztetett - kulcscs�rg�s.

Kimura ny�lv�n nem hallotta, mert meglepet�sk�nt �rte, mikor megp�rd�lve megragadtam, �s a konyha ir�ny�ba vonszoltam.

- �hm… mi az? - k�rdezte �rtetlen�l, de csak a sz�j�ra csaptam a kezem sietve. V�laszk�ppen egy fojtott morg�st engedtem meg magamnak, m�g leh�ztam a kezemet arc�r�l.

- Hazaj�ttek.