fuss!

Kimura

- Menj - hallom a m�sik hangj�t, tenyere er�sen nyom�dik a h�tamba, �s tologat el�re, hogy menjek m�r. Micsoda? �n… nem hittem volna, hogy ilyen szerencs�tlenek vagyunk. Biztos miattam van. Ha �n nem lenn�k itt, akkor nem j�ttek volna haza. Ez az �n form�m. A francba. L�tom magam el�tt az ablakot. Ki k�ne m�sznom. Nem tudom, hogy kell!

- Nem, nem - r�zom meg a fejem, hangomon hallhat� a lassan mindenemen eluralkod� p�nik. - Te kim�szol, megmutatod, hogy kell, �n meg majd k�vetlek - lehelem ki alig hallhat�an. El�llok az �tb�l, �s l�tom, hogy Kirai r�gt�n a l�nyegre t�r. Felkapaszkodik, er�t vesz mag�n. Karizmai megfesz�lnek, kinyomja mag�t. L�bait beleakasztja az ablak keret�be. �s felh�zza mag�t. Teljesen elt�nik, f�lemet halk puffan�s �ti meg. Egy integet� kezet l�tok meg, majd a hangok is k�vetik.

- Siess m�r! - morog a m�sik.

Megpr�b�lom leut�nozni Kirai mozdulatait, kev�s sikerrel. Egy �vegt�lba r�gok bele felkapaszkod�s k�zben, ami egy hangos csattan�ssal t�rik sz�t a padl�n. - Francba! - morgok oda a falnak, majd pr�b�lkozom tov�bb. Tiszt�n l�tszik, hogy nem vagyok a helyzet magaslat�n, nem vagyok olyan er�s, mint a m�sik. - Nekem ez nem megy - adom fel. - Menj n�lk�lem! - sz�lok oda a m�siknak.

Toporg�s, �s l�ptek zaja egyar�nt csapja meg a f�lem. L�tom a m�sik kezeit, szorosan megfogj�k az �n praclijaimat, �s seg�ts�get ny�jtanak. Er�sen h�z �t a t�loldalra, hogy �n is oda ker�ljek, ahova �.

M�g automatikusan h�tran�zek, �gy megl�tom a csal�d tagjait. De az a baj, hogy �k is engem. Ezt k�r volt, �gy most lebuktattam magam. �s f�l�, hogy Kirait is!

A m�sik karjaiba estem, lerak, majd hangosan jegyzi meg: - �s most futunk!

Rohanni kezd�nk. Testemben az adrenalin dolgozik, �rzem a vesz�ly, a f�lelem k�l�n�s kever�k�t, ami utat t�r bennem, �s lassan elragad. Egy hatalmasat nyelek, �rzem, hogy a m�sik keze egyre jobban szor�t. A kapu fel� tartunk, ami m�r nyitva van, bel�lr�l - a h�zb�l - pedig ordib�l�s sz�r�dik ki. J�nnek a rend�r�k is.

- Bocs�nat! Minden az �n hib�m - lehelem ki alig hallhat�an. �rzem, hogy a k�nnyek nehezen akarnak a hely�k�n maradni, csak el�buggyannak, �s leg�rd�lnek a koszos arcomon.

- Most ne b�gj, csak rohanj! - hallom a m�sik hangj�t. Elkanyarodunk balra, �gy n�z ki, hogy egyenesen kifel� tartunk a v�rosb�l.

- De… mert minden az �n hib�m. Miattam fognak elkapni... Menj n�lk�lem… �n majd... magamra v�llalom, t�ged nem l�ttak! - El�rkez�nk a k�zeli erd� ter�let�re. Kifulladva k�vetem a m�sikat. Azt hiszem nem �rtana n�mi edz�s, mert a kond�ci�m nem a legjobb.

- Nem tett�l semmit - pillant r�m fut�s k�zben.

- De… de… - Kezdek lassulni. �rzem, hogy a l�baim nem visznek tov�bb. De musz�j, musz�j gyorsulnom, legal�bb egy picit. - �n ism�telten... csak teher vagyok... Menek�lj, engem nem �t�lnek el... annyira... fiatal vagyok.

- Mondd nekik, hogy �n vettelek r�, nekem m�r �gyis mindegy. - Megtorpan, ell�k. Ell�k! Nem lehet igaz. Egyed�l kezd el futni. H�t, ha �gy �llunk, nincs m�s v�laszt�som. Vissza kell szolg�ltatnom azt, amit eddig tett �rtem. Be kell bizony�tanom, hogy nincs egyed�l.

- NEM, mert �n kedvellek! Vigy�zz magadra! - ord�tok olyan hangosan, ahogyan csak tudok. Rem�lem, eljut hozz� minden. Minden hangfoszl�ny, minden sz�, minden mondat. Szomor�an pislogok. Let�rtnek �rzem magam. - H�t elj�tt a kem�ny napok ideje - jegyzem meg magamnak alig hallhat�an. K�nnyeimet nem tudom meg�ll�tani, de nem is akarom. Megfordulok, majd kezdetben lassan, azt�n gyorsabban kezdek el futni a h�zasp�r otthona fel�.

Kirai

Kimura szavai elbizonytalan�tottak. M�g hogy kedvel… lehetetlen. Ne �ld bele magad, Kirai. Megr�ztam kiss� a fejemet, majd folytattam a fut�st az erd� fel�, de �reztem, hogy f�radok. El�rtem a f�kat, kiss� lass�tanom kellett a f�k �s az aljn�v�nyzet miatt. M�g �gy is beljebb mentem a f�k k�z�, de kis id� ut�n meg�lltam, megg�rnyedve t�rdemre t�maszkodtam, �s csak zih�ltam zakatol� sz�vvel.

- Francba - lihegtem felegyenesedve, belet�rtam hajamba feld�ltan. Tov�bb kell mennem, nem �llhatok csak �gy itt!

Mintha f�ldbe gy�kerezett volna a l�bam. Nem ment. Nem tudtam l�pni se el�re, se h�tra… csak egyetlen dolog j�rt a fejemben… Lassan h�trapillantottam a v�llam f�l�tt, de csak egy s�r� boz�tos n�zett vissza r�m. Kis hi�ny�rzet fogott el, elkaptam a fejem. Egyed�l vagyok. Sz�vem a torkomban dobogott, ahogy tudatosult bennem - egyed�l vagyok.

Elhessegettem a h�lye gondolatokat. Zavar�ak voltak, �s k�l�nben sem volt szabad Kimur�ra gondolnom. Leguggoltam az egyik fa t�v�be, magamhoz szor�tva t�sk�mat… Lehunytam a szememet, �s kiss� lehajtottam fejemet.

- �zd el… �zd el, Kirai… � nem l�tezik. Ez csak egy �lom volt… egy �lom, nem szabad elhinned - motyogtam magam el�, hogy meggy�zzem magamat. Nem szabad hamis �lomba ringatnom magamat. � �s �n k�t teljesen k�l�nb�z� vil�gban �l�nk. Nem hiszek a Sorsban, nem hiszem, hogy a Sors terelt volna minket egym�s el�, hogy seg�ts�nk a m�siknak. Ez az eg�sz csak egy v�letlen volt, aminek imm�r v�ge.

„…�n kedvellek.”

F�lemre tapasztottam tenyereimet, �s lehunytam a szemem. Nem. Hazudsz. Nem kedvelhetsz. Nem adtam r� okot. B�ntottalak. Ell�ktelek magamt�l. Hagyj b�k�n…

- Hagyj b�k�n!

Lassan leeresztettem kezeimet, �s felpillantottam. Csak a f�k l�gy neszez�s�t hallottam. Hirtelen zuhant r�m az �loms�ly� mag�ny. N�ha… nem �rtem magamat.

Nem is tudom, meddig �cs�r�gtem a fa t�v�ben. Egy id� ut�n m�r f�lt�p�szkodtam, �s lassan k�rbe-k�rbe kezdtem j�rk�lni. Nem vettem �szre magamat. Mit m�velek?! M�gis mi�rt rostokolok itt, mikor m�r r�g �rkon-bokron t�l j�rhatn�k?! Nem lehet, hogy komolyan �t v�rom. T�k f�l�sleges… annyira… de annyira… sz�nalmas, amit itt m�velek. M�r r�g elfogt�k a rend�r�k, k�nvallatj�k, el�t�lik, mittudom�n, de mi a franc�rt �rdekel ez engem, az isten�rt?!

D�h�mben nagyot r�gtam a legk�zelebbi fa vaskos t�rzs�be. Nem k�nnyebb�ltem meg t�lzottan, csak tomp�n sajogni kezdett az eg�sz l�bfejem. Fantasztikus.

�jabb n�ma percek teltek el, �veknek t�ntek, �s �n lassan kezdtem bele�r�lni a tehetetlens�gbe. Mire v�rok? Mi�rt v�rok?! Nem tudtam a v�laszt. Tal�n val�j�ban nem is �rdekelt annyira. Felkaptam a f�ldr�l t�sk�mat, �s v�llamra dobtam - el�g volt az �rtelmetlen �csorg�sb�l.

Alig l�ptem n�h�nyat, meg kellett torpannom, mert furcsa zaj �t�tte meg f�lemet. �sszer�ncoltam szem�ld�k�m. Olyan ismer�s… de… Hirtelen v�gott bel�m a felismer�s, �s eg�sz testemben megdermedtem - kutyaugat�s!

Minden �tmenet n�lk�l kezdtem rohanni, nem t�r�dve a sz�r�s n�v�nyzettel. Francba, francba, francba! Ha nem vesztegetem az id�met itt… ha hamarabb elindulok… Nem volt id�m, se energi�m te�ri�kat gy�rtani a „Mi lett volna ha…?” k�rd�sre, csak p�nikszer�en csaptam sz�t magam el�tt a gazt, hogy gyorsabban jussak el�bbre. Szinte a h�tamban �reztem a rend�rkuty�k liheg�s�t, m�g�j�k pedig a hajsz�t�l par�zsl� tekintet� gazd�ikat k�pzeltem el… Percek �ta �ztem magam mind el�bbre �s messzebbre, de a t�vols�g csak cs�kkent k�ztem �s �ld�z�im k�z�tt. �reztem a kimer�lts�get tagjaimban, de makacsabb voltam ann�l, semmint feladjam ilyen k�nnyen. El�h�ztam fegyveremet a nadr�gomb�l, �s h�tra se n�zve l�ttem egyet, vakt�ban. Egy elfojtott, f�jdalmas ny�sz�t�st hallottam - eltal�lhattam az egyik d�g�t.

Ezut�n csak m�g vadabb csahol�st kaptam v�laszk�nt, �s m�r pisztoly is d�rd�lt. Beh�ztam a nyakam - a goly� az egyik el�ttem l�v� f�ba f�r�dott. Ez m�r r�g nem j�t�k. J� n�h�ny l�v�s hangja jutott el hozz�m, �s hirtelen �get� f�jdalom nyilallt bal alkaromba. �sszeszor�tottam fogaimat, kis h�j�n elharaptam a nyelvemet… de nem �v�lt�ttem fel. Azt m�r nem!

Rohantam, ahogy marad�k er�mb�l kitelt, m�g kett�t h�tral�ve v�llam felett. Az egyikn�l f�jdalmas �v�lt�s jutott el tudatomig - �ljen, egy sebes�lt rend�r… Egyel t�bb, vagy kevesebb… mit sz�m�t m�r?

Figyelmetlen lehettem, mert egy er�s r�nt�s ut�n v�gigv�g�dtam a s�ros talajon, l�bam megakadt egy ki�ll�, v�kony gy�k�rben. Gyorsan felt�p�szkodtam, zih�lva, ny�gve, �s �reztem, hogy ez a kis id�vesztes�g v�gzetes lesz. Kil�ttem a t�rat �ld�z�imre, de nem �rtem el sokat… Csak azt hallottam, hogy �jabb sorozatot l�nek ki r�m, �s a k�vetkez� pillanatban ism�t �sszeestem, ahogy bal combomba f�r�dott egy �jabb goly�. F�jdalmasan felny�gtem, szemembe akaratlanul is k�nnyek sz�ktek. Mocskok…

Id�m se volt semmire, egy hatalmas kutya termett el�ttem, �s nem sokat habozott, belem�lyesztette fogait s�r�lt karomba. Azt hittem, menten let�pi a v�gtagot, csak k�pr�zott a szemem a f�jdalomt�l, �s megpr�b�ltam ler�gni magamr�l az �llatot, t�bb-kevesebb sikerrel… Hirtelen elengedett, �s hely�be vagy �t rend�r ker�lt. Arccal a f�ld�n tal�ltam magam, mik�zben h�tracsavart�k karjaimat. Alig l�ttam a f�jdalomt�l, de a d�h is eluralkodott rajtam.

Szem�t rohad�kok, azt hiszitek, ilyen k�nnyen elb�nhattok velem?! R�gkap�lni �s verg�dni kezdtem, mikor megpr�b�lt megbilincselni az egyik. V�laszk�nt hatalmas �t�st kaptam a fejemre, hogy egy pillanatra els�t�t�lt minden…

A k�vetkez� pillanatban m�r talpon voltam, �s vonszoltak kifel� az erd�b�l… �jb�l szabadulni pr�b�ltam, megpr�b�ltam kit�pni magam a szor�t� kezek k�z�l.

- Valaki �sse m�r le! - hallottam m�g�lem a d�h�s hangot, de erre csak m�g hevesebb tiltakoz�sba kezdtem. Egy �k�l v�gott bele gyomromba, hirtelen leveg�t se kaptam. �jabb �s �jabb �t�seket kaptam, m�g �gy nem l�tt�k, hogy m�r nem fogok nagyon ellenkezni…

�reztem, hogy itt a v�g. Nem volt olyan porcik�m, ami ne f�jt volna, sz�mban v�r �z�t �reztem, alig �rz�keltem valamit a k�lvil�gb�l. Ha akartam, se tudtam volna b�rmit is tenni az ellen, hogy kivonszoljanak a f�k k�z�l. Bal combom �s karom �gy �gett, l�ktetett, hogy legsz�vesebben kit�ptem volna �ket a hely�kr�l…

�s f�ltem. Borzaszt�an f�ltem.

Kimura

Nem kell sok id� ahhoz, hogy vissza�rjek a h�zhoz. A sz�vem hevesen verdes, mintha ki akarna ugrani a hely�r�l. �rthet�. Most adom fel egy f�rfi miatt. Egy gyilkos miatt. Megl�tom a h�z falait, az ablakot, �s a rend�r�ket. A h�zigazda �s egy rend�rf�rfi egyszerre kapja fel a fej�t, engem b�mulnak sz�r�s tekintettel. Lehajtom a fejem, �gy l�pdelek oda. Oda�rek, szer�nyen hajolok meg, pr�b�lom leplezni a rajtam eluralkod� f�lelmet.

- H�t itt vagy, te csirkefog� - hallom a f�rfi hangj�t. Megragadja a karomat, vonszolni kezd, hogy be tudjon mutatni minden egyes zsarunak. Te szem�t. Ne r�ngass! Nem vagyok a j�t�kod.

- Sajn�lom, hogy bet�rtem - kezdem el r�gt�n a m�r el�re megtervezett sz�veget. - Egyed�l voltam, de csak, mert �ld�ztek. Musz�j volt valahova bemenek�ln�m. Sajn�lom, de t�nyleg! Visszafizetem, ledolgozom a k�rokat… - Nem szabad kider�lnie, hogy Kirai velem volt!

De mintha tudn�. Az �reg pontosan arr�l besz�l, hogy bizony l�tott m�g egy alakot. Eml�kszik az arc�ra. K�zben be�ltetnek egy aut�ba, ahol rajtam k�v�l ketten �lnek. A visszapillant� t�k�rben l�tom az arcukat, �s a v�konyra h�z�dott szemeiket, amikkel ak�r �lni is lehetne.

- Ugye hisznek nekem? Ugye hisznek…? - Nem ellenkezem. Ha ez kell ahhoz, hogy � megmenek�lj�n, akkor megteszem. Rem�lhet�leg enyh�t� k�r�lm�ny, hogy m�g csak tizen�t vagyok.

- Persze - mondja a zsaru. Sablonv�lasz. Mindenkinek ezt mondja. Gondolom… - Visz�nk a kihallgat�sra. - A kocsi berreg� hangja megsz�lal. Becsapja az ajt�t a besz�l� f�rfi, int a m�siknak, �s meg is indulunk. H�tran�zek, l�tom, hogy a tulajjal tan�cskozik. Remek. El kellett volna hallgattatni a f�rfit. Ki fogja kotyogni. Meg fogja tenni. Pedig lev�ghatta volna, hogy mit akarok el�rni. A rohad�k…

R�g �ltem kocsiban. K�nyelmesen d�l�k h�tra, �res tekintettel meredek ki az ablakon. A f�k gyorsan s�v�tenek el az �t mellett, a szembeforgalom ritka. S�t. Alig kocsik�zik erre valaki. Ha m�gis, a g�pj�rm� f�nyei elvak�tanak, a szemembe vil�g�tanak. A sof�r csak koncentr�l arra, hogy az �ton tartsa a j�rm�vet. Kezei er�sen fon�dnak r� a korm�nyra. Mintha f�ktelen d�h�t �rezne valami miatt. Miattam? Ennyire kiakasztotta volna egy egyszer� kamasz bet�r�se? Ez se j�rhatott t�l sok helyen… A m�sik. A m�sik egy t�ls�lyos, id�s�d�, kopaszod� �r. Nem tesz semmit. Csak k�b�n mered el�re, n�ha pedig az �r�j�ra. S�hajt p�rszor, de egy�bk�nt semmi.

Meg�rkezt�nk. Egy hatalmasat nyelek. Kisz�ll a v�kony, alacsony sof�r, odal�pdel az ajt�mhoz, �s kinyitja. Morog, hogy sz�lljak ki, �n engedelmeskedek, �s megteszem. Felegyenesedek, el�m ker�l a kapit�nys�g elrejtett �p�lete. Mintha egy b�rt�n lenne. Sz�ges ker�t�s veszi k�r�l a t�gl�b�l �p�tett h�zat. H�z? Ez m�r… egy �ri�si int�zm�ny.

Megindulunk. Fejemben gondolatok sokas�ga zakatol. Vajon mi lehet vele? Siker�lt elmenek�lnie, ugye? Istenem, ha l�tezel… add meg nekem…

Bevezetnek az �p�letbe, folyos�k sokas�ga ker�l a szemem el�. A k�z�ps� a kiv�lasztott, azon s�t�lunk v�gig. Elvezetnek egy teremig. Egy hangszigetelt szob�ig. Ott le�ltetnek egy sz�kre. Mintha egy amerikai akci�filmet l�tn�k. Mintha a CSI r�szei peregn�nek a szemem el�tt, csak most �n vagyok a f�szerepl�. Semmi zaj. Semmi nesz. Csak �n, �s a cs�nd.

Azt�n egy pillanat m�lva m�r nyit�dik az a bej�rat, �s bel�p egy igen dekorat�v, k�z�pkor� n�.

- �dv�zl�m, Kimura-san… A nevem Kawada Ai - jegyzi meg alig hallhat�an, k�zelebb l�pdel, majd le�l velem szembe. R�n�zek. M�g mindig csinosnak tartom. Haja r�vid, kleop�tra fazonban van leny�rva… vagy m�s a neve? Nem tudom. Nem vagyok fodr�sz, de j�l �ll neki. Szemei sz�p nagyok, barn�k. Ajka keskeny, eleg�ns koszt�m van rajta. Kez�ben egy akta d�szeleg, amit r�vid id�n bel�l le is v�g el�m. Kirai f�nyk�pe! - Mondja csak… mi�rt t�rt be a h�zba?

Szemeimmel gyorsan �tfutom az akt�t, majd felkapom a fejem. Nem hiheti azt, hogy ismerem. �gy kell tennem, mintha semmi k�z�m nem lenne hozz�.

- Tudja, el�g gazdag vagyok, �gy ny�pic. Elegem volt a mag�nyb�l. Any�m�k fontos emberek, nincsenek j�form�n soha otthon... �gy �n gondoltam, hogy elmegyek s�t�lni. De egy fiatalokb�l �ll� banda elkezdett �ld�zni, p�nz kellett volna nekik, de n�lam nem volt... rohantam, �s bem�sztam oda... De nem vettem el semmit... csak n�mi ennival�t, �s aludtam… - hadarom el gyorsan a t�rt�netet. A kital�lt t�rt�netet.

- �s mondja csak. �n hol lakik? – k�rdi. - Mondja, ismeri a k�pen l�that� f�rfit? A lak�k beazonos�tott�k.

Mintha az els� k�rd�st meg se hallottam volna, csak �sszevonom a szem�ld�k�m. - Mi? - meredek r� a k�pre. - Sose l�ttam m�g ezt a f�rfit…

- Megtal�ltuk az ujjlenyomat�t a ker�t�sen… - leheli ki a n�. A sz�vem nagyot dobban. Mintha egy cs�t�nynak pr�b�ln�k elmagyar�zni, hogy merre van d�l. - M�g egyszer k�rdezem: � rohant el mag�val?

- Nem, egyed�l futottam - morgom hat�rozottan.

- Megk�rem, hogy az igazat mondja. Az a fi� k�r�z�tt gyilkos �s vesz�lyes b�n�z�. Nincs �rtelme falazni neki, hiszen �n nem tett semmit... Eltekint�nk att�l, hogy seg�t neki, ha el�rulja, hol van most Kirai.

- De… egyed�l bet�rtem egy h�zba, megettem k�t t�ny�r t�szt�t, �s aludtam az �gyban. Nem l�ttam semmilyen Kirait. Sose hallottam r�la, �s m�g egyszer sem l�ttam! - k�zl�m m�g egyszer.

Egy halk s�hajt hallok a n� fel�l. - Mi�rt seg�t neki, Kimura-san?

- Nem seg�tek neki. Gond van a felfog�s�val? H�nyszor mondjam el, hogy N-E-M ismerem!?

Csak higgadtan r�m n�z, fel�ll. - Sz�ljon, ha jobb bel�t�sra t�rt, �s hajland� egy�ttm�k�dni - k�zli, majd olyan egyszer�s�ggel, ahogy bej�tt, el is t�nik az ajt� m�g�tt.

Csak n�zem Kirai akt�j�t. Majd nem, nem b�rom tov�bb k�mlelni, eltolom magam el�l. Fejemet lehajtom az asztalra. Mi�rt, mi�rt nem tudtam felh�zni magam? A m�sik szavai zakatolnak a fejemben…

„…makacs vagy!”

Igaza van. Emiatt vagyunk most itt. K�l�n utakon, semmit nem tudva a m�sikr�l, mag�nyosan, bajban.

Ujjaimmal j�tszok unalmamban. Mintha egy embert mozgatn�k. Mutat�ujj, k�z�ps�, mutat�...

Kirai

Lassan kezdtem magamhoz t�rni. Az els�, ami tudatosult bennem, az er�s�d� f�jdalom volt. Ut�lag belegondolva jobb volt az �ntudatlans�g, mert annak ellen�re, hogy a t�nyleges f�jdalom tompult, �gy hirtelen m�gis elemi er�vel t�rt r�m.

A m�sodik, amire r�j�ttem, hogy fekszem, �s �pp ell�tni pr�b�lnak. Kipattant a szemem, �s �gy �ltem fel, mint akit dr�ton r�ngatnak. Egy feh�r k�penyes orvosszer� ember ijedten ugrott h�tra a hirtelen reakci�t�l.

Bal karomhoz kaptam sziszegve, de azt�n a dokira meredtem. Lassan r�eszm�ltem, hogy az alak minden bizonnyal hozz�m�rt… Ett�l kis h�j�n elfogott a rosszull�t…

- H�, csak bek�t�m a sebedet… - kock�ztatta meg, hogy k�zelebb l�pjen, de r�morogtam, mint valami �llat.

- M�g egy l�p�s, �s mag�nak lesz sz�ks�ge k�t�z�sre… - sziszegtem fel� rem�nyeim szerint fenyeget�en. Erre csak h�tr�lt m�g egy kicsit, azt�n l�ttam, hogy megnyom az asztala f�l�tt egy piros gombot. Elh�ltem kiss�.

Nem kellett sok, legal�bb h�rom m�sik feh�rk�penyes mas�rozott be a szob�ba, �s m�g biztons�giakat is l�ttam. Amennyire tudtam, megfesz�tettem izmaimat, ugr�sra k�szen. A doki mondott valamit a t�bbinek, majd a biztons�giak megindultak fel�m. Na nem…

Felpattantam az �gyr�l, �s megpr�b�ltam kislisszolni az egyenruh�sok mellett - de eleve halott �gy volt, mert s�r�lt l�bam azonnal felmondta a szolg�latot, �s sz�pet estem, felnyalva a padl�t. Ennyi kellett, hogy a k�t gorilla r�mvesse mag�t, �s vasmarokkal tartva f�lr�ngassanak.

- Eresszetek el! - kap�l�ztam, ahogy tudtam, de ezzel is ink�bb csak magamnak �rtottam.

- Nem fogsz belehalni abba, hogy bek�t�zik a l�bad! - csattant fel az egyik k�penyes.

- Lehet, hogy jobban j�rn�nk, ha beled�glene - jegyezte meg t�m�ny ut�lattal a balomat szorongat� �r, amire �les f�jdalom cik�zott �t testemen. Egy elfojtott ki�lt�s is kiszakadt bel�lem, mire az�rt a dokim megjegyezte, hogy tal�n nem k�ne let�pni a karomat. Lazult a szor�t�s. Azt�n teljesen elengedtek, �n meg �sszeestem. A l�bam nem b�rta. Nem hittem, hogy egy kurva l�tt seb ennyire f�j…

T�volr�l hallottam, hogy tan�cskoznak a „nagyok”. Azt�n csak annyit �reztem, hogy h�trar�ntj�k a karjaimat, mire felszisszentem. Bilincs h�v�s szor�t�s�t �reztem csukl�mon, majd felr�ngattak, �s kifel� kezdtek h�zni a szob�b�l.

Alig �rz�keltem valamit a k�lvil�gb�l. V�gtelen folyos�kon �t cipeltek valahova. Tal�n a r�cs m�g�… Bassza meg, rohadtul f�j a l�bam…! De fogvatart�im nem k�m�ltek, m�g l�pcs�ztettek is, felfel�. Rohad�kok… V�gre el�rt�nk a v�gs� c�lhoz. Egy kihallgat�szob�ba vezettek be. M�r meg se pr�b�ltam ellenkezni, csak akkor h�z�dtam volna arr�bb, mikor hozz�m akartak �rni… ehhez k�pest v�llamn�l fogva r�ngattak, amit�l m�g a v�rnyom�som is f�lment, az am�gy is magashoz k�pest… Azt hittem, kiugrik a sz�vem a hely�r�l.

Levett�k a bilincset kezemr�l, bel�ktek egy sz�kbe, majd annak karf�j�hoz l�ncolt�k oda csukl�mat. L�baimmal nem t�r�dtek, �gysem tudok j�rni. Milyen igaz…

Egyed�l maradtam. Cs�nd volt, csak saj�t zih�l�somat hallottam. N�ztem az el�ttem l�v� asztalt, �s az am�g�tti sz�ket. Ny�lv�n v�rt valakire. Egy zsarura, val�sz�n�leg. Hamarosan meg is �rkezett, egy r�vidhaj� n�. Bizalmatlanul n�ztem r�, idegesen k�vetve l�pteit.

- �dv, Kirai. A nevem Kawada Ai…

- K�p�k a nev�re - mordultam fel. Lehet, hogy vissza k�ne fogni magam. A n� csak le�lt higgadtan… a puszta jelenl�te majd az �r�letbe kergetett. - Mit akar?

- Csak a formas�gok. �n Kitayama Kirai?

- Nem, a J�isten vagyok… - sziszegtem ironikusan, �sszeszor�tva fogaimat, hogy ne ny�gjek fel a testemben l�ktet� f�jdalomt�l.

- �gy nem jutunk el�bbre, Kirai - n�zett r�m a n�. V�llat vontam volna, ha �rdekel, amit mond. De a legkev�sb� sem… A szem�be n�ztem, �s amennyire tudtam, rezzen�stelen�l b�mulni kezdtem. - Nos - s�hajtott -, maga v�gzett a csal�dtagjaival, vagyis az apj�val, anyj�val �s kish�g�val.

Nem reag�ltam.

- Meg�lt h�rom rend�rt �s egy bolti elad�t.

M�g mindig nem sz�ltam semmit. B�r a n�re n�ztem, eg�szen m�st l�ttam. �jra v�gigpergett el�ttem minden…

- Kirai, �gy nem mer�l fel semmi enyh�t� k�r�lm�ny…

- Nem �rdekel - v�gtam k�zbe hirtelen. Elford�tottam a fejem. Nem n�ztem a n�re, csak t�volr�l hallottam t�voz� l�pteinek hangj�t… �jra csend telepedett a szob�ra. �veknek t�n� percek teltek el.

Nem tudom, mi�ta �lhettem a n�mas�gban, n�ha akaratlanul is mozd�tva valamelyik v�gtagomat, de hamar lesz�rtem, hogy nem j� �rz�s… M�r azt hittem, ez a szoba lesz a b�rt�n�m, mikor v�gre ny�lt az ajt�. Csak szemem sark�b�l n�ztem oda, de mikor megl�ttam a bel�p� alakot, felpillantottam.

Kimura?! Idegesen megnyaltam ajkam egy pillanatra. N�ztem, ahogy k�zelebb l�pdel lassan, �s meg�ll az asztal m�g�tt, velem szemben. Nem tudtam leolvasni az arc�r�l semmit. De a tekintete… bel�l ord�tott, v�dolt, csal�dott… Ezernyi k�rd�s �gett a szem�ben, de igaz�n csak egy zakatolt a fejemben… Sz�tnyitottam ajkaimat, �s rekedten kipr�seltem magamb�l egyetlen sz�t, elhal�an.

- Futottam…

Eleredtek a k�nnyei. Felindultan l�kte arr�bb az �tj�ban �ll� asztalt, majd fel�m l�pett, �s teljes erej�b�l meg�lelt…

H�trah�k�ltem, �s ha nem lett volna, hogy �leljen, sim�n hanyattesem a sz�kkel. Karjaimat reflexb�l felr�ntottam volna, de a bilincs megakad�lyozott a mozdulatban, �gy csak dermedten �lve hallgattam, ahogy zokog, v�llamba f�rva arc�t.

- Mi�rt pont most kaptak el…? - suttogta a f�lembe, mire �reztem, hogy sz�vver�sem felgyorsul, szemeim kikerekedtek… - Mi�rt miattam?

- Kimura… - leheltem szinte n�m�n, hang sem j�tt ki torkomon. Beharaptam als�ajkamat, de m�r k�s� volt. Valami elpattant bennem, tal�n a hirtelen esem�nyek miatt… tal�n miatta… �reztem, hogy �gni kezd a szemem, �reztem, ahogy forr� k�nnyek csordulnak le arcomon. V�llam megremegett, lehunytam a szemem. N�m�n s�rva hajtottam a v�ll�ra a fejemet.

- Ne f�lj, �n… itt vagyok…

Kimura

Halk neszeket hallok, az ajt� nyikorog, majd koppan�sok. Nem vagyok k�v�ncsi arra, hogy ki j�tt be hozz�m. Hi�ba pr�b�lkoznak, bel�lem nem szednek ki semmit. Nem vagyok hajland� figyelni r�juk, fenyegethetnek ak�rmivel, bel�lem nem szednek ki semmit.

A n� megk�sz�r�li tork�t, majd szigor�an v�gja hozz�m a szavakat, amik r�gt�n a sz�vembe is f�r�dnak. - Elfogtuk Kirait. Tudom, nem ismeri, de a t�rgyal�sa holnap lesz. Val�sz�n�leg �letfogytiglant kap.

Szemeim kipattannak, nagyra ny�lnak. Alig hiszem el azt, amit hallok. - Nem... - lehelem ki alig halhat�an. Nem lehet. Ez nem t�rt�nhet meg. Szemeimbe �nk�ntelen�l is k�nnyek gy�lnek. Ez a h�lye nem futott el? Nem lehet ennyire marha! Megmondtam neki, hogy fusson... mi�rt nem hallgat r�m soha? A fene vinn� el azt a makacs lelk�t!

- Ha m�r azt �ll�tj�k, hogy ismerem, legal�bb mutass�k meg nekem! - ord�tok, mik�zben megemelem a fejem. D�h�mben r�csapok az asztalra, agressz�van n�zek a n�re. Semmilyen �rzelem nem l�that� rajta, csak �ll p�kerarccal. T�k�letesen v�gzi a feladat�t. Megfordul, majd t�vozik. Most m�gis mi van? Csak �gy itthagy sz� n�lk�l? Tekintetemmel b�rmilyen jelet keresek. De nem tal�lok.

Ny�lik az ajt�, egy f�rfi l�p be rajta, int, hogy menjek. Kicsit bizonytalanul emelem meg a l�bam, lass� l�ptekkel indulok meg a kij�rat fel�. Nem pazarlom arra az id�t, hogy a m�sik f�rfit felm�rjem. Csak teljes�tem az utas�t�sokat. Azt hiszem, t�vedek akkor, ha azt mondom, hogy saj�t akaratom van. Mindenki k�teleken r�ngathat, csak egy elcs�pelt marionett b�b�nak �rzem magam.

Mikor kil�pek, hideg leveg� fogad. K�rbepislogok, de fel se tudom dolgozni az esem�nyeket, k�vetnem kell a pasast. Folyos�k s�r�j�ben haladunk, csak egy kiismerheteten labirintusnak t�nik.

Egy �jabb kihallgat� szoba t�rul a szemem el�.

- Akar vele besz�lni? - morogja fel�m a b�csi.

- Ha m�r azt �ll�tj�k, hogy ismerem - lehelem ki alig hallhat�an. Ujjaim �k�lbe szorulnak, sz�vem egyre hevesebben kalap�l.

A rend�r k�szs�gesen nyitja ki el�ttem az ajt�t. - Csak sz�ljon, ha sz�ks�g van r�nk - jegyzi m�g meg. Bel�pdelek �vatosan, majd z�rul m�g�ttem minden, a m�sik elt�nik. R�gt�n megl�tom Kirai lefogott test�t, ajkaim megremegnek. � is felpillant, de nem ad semmilyen jelet, csak megnyalja a sebes ajkait. Borzalmasan n�z ki. Teste sebes, tele van k�k-z�ld foltokkal, �s tal�n m�g t�r�st is szenvedett. Ruh�ja t�bb helyen is �tv�rzett. K�zelebb l�pdelek.

A kamer�k mindent l�tnak. Minden sarokba fel van szerelve egy-egy.

K�zelebb mer�szkedek, nem adom jel�t annak, hogy ismern�m. De �rzem, a bels�m tombol, legsz�vesebben feld�nten�k mindent, sz�tr�gn�m az els� dolgot, ami el�m ker�l. De nem... nyugodtnak kell maradnom. Csak szemeimmel pr�b�lok �zenni neki. Mindent beleadok. Mi�rt nem futott�l?

- Futottam... - leheli ki alig hallhat�an.

Nem b�rom tov�bb. A c�rna ism�telten elszakad. A k�nnyeim megint el�t�rnek. Egyre sz�nalmasabb vagyok.

Az asztalt, ami Kirai el�tt van, teljes er�b�l nyomom arr�bb. Odasz�kkenek a m�sik el�, sz� szerint belevet�d�k az �l�be, a mellkas�ba, szorosan �lelem magamhoz. - Mi�rt pont most kaptak el? - suttogom. - Mi�rt pont miattam? - Egy apr� puszit nyomok a m�sik f�l�re. - Ne f�lj, �n itt vagyok!

Nem b�rok magammal. Nem, egyszer�en nem tudom n�zni, felegyenesedek, k�rben�zek, belevigyorgok a kamer�ba. - Ismerem, szeretem... a b�nt�rsa vagyok. �s vele fogom let�lteni azt a b�ntet�st! - sziszegem ut�lattal a hangomban.

Istenem. Ugye enn�l csak jobb lehet?