Kimura

�j nap el� n�zek. Sebesen k�vetik egym�st reggelek, nappalok �s �jszak�k. Olyan sebess�ggel v�ltakoznak, mint m�g soha. Vajon meg tudom �ll�tani ezt a folyamatot, vagy nem csak engem fog felem�szteni, hanem Kirait is?

Ma szabadnapot adok magamnak. Felmentem magam az iskola al�l. Egy napot igaz�n kib�rnak n�lk�lem, val�sz�n�leg fel se fog t�nni senkinek, hogy nem �rkeztem meg. De nem is baj, hisz… minek j�rok iskol�ba? Elv�gre egy gazdag k�l�k vagyok, akit vil�g�let�ben kiszolg�ltak. Soha nem kellett avval foglalkoznom, hogy holnap lesz-e vacsora az asztalon. Soha nem szenvedtem hi�nyt. Mindenem megvolt �gy, mint most is. Val�sz�n�leg �n vagyok az egyetlen, aki ennyi p�nz mellett nem �l felh�tlen, boldog �letet.

Nagyj�b�l hat �ra lehet. M�r kor�n elindultam otthonr�l. Az utc�k ilyenkor m�g kihaltak - a tipikus h�tk�znapi forgalom m�g nem indult meg. Az id� kellemes. Kellemes tavaszi szell� k�s�r utamon. Nem tudom meg�llni, hogy ne mosolyogjak. Nem tudom meg�llni, hogy ne gondoljak az egyetlen emberre, akit szeretek.

Egy pillanatra megtorpanok. Felpillantok az �gre. Tengerk�k v�gtelens�g egy-k�t feh�r pamaccsal tark�tva. Gy�ny�r�. Kirai… ugye egyszer m�g boldog leszel?

�n igen. �g�rem neked, hogy soha nem felejtelek el. Soha. �r�kk� egy�tt lesz�nk, m�g akkor is, ha egy, vagy ak�r t�bb kontinens v�laszt el egym�st�l. Akkor is, ha a hal�l. Te m�r �r�kk� velem maradsz.

Lassan indulok meg tov�bb. Hi�ba n�zn�m tov�bbra is az eget, nem lehet, hisz dolgom van.

Mikor el�sz�r megl�ttam Kirait, azt hittem, hogy semmi nem lesz ebb�l. Soha nem futott �t az agyamon, hogy valakihez egyszer �gy fogok ragaszkodni. Csak egy egyszer� kalandnak t�nt. Egy laza tettnek, amir�l majd el lehet dicsekedni. �n lehettem volna a h�s mindenki szem�ben, megtal�lni �t, �s feladni. �n lettem volna a k�z�ppontban, mindenki r�m figyelt volna. De nem…

Ez is csak egy tipikus ha… Mi lett volna, ha? Val�sz�n�leg ez…

Neki k�sz�nhetem azt, hogy kezdek megvil�gosodni. �n is ugyanolyan ember voltam, mint b�rki m�s. �tlagos. A kin�zet alapj�n �t�ltem, �s akinek b�rmilyen apr� hib�ja volt, azt r�gt�n kir�h�gtem, el�t�ltem. De �gy, hogy benne vagyok egy ilyen szitu�ci�ban, teljesen m�s. L�tom, �rzem, hogy milyen. Pedig nem is tettem… semmit.

Mire gondolhatsz… Kirai?

Meg�rkeztem. Egy hatalmas �p�let el�tt �llok szembe a bej�rattal. Egy keskeny beton�t vezet addig, a legsz�l�n pedig k�tszem�lyes padok sorakoznak. K�t oldalt hatalmas f�k, �s sz�pen gondozott, f�vel bor�tott ter�let. Egy k�z�pkor� asszony s�t�l fel�m, k�k h�l�ingben, �s feh�r k�nt�sben… fej�n pedig egy sz�nes kend�. Egy sz�r� f�jdalom. Bel�m has�t. Mintha a sz�vemet marn� valami.

Soha nem szerettem a k�rh�zakat. Ez�rt nem. L�tni, hogy m�sok hogy m�lnak el…

M�ly s�haj szakad fel bel�lem, innen m�r nem fordulhatok vissza. V�gigs�t�lok a s�t�nyon, gyors l�ptekkel, hogy min�l hamarabb magam m�g�tt tudjam a t�vot.

Az ajt� �rz�keli a jelenl�tem, kiny�lik.

Beljebb l�pdelek. Egyenesen a recepci�hoz megyek, ahol egy fiatal h�lgy �ll.

- Eln�z�st, van arra m�d, hogy besz�ljek az igazgat�val? - lehelem fel�.

De � csak n�z a nagyra ny�lt boci szemeivel.

Kirai

Eml�kek. Olyan sok van bel�l�k. A legt�bbj�t m�gis csak elfelejten�m. Lehetetlen, f�l�sleges megpr�b�lni. �pp az�rt lehetetlen elfelejteni, mert minden er�mmel dolgozok rajta, ez�rt folyton szem el�tt vannak. A sz�p eml�kek nem tudj�k feledtetni a rosszakat. F�l�sleges minden…

Fek�dtem az �gyon, mint mindig. Mellkasomon a jobb kezem, az alatt pedig ott pihent az apr� f�nyk�p.

Ai m�r elment. Most m�r csak v�rnom kellet, de �gy �reztem, m�r �vek teltek el, �s Kimura m�g sehol. Biztos nagyon sok dolga van… az iskola, azt�n egyed�l int�zni a fellebbez�st. Valami olyasmi is r�mlett, hogy orvost is akar szerezni nekem… Ez vegyes �rz�seket v�ltott ki bel�lem. Gy�l�l�m az orvosokat, ha hozz�m�rnek idegenek, de… ez a lassan gy�gyul� seb, a rendes gy�gyszerek hi�nya �s a folyamatos el�bukan� l�z nagyon nem tett j�t. Egyre csak gyeng�tett, akkor is, ha a f�jdalom szinte m�r fel se t�nt, �s a hozz��ll�som is javult valamicsk�t. Kimura lelket �nt�tt bel�m, ezt k�r tagadni. Rem�nyt adott, hogy tal�n t�nyleg lehet jobb.

De m�g mindig olyan bizonytalan l�bakon �ll az eg�sz. F�j� r�gondolni, hogy az eg�sz kis �lom �gy omolhat �ssze, mint egy k�rtyav�r. A boldogs�g r�vid ideig tart, �s borzaszt�an t�r�keny, ezt nem egyszer tapasztaltam. Lehet, hogy m�g nem is voltam boldog, csak �r�ltem dolgoknak, elv�gre a kett� nem ugyanaz. De lehet, hogy boldog voltam akkor, mikor a h�gom megsz�letett. Mikor meg�rtettem, hogy Kimura seg�teni akar. Nem tudom.

Lehunytam a szemem. Nem j�tt �lom a szememre, ahhoz t�ls�gosan elcsig�zottan v�rtam, hogy Kimura megjelenjen. M�r nem kellett sok id�, �s hallottam is a z�r kattan�s�t, de nem moccantam. Egy kis alv�s tettet�s sosem �rthat. K�v�ncsi voltam, mit tesz, ha azt hiszi, nem vagyok �bren. �gy csak egyenletes szuszog�s k�zepette hallottam a halka hangot az ajt�b�l.

- Hmm… megint rosszkor j�ttem. - K�zelebb l�pdelt, hallottam, ahogy halkan koppan cip�je talpa a cella k�v�n. Kis s�ly nehezedett az �gyra, ahogy �vatosan le�lt mell�m, a szatyrok apr� cs�rg�se jelezte, hogy lerakta �ket az �gy mell�. R�vid cs�nd k�vetkezett, de hamarosan ism�t hallottam a halk suttog�st. - Istenem… ha l�tezel… seg�ts neki.

Most m�rnem �lltam meg, hogy ne sz�laljak meg. Csak halkan, egy�bk�nt mozdulatlanul megsz�laltam.

- Isten nem l�tezik.

�reztem, hogy halv�nyan �sszerezzent. F�lpillantottam r�, �s l�ttam, hogy mosolyog.

- H�, ne tettesd azt, hogy alszol! - mondta kiss� szemreh�ny�an, de nem hiszem, hogy nagyon haragudott volna. - �s hidd el, l�tezik!

Halv�nyan elmosolyodtam. - Mi�rt k�ne el… hinnem? Tett �rtem… valamit?

- Fog tenni �rted valamit - hajolt k�zelebb, eg�szen k�zel. Megrezzentem. Szinte m�r �reztem l�legzet�t a b�r�m�n. De csak mosolygott.

- Hm… �s mit is?

- Most �n vagyok a t�rsa. Ugyanazt �rzem, mint �, �s ha �n akarom, � is - suttogja csak azzal a mosollyal. El�g k�d�sen fogalmazott, de nagyj�b�l meg�rtettem. Nem volt kedvem tov�bb firtatni a dolgot. Abban hisz, amiben akar, �s �n is. Mindenesetre el�g furcsa kifejez�s �lhetett ki az arcomra, mert felegyenesedett.

- Hidd el, �gy lesz, ahogy �n akarom - mondta hat�rozottan.

- �s mit akarsz? - k�rdeztem csak,hab�r sejtettem a v�laszt.

- Hogy… ne kelljen itt megrohadnod – motyogta, kicsit visszav�ve a hat�rozotts�gb�l. Elmosolyodtam kiss�, de csak p�r pillanatra.

- �s akkor… most m�r el�rulod… hogy mi�rt? – szegeztem neki ism�t a k�rd�st, �s rem�ltem, nem t�r ki a v�laszad�s el�l, mint legut�bb.

- �hm… - pislogott kicsit. – Persze – motyogta halkan, majd csak az egyik szatyorb�l el�vett egy bor�t�kot. �tny�jtotta. Az elej�n a nevem �llt, gy�ny�r�en fel�rva. �gy se l�ttam m�g soha. – De jobban �r�ln�k, ha akkor olvasn�d, ha �n m�r nem vagyok itt… - suttogta zavartan. Csak elvettem a bor�t�kot, letettem magam mell� a kis k�ppel egy�tt. Ha ez a k�v�ns�god…

Kis cs�nd k�vetkezett, azt�n megint hallottam a hangj�t. - Egy�bk�nt is, azt �g�rted, hogy ma megf�rd�nk… - Erre felpillantottam r�. Na igen, a f�rd�s. Ahhoz fel kell kelni.

- F�rd�s… - ism�teltem csak halkan. - J�l van… most az egyszer.

- Ha nem akarod, akkor nem kell - jegyezte meg halkan, l�tva nemtetsz�sem.

- Ut�na jobb lesz… - bizonygattam csak. - Csak elindulni… neh�z.

- Gyere - hallottam a suttog�st. R�pillantottam. Ny�jtotta mindk�t kez�t, hogy seg�tsen. Nekem csak a jobbom volt, de valahogy felh�zott, �s talpra is �lltam, legink�bb jobb l�bamra nehezedve.

Fogalmam sincs, hogyan, de val�sz�n�leg p�r hossz� perc �r�n eljutottunk a csod�latos, sokat meg�lt tiszt�lkod�helyhez.

- Vajon mi lenne akkor, ha k�d lenne? - k�rdezte Kimura, aff�le viccnek sz�nva a dolgot. Elgondolkoztam rajta egy pillanatra, majd egy apr� sz�jh�z�s k�vette a gondolatmenetet.

- G�z… az lenne.

Kimura

Bevallom, r�g �reztem azt, hogy j� lenn�k b�rmire is, hogy tudok j�t is cselekedni. De most ez egy kiv�teles alkalom. B�szke vagyok magamra. Val�sz�n�leg ez az els�, igazi j�tett az �letemben.

Kirainak csak j� h�rekkel szolg�lhatok, de v�rjunk vele m�g egy kicsit.

A n�v�r b�mult. Nem �rtettem mi�rt, de apr�, �rtatlan mosoly k�szott az arc�ra, s�t, m�g el is v�r�s�d�tt. Hirtelen reakci� volt, tal�n tetszettem neki. Esetleg egy-k�t h�nappal ezel�tt m�g el is k�rtem volna a telefonsz�m�t - att�l f�ggetlen�l, hogy volt bar�tn�m. De ma m�r nem.

Seg�t�k�sz n� volt. Vagy ink�bb fiatal l�ny, hisz v�lem�nyem szerint nem lehetett t�bb tizenkilencn�l. Jobbj�n l�v� ujjaival a f�le m�g� t�rte a haj�t, kil�pett a pult m�g�l, illedelmesen hajolt meg, azt�n egyenesen az igazgat� irod�ja el� vezetett. Csinos l�bait rakosgatta egym�s ut�n, apr� l�p�sei voltak. B�re h�feh�r volt. M�g nem tudom eld�nteni, hogy ilyenekre tiszt�n eml�kezni b�n-e. Kirai b�nn�-e, avagy csak �r�lne?

Illedelmesen koppintott h�rmat az ajt�ra, amire egy elismert �s h�res doktor neve volt ki�rva. Telital�lat. Pont �t kerestem. N�h�ny m�sodperc telt el. De mondanom se kell, hossz� �veknek t�nt. Halk l�p�sek sorai, amik egyre hangosodtak �s hangosodtak. Majd cs�nd. Az ajt�hoz �rt, �s annak ny�l�sa ut�n kikukkantott a szob�b�l egy id�s�d� �r. Apr� mosolyt er�ltettem magamra, bal kezemet emeltem a magasba, �s egy int�snek beill� mozdulatot tettem.

A h�lgyike dudorg� hangon mes�lte el, hogy bizony �t keresem. A doktor szint�n meghajolt, amit nem hagyhattam viszonz�s n�lk�l - ha m�r egy fels�bbrend� illet�r�l van sz�. Sz�tt�rta karjait, a szoba fel� mutatott. Bel�phetek. Nem haboztam, bemer�szkedtem az �pol�t�l val� elb�cs�z�s ut�n.

Kellemes hangulata volt. El�g t�gas helys�g, amelyek vajsz�n� falakkal voltak k�r�lv�ve. Minden sarokban egy �ppen burj�nz� n�v�ny, k�z�pen pedig egy eleg�ns faasztalka. Am�g�tt �s avval szemben egy-egy fekete b�rfotel. Elvezetett a vend�geknek fenntartotthoz, �s bele is �ltettet. A hely�re s�t�lt, lerakta test�t, karjait az asztalra illesztette. Ujjaival dobolt n�h�nyat, k�rd�n pillantott r�m.

- Nos, mir�l szeretne velem besz�lni? - d�rm�gte fel�m m�ly hangj�n.

Megk�sz�r�ltem a torkom, pr�b�ltam �rtatlan fejet v�gni, h�tha evvel is puh�tom egy kicsit a tagot. - El�g hossz� �s �rdekes t�rt�netbe keveredtem… - jegyeztem meg teljesen komolyan.

�rdekl�dve pislogott a doktor. - �rdekes? M�gis mir�l lenne sz�? - Egyik szem�ld�ke a magasba emelkedett.

Apr�, kiss� szadista vigyor ter�lt el az arcomon. Egy apr� s�hajjal bele is kezdtem. - Hallott m�r a h�rekben egy bizonyos gyilkosr�l? - leheltem ki.

V�laszk�nt egy b�lint�s �rkezett, arc�r�l s�t�tt a k�v�ncsis�g. Na mi az, j�ember?

- Nos… Val�sz�n�leg �n is csak a m�di�ban sug�rzott inform�ci�kr�l tud. El�g szoros kapcsolatban vagyok az illet�vel, �s val�sz�n�nek tartom, hogy nem gyilkos. Szeretne m�g h�resebb lenni m�g enn�l is?

A f�rfi arc�n s�t�ts�g futott �t. L�tszott rajta, hogy igencsak elgondolkozik azon, hogy mit is v�laszoljon. Persze �n azt v�rtam, hogy sak�l m�dj�ra t�mad r� a kis m�zesmadzagomra.

- Pontosan mire gondol? - k�rdezte megfontoltan.

- Ne mondja azt, hogy nem �rti! - halk r�h�g�s szakadt fel bel�lem. - Mindenki tudja, hogy maga Jap�n egyik legmegb�zhat�bb �s legjobban megbecs�lt doktora. M�g k�lf�ldr�l is �rkeznek mag�hoz p�ciensek. Csak arra lenn�k k�v�ncsi, hogy szeretn�-e, ha m�g t�bben megismern�k a nev�t?

Bizonytalan b�lint�s �rkezett fel�le.

- T�k�letes - csaptam �ssze a tenyereimet. Apr� mosoly honolt az arcomon.

- De… - lehelte, h�trad�lt a fekete luxussz�kben, onnan meredt r�m. - M�gis mir�l lenne sz�? N�mi konkr�tumot adhatna…

- Persze, persze. Nem is gondoltam m�sk�nt - sziszegtem fel�, akaratlanul is vigyorogtam. Magam�nak �reztem a f�rfit. - Arr�l lenne sz�, hogy �n sz�pen bej�n egyik nap a b�rt�nbe, �s igazoln�, hogy a fi�, akir�l sz� van egy�ltal�n nem alkalmas arra a helyre. Ki kell engedni…

A doktor �sszevonta a szem�ld�k�t. - Most arra akar r�venni, hogy hazudjak?

- Mikre nem gondol - halk kuncog�s hagyta el az ajkaim. - Nem. T�nyleg borzalmas �llapotban van.

- Ok� - suttogta. - �s ha siker�lne a kijuttat�s, akkor m�gis hogy j�n k�pbe az �n h�rnevem?

- Nem �rti? - forgattam meg szemeim g�nyosan. N�ha j� a feln�ttek orra al� d�rg�lni, hogy mennyire s�t�tek is tudnak lenni egy hasonl� szitu�ci�ban. - Val�sz�n�nek tartom, hogy bebizony�tom, hogy a fi� �rtatlan, �s siker�l kijuttatnom. A b�r� �s a hozz� tartoz� emberek r�gt�n kamer�k keresztt�z�be ker�ln�nek �s persze a m�dia k�zdene b�rmilyen bizony�t�k�rt, vagy felhaszn�lhat� adat�rt. �gy az �n neve is a k�ztudatba ker�lne, persze csak j� �rtelemben… - magyar�ztam el neki.

N�ma cs�ndbe burkol�zott. Nem sz�lt semmit, csak meredt maga el� �veges szemekkel. Pont �gy n�zett ki, mint aki er�sen fontol�ra veszi az eg�sz �gyet.

Ha ezt ilyen helyzetb�l k�pes lettem volna elvesz�teni, ha kics�szott volna a kezeim k�z�l, akkor nem tudom mit tettem volna.

- Sz�val - t�rte meg a teremben be�llt csendet. - Azt �ll�tja, hogy ez nekem csakis j�l j�het? Hogy �n evvel semmit nem vesz�thetek?

- Nem hiszem, hogy b�rmit is vesz�thetne. Legrosszabb esetben is csak annyi t�rt�nik, hogy �j embereket ismer meg… - Itt egy meggy�z� mosolyt eresztettem meg.

- H�t j� - adta be a derek�t. Ez az.

Magamban tomboltam. Feltudtam volna ugrani, �s ujjongani tudtam volna �r�m�mben. De csak sz�p nyugodtan s�hajtottam egyet. Jobbomat ny�jtottam fel�. A f�rfi megfogta a k�zfejem j� er�sen. �s egy r�z�s. Egy k� esett le a sz�vemr�l.

- Akkor megegyezt�nk… - sziszegtem el�gedetten.

- Mikor menjek?

- Holnap megfelel? - suttogtam.

Ism�t b�lintott. �n meg nem tudtam meg�llni, hogy ne vigyorogjak.

- …m�r, hogy j� kezeid vannak? - A val�s�gba Kirai m�ly hangja r�p�t vissza. R�pillantok. A m�ltb�l megmaradt mosoly m�g mindig itt honol az arcomon.

Kirai

Gondoskod�, finom kezek sim�tott�k v�gig a b�r�met. Lehunytam a szemem. �reztem a r�mhull� langyos v�zcseppeket, amik nedves cs�kokat hagytak testemen, �reztem a barangol� ujjakat, amik gyeng�den mosdattak, m�g t�maszkodtam a h�v�s falon.

J�l esett. Mondhatn�m, rohadtul j�l esett, hogy valaki ennyire t�r�dik velem. Be kell valljam, m�r szinte elfelejtettem, milyen, mikor valaki ilyen kedvesen �r hozz�m. Elfelejtettem, de r� kellett �brednem, hogy hi�nyzott… f�jdalmasan hi�nyzott. Sajgott a sz�vem, ahogy simogatott, de nagyon kellemesen…

- �hm… mondt�k m�r… hogy j� kezeid vannak? - cs�szott ki a sz�mon, mik�zben lepillantottam lopva a m�sik ujjaira. Hasamn�l j�rtak.

A mosolya hirtelen t�nt el, mintha most r�ntottam volna vissza a val�s�gba. Apr�t h�mm�gve elv�r�s�d�tt. - H�… - kuncogott fel halkan, hallhat�an megint megleptem. M�r nem is csod�lkozom. - Ne mondj ilyeneket, mert a v�g�n f�lre�rtem…

- Bocs�nat… - suttogtam ugyan�gy, mint el�bb. - Ezen mit lehet… f�lre�rteni?

- Tudod, az emberek k�pesek mindent f�lre�rteni - mondta csak leszegve fej�t, �s hasamr�l gyorsan �tt�rt a l�baimra, �s bels�combomra.

- Aha… biztosan… - leheltem kiss� tal�n elhal�an, de nem tudtam konkr�t dolgokkal foglalkozni, t�ls�gosan lek�t�tt az a finom k�z combomon. De sajnos nem tartott sok�ig, Kimura hamar felegyenesedett.

- Azt hiszem, v�geztem - ny�jtotta fel�m a szappant, �n pedig megmostam ott, ahol � nem merte. Meg�rtem. B�r sokkal jobb �rz�s, ha � mosdat, az�rt nem tudom, hogyan reag�ln�k, ha t�nyleg mindenhol � mosna le…

Sz�ltam, mikor elk�sz�ltem, � pedig ism�t fel�m fordult.

- Meg tudsz �llni egy pillanatra?

- Persze… - Hiszen eddig is csak �lltam f�l l�bon a fal mellett. Kimura ut�n pillantottam, aki elsietett az �gyhoz �s f�lkapta a t�r�lk�z�t. Egy mosollyal t�rt vissza, hogy a h�tamra ter�tse azt, f�lig �t�lelve �gy. Sokkal kellemesebb volt �gy, a t�r�lk�z� �s Kimura k�zels�ge kicsit felmeleg�tett. Az�rt a cell�ban nem uralkodott valami nagy h�s�g.

Kicsit hozz�simultam Kimur�hoz, hogy jobban �rezzem az �lel�st. Nem nagyon sz�lt r� semmit, csak k�rdezett.

- Am�gy… jobban vagy m�r �sszess�g�ben?

- Jobban… - suttogtam, �s teljesen m�shol j�rhattam, mert a folytat�sban nem �ppen azt mondtam, amit Kimura v�rt volna. – Eg�szen olyan, mintha… lenne egy bar�tom.

Kis cs�nd �llt be, de nem hossz�, vagy k�nos. Azt�n �gy t�nt, Kimura ink�bb figyelmen k�v�l hagyja a v�lasz �rtelm�t.

- De… a sebeid jobban vannak?

Elh�ztam a sz�mat. - A f�jdalomcsillap�t�… seg�tett.

- Akkor j�. Van egy j� h�rem… holnapra tudtam neked orvost szerezni… - Kicsit er�s�d�tt a szor�t�s, de nem fojtott meg. Viszont a szavaival meglepett, �s akaratlanul is gomb�c n�tt torkomba.

- Oh - emelkedett meg szem�ld�k�m. Orvos… vizsg�lat, hozz�m fog �rni. Egy idegen. Ez… ez undor�t�. – Ez… remek, t�nyleg… - er�ltettem meg magam, hogy norm�lis v�laszt adjak. Kimura meg�rezhette bizalmatlans�gomat, mert �gy folytatta.

- Az �n orvosom… El�g j�, b�r amennyit keres, ez m�r elv�r�s. - Kis cs�nd telepedett r�nk, m�g em�sztettem a hallottakat. - Na. Meg fogsz f�zni - hallottam azt�n Kimura hangj�t ism�t.

- Aha. Sz�radni k�ne - d�nny�gtem egyedv�en. S�thetett hangomb�l, hogy m�g mindig az orvoson �s a v�rhat� taperol�son j�r az eszem.

- Ne f�lj, itt leszek veled - engedett el Kimura. Elnyomtam magam a falt�l, �s r�pillantottam a m�sikra vizes tincseim alatt. Elsz�ntan csillogott a szeme, mint mindig, az�ta, hogy eld�nt�tte, seg�t nekem. Nem t�g�tott, �s b�r nem tudtam, miben mesterkedik, volt egy sanda gyan�m, hogy a h�tt�rben m�r dolgozik a g�pezet, csak �n nem tudok r�la. Tal�n nem akart terhelni.

- Ez megnyugtat�… - feleltem csak azt�n, n�zve tov�bb a m�sik von�sait.

- Ha t�nyleg �gy gondolod… annak �r�l�k - mosolyodott el alig l�that�an, de �szrevettem a felfel� h�z�d� sz�jsarkokat.

- �gy gondolom… - biztos�tottam halkan, viszonozva az apr� mosolyt.

- Akkor j�… na - mosolyodott el ism�t, most l�that�bban. Azt�n csak �vatosan t�r�lgetni kezdett, d�rg�lte mellkasomat �s v�llaimat, hogy ezzel is sz�r�tson. - Nehogy megf�zz…

- Nem fogok… Annyira az�rt nincs hideg - suttogtam, �s pr�b�ltam seg�teni neki a t�r�lget�sben. Nem hagyta, meg�ll�totta a kezemet.

- Ne terheld magad… Majd �n csin�lom - mondta halkan, egy mosollyal, �s le akart hajolni a l�bamhoz. Megsz�d�lt, egy�rtelm� volt. Meg tudta tartani az egyens�ly�t, de l�ttam, hogy bizonytalan a l�ba. Meglep�d�tt. - Oh…

Megfogtam jobbommal a v�ll�t, de seg�teni nem nagyon tudtam volna, ha baj van, �n is alig �lltam a l�bamon.

- H�… mi a baj? - �reztem, hogy aggodalom vegy�l a hangomba.

- Csak… csak kicsit f�radt vagyok - suttogta halkan. Ez cs�ppet sem nyugtatott meg. - Ne is t�r�dj vele…

Felvontam szem�ld�k�met, mik�zben lehajolt ism�t, �s t�r�lgetett tov�bb, v�dlimn�l j�rva. M�gis… hogyan ne t�r�djek vele, Kimura?