Kirai

N�ztem, ahogy Kimura �lt�z�tt. Nem t�r�dtem a saj�t ruh�immal, pedig azok is az �v�k voltak, a feh�r trik� �s a nadr�g is. M�r szakadt tornacsuk�m is a l�bamon pihent, nem enml�keztem, mikor h�ztam magamra.

N�ztem, ahogy Kimura b�cs�zik. B�cs�zik az otthon�t�l. Az otthon�t�l, mindent�l, amilye volt. Tekintet�ben v�gtelen, �res szomor�s�g �lt. Nem tudom eld�nteni, jobb-e neki ebb�l a szempontb�l - � b�cs�zhat.

Azt�n megtette az els� l�p�st. Kimondta azokat a szavakat, amiket annyira ut�latos hallani. Nem vettem le r�la a szememet. �n pedig kimondtam azokat a szavakat, amik �pp a sz�mra j�ttek. M�r nem is pr�b�ltam kontroll�lni az agyam, vagy �pp gondolkodni.

- Nekem? Hagyd… �n elvagyok b�rhol. Csak legy�l velem.

Elford�tottam fejem, �s kezembe v�ve az ir�ny�t�st az ajt� fel� indultam. Vitt a l�bam, fel se t�nt, hogy biceg�s n�lk�l siker�lt l�pkednem.

- Mi? - hallottam Kimura csod�lkoz� hangj�t. - Ezt hogy �rted?

H�t m�g mindig nem �rted? Veled akarok lenni, Kimura. Hirtelen minden olyan tiszt�nak �s vil�gosnak t�nt. Hogy nem vettem eddig �szre? - Ahogy mondom.

- De… de…

Nem adtam tov�bbi magyar�zatot, csak mentem egyenesen a l�pcs�h�z. Ott meg�lltam. J�l sejtettem, hogy Kimura m�g egyszer, utolj�ra megn�zi mag�nak a szob�j�t, ahova lehet, soha t�bb� nem teheti be a l�b�t. De hamar be�rt, �s arc�n valami nosztalgikus mosoly �lt, ahogy n�zte a l�bunk el�tt elter�l� hatalmas l�pcs�t. Vett egy m�ly l�legzetet, �s lesietett. Nem maradtam le nagyon, nem akartam megv�rakoztatni. M�r �n is fojtogat�nak �reztem a l�gk�rt, el tudtam k�pzelni, milyen k�nyelmetlen lehet Kimur�nak.

Kinyitotta a hatalmas bej�rati ajt�t, �s m�lyet szippantott a kinti leveg�b�l, mint aki rabs�gb�l szabadult. N�h�ny �r�ja m�g b�k�sen aludt mellettem - most t�volinak t�nt az eg�sz. Ism�t menek�lni k�nyszer�l�nk. Kegyetlen a sors, nem?

Odakint meg�lltam mellette, n�zt�k a kaput.

- �s most? Mihez akarsz kezdeni? - r�ntottam meg v�llamon a t�sk�t.

- Keresek neked egy lak�st, azt�n bek�ny�rg�m magam valakihez - felelte halkan, �s elindult a kapu fel�. Gondolatban homlokon csaptam magam, a val�s�gban pedig el�g er�teljes rosszall�s �lhetett ki a fejemre.

- Nem most mondtam, hogy veled akarok lenni?! - mordultam r�, ut�nal�pkedve. - Nem �m itt majd k�l�n… nem… nem, az �gy nem… nem j�, na - b�ktem ki v�g�l, kicsit belekavarodva a mondat l�nyeg�be.

- Oh… - �rt ki az utc�ra Kimura. - Akkor van valamilyen �tleted? M�rmint el�g olcs� sz�ll�sr�l, mert… nincs t�l sok p�nzem… �gy m�r - motyogta.

�tgondoltam p�r m�sodperc alatt, �s v�g�l nem is kellett t�bb egy haszn�lhat� megold�shoz.

- Van egy motel nem messze. Nem nagy luxus, de megteszi - mormogtam. Ak�rhogy pr�b�ltam �tsiklani f�l�tte, m�g meg kellett szoknom, hogy az utc�n vagyok, napf�ny v�g az arcomba, �s gondolom k�s�bb az emberek t�rsas�g�t is �lvezhetem. Csod�s. - Azt�n n�zhetek valami munka ut�n, hogy legyen p�nz�nk. B�r a franc se tudja, ki alkalmazna… - h�ztam a sz�m kelletlen�l.

- Majd �n elmegyek… De �lj�nk hossz� ideig egy motelban? - t�n�d�tt el Kimura, megindulva a j�rd�n valamerre. Mell�szeg�dtem.

- Egy lak�s dr�ga, vagy t�vedek?

- �n nem tudom, mennyi a havi b�rleti d�j - motyogta elken�dve. - De akkor menj�nk abba a motelba, azt�n majd ut�naj�rok.

- P�r �jszaka j� ott, m�g keres�nk egy rendes alb�rletet. Vagy valamit - mondtam hat�rozottan. Nem fogom hagyni, hogy megint minden s�ly a te v�lladat nyomja.

Kis cs�nd �llt be, m�g ballagtunk a motel fel�, de azt�n Kimura megt�rve a n�mas�got fels�hajtott.

- Ez is az �n hib�m…

- Mi? Mondtam, hogy nem.

- Sose tudtam, hogy mivel tudn�m el�rni ap�m szeretet�t… Sohase mutatta, hogy �n a fia lenn�k - lehelte maga el� Kimura, azt�n n�mas�gba burkol�zott. Valami�rt ideges lettem, �s sz�vem szerint p�pp� vertem volna Kimura apj�t.

- Az � hib�ja, hogy nem ismerte fel, milyen kiv�l� ember a fia - mordultam fel.

Az �t tov�bbi r�sz�ben egyik�nk sem sz�lt egy sz�t sem.

Kimura

A k�nz� csend �geti a lelkem. Minden egyes n�mas�gban elt�lt�tt l�p�s a sz�vembe mar. Eddig �n is kem�nynek mutattam magam, de nem b�rom tov�bb. Ennek is vannak hat�rai. Term�szetes, hogy mindenkinek vannak rossz pillanatai, napjai. Ez most n�lam is bek�vetkezett. N�lam is, �s Kirai is l�thatja.

Az �j leple alatt megy�nk, az alattomosan lep el minket, �s takarja kiss� b�natos lelk�nk �s a v�nyadt test�nk. Nem l�tjuk egym�st - legal�bbis nem pontosan �s kivehet�en -, ami nem is baj. Mindenkinek kell egy kis mag�ny, �s b�r ez nem eg�szen nevezhet� annak, m�gis nyugtat�, hogy nem kell magyar�zkodni, csak beburkol�zol a gondolataid t�meg�be, �s kavarogsz azokkal egy�tt.

Csak ne essek t�lz�sokba, mert a v�g�n els�llyedek, �s nem t�rek vissza a csatat�rre, ahol meg kell k�zdenem. Nem csak magammal, m�sokkal is. Ez az �let.

A motel - amir�l Kirai besz�lt n�h�ny �r�val ezel�tt -, egy egyszer� �p�letk�nt tornyosul el�ttem. Meg�rkezt�nk.

A m�sikra pillantok, k�rd� tekintetemmel p�szt�zom, azt�n szemeimmel tov�bbhaladok a k�rny�k egyes r�szleteire. Tanulm�nyozom azokat is. Egy magamfajt�nak maga a pokol. Egy als�bbrend� k�rny�k, ahol a b�n �s a gonoszs�g egyvelege b�jik meg minden sarokban, apr� lukban, �s sz�p lassan az ittlak�kra telepszik... akik a r�sz�kk� v�lnak. Egysz�val maga a gett�.

- Tudom, hogy nevets�ges, de �n nem tudom, hogy hogyan m�k�dnek az itteni dolgok - b�k�k fejemmel az �p�let fel�.

Kirai r�mpillant, elh�zza sz�j�t. - �n se nagyon. V�rj meg itt - utas�t a m�sik, megindul a a kocsma fel�, ami egybe van �p�tve a sz�ll�ssal. Csak pislogok ut�na.

Az ajt� m�g�tt elt�nik. Onnan csak egy apr� f�nycs�k sz�r�dik ki a v�kony ablakokon, �s az ajt� sz�rk�s �vegfoltj�n.

P�r perc ut�n se t�rt�nik semmi. Csak egy-kett� felismerhetetlen nesz csapja meg a f�lem, de az is el�g ahhoz, hogy a sz�vem hevesen zakatoljon, �s a gyomromban pillang�k t�ncoljanak. Ha nappal lenne, esetleg kib�rn�m, de este... nem vagyok �n ehhez hozz�szokva. Egyetlen hely, ahol este j�rtam, a szob�m. A szob�m, ahol �n vagyok az �r, �s nem kell f�lnem semmit�l.

J� id� eltelik, mire Kirai ism�t megjelenik, int fel�m, hogy nyugodtan menjek k�zelebb. Megteszem, b�r kicsit lassan. De v�gt�re is, oda�rek el�. Kez�ben ott l�g a kulcs, megl�b�lja. Megcsillan a f�m, amin egy hetes sz�m k�rvonala vehet� �szre.

A szoba fel� l�pdel, �n pedig mint egy kiskutya, k�vetem.

- Ha m�g egyszer provok�lni pr�b�lnak... - kezdi a szitkoz�d�st. - Komolyan kiny�rom!

El�r�nk az ajt�ig, amin a hetes sz�m szerepel. Kirai benyomja a lukba, elford�tja, az ajt� pedig be is enged. Szemem el� t�rul a berendez�s, nem is rossz. Kijelenthetem, hogy nem rossz. Rem�lem a m�sik nem t�vedett az �rakat illet�en. T�nyleg nincs sok p�nzem, �s ez nem t�nik t�l olcs�nak. B�r m�g sosem aludtam hasonl� helyen, de akkor sem. Nem.

- Biztos vagy te abban, hogy ez... olcs�? - lehelem fel� kicsit f�lszegen.

Beljebb j�n � is, ledobja t�sk�j�t a kanap�ra. - Ja, olcs�. M�r?

Ez azt�n az alkalmazkod�k�szs�g. �r�ln�k, ha nekem is ilyen k�nnyen menne.

- Csak mert nem �gy n�z ki - vonom meg a v�llaim.

- Aha, pedig az. Na gyere... - Befele h�z, hogy ne �lljam el az utat. Becsukja az ajt�t, �s egy egyszer� mozdulattal �lel ism�telten mag�hoz. M�r megint. M�r megint ilyen hirtelen. De nem zavar. Kicsit sem.

Szeretn�m �rezni a nyugodt dobban�sokat, amik a mellkasod m�g�l sziv�rognak ki.

Kirai

Nem tudom m�sk�ppen kifejezni magamat. Nem vagyok a szavak embere, nem tudom megnyugtatni semmivel, nem tudok b�ztat� dolgokat mondani egy csettint�sre. Nem megy. De… valahogy ki kell fejeznem, hogy mellette vagyok, akarom, hogy �rezze. M�g tov�bb…

Meg�leltem megint. Hossz� ideig �lltunk �gy, m�gis csak alig n�h�ny m�sodperc volt. N�h�ny sz�vdobban�snyi id�.

- Mi a baj…? - suttogta a v�llamba Kimura elhal�an.

- Baj? - leheltem magam el�, g�pesen ejtettem ki a szavakat. De azt�n lepillantottam a m�sikra, �gy �reztem, a mellkasom olvadni kezd bel�l. - Nekem nincs bajom… - Kihangs�lyoztam az els� sz�t.

- Akkor… j�… Csak n�ha olyan hirtelen… cselekedsz. - Nehezen ejtette a szavakat. Azt�n egy kicsit t�pel�d�tt. R�snyire ny�ltak ajkai, mit aki m�g mondana valamit. Azt�n ki is b�kte. - El k�ne mennem munk�t keresni…

Kimura! T�nyleg ennyire ostob�nak tartasz?

- TE nem m�sz sehova! - v�gtam r�. - Mel�zni biztos nem. Foglalkozz sz�pen a sulival! - Ezt most komolyan �n mondtam? �szt�n�sen j�ttek a szavak, valahonnan m�lyr�l, de v�g�lis nem vontam vissza egyet sem. �reztem, hogy helyesen teszem, amit teszek. Morogva eltoltam kicsit magamt�l a m�sikat, de m�g �gy is fogtam a karj�t. - Majd �n megyek dolgozni. Ha akarod, m�r ma.

- Mi? Mi�rt nem engeded, hogy dolgozzak? - emelte meg a hangj�t kicsit. - Tudok �n a suli mellett is dolgozni! J�v�re m�r �gyis fizetnem kell… �s k�l�nben sem akad�lyozhatsz meg… - suttogta gyerekes makacss�ggal. De nem maradtam ad�sa ebben.

- Akkor majd dolgozol j�v�re. Nem fogod a v�gtelens�gig hajszolni magadat, azt nem hagyom! - n�ztem le a k�ly�kre. Most csak egy k�ly�k volt, aki megint t�l sokat v�llal mag�ra.

- De… �n menni fogok… �s nem akad�lyozhatsz meg benne - ism�telte el Kimura.

- Mi�rt akarod a v�gkimer�l�sig hajszolni magad? - tettem fel a k�rd�st egyszer�en.

- Hogy legyen j�v�nk - �rkezett a felelet a mellkasom ir�ny�ba. J�v�… van egy�ltal�n k�z�s j�v�nk? Ha rajtam m�lik, igen… De ezzel a viselked�ssel nem sok rem�nyt l�tok.

- Pontosan ez�rt kellene az energi�dat a tanul�sra ford�tani – jegyeztem meg, tov�bb tetszelegve az agg�d� sz�l� furcsa szerep�ben. Idegennek �s hamisnak �reztem magamon ezt a maszkot, de nem adhattam fel. Ez Kimura �rdeke.

- J�.

Ennyi? Ez nem t�nt t�l igaznak. Elh�ztam a sz�mat.

- Kimura - morogtam r�. - Ne hazudj.

- Hmm… Honnan veszed, hogy hazudok? Mi�rt n�zel ki bel�lem ilyesmit? - n�zett f�l r�m s�rt�d�tten, de a hangj�ban bizonytalans�g �rny�ka b�jt meg. Nem versz �t. Mi�rt akarsz �tverni?

- Mert makacs vagy - �rintettem meg az arc�t ujjbegyeimmel.

- Az m�g nem jelenti azt, hogy hazudok is - vonta meg v�llait nemt�r�d�m m�don.

- Ki tudja… - suttogtam, simogatva az arc�t. - Nem ismerlek el�g j�l. - Hm… mit tegyek, hogy lemondj a kis tervedr�l? - vettem el a kezem b�r�r�l.

- Nincs semmilyen tervem - ism�telgette. - Nem kell agg�dnod, csak… ennyi.

- Aha - morogtam zavartan. - Mondjuk, te tudod. De ha egyetlen karik�s szemet megl�tok, felsz�gezlek a falra – fenyegettem meg, de ez m�r csak j�t�k volt. V�g�lis, komolynak is lehetne venni. Nem voltam t�lzottan elragadtatva az �tlet�rt, hogy dolgozzon a suli mellett.

- �s ha nem lesznek karik�k a szemem alatt? - mosolyodott el gyermeki aranyoss�ggal. - Akkor azt csin�lok, amit akarok, nem?

- Akkor igen. De ne f�raszd ki magad - motyogtam el legy�z�tten. Eleresztettem a karj�t, amit m�g mindig fogtam, majd megfordulva ledobtam magam a kanap�ra. Nagyot ny�jt�ztam.

Eddig sem tartottam �gy, mintha nagyon gyerek lenn�k, de hirtelen �loms�llyal nehezedett r�m a feln�tt felel�ss�g terhe. Nem tudtam, meddig fogom b�rni.

Kimura

Arcomon akaratlanul is megjelenik a m�r megszokott mosoly. Hagyom, hogy mag�val vigyen, sz�vemben megindul valami. Pont olyan, mint a kop�r t�l ut�n a hamvas tavasz, amikor minden �jj��led, kiny�lik, pomp�zik. Mintha az �n sz�vem - �s evvel egy�tt a lelkem - is ilyen folyamaton menne kereszt�l. M�g csak kezdeti st�dium, de l�tom azt az apr� f�nyt, ami a rem�nyt szimboliz�lja.

El�ttem ter�l el Kirai. A kanap� puha fel�lete �leli k�r�l, � pedig halk s�hajt ereszt meg. Sajg� v�gtagjait kicsit megfesz�ti, megny�jt�ztatja, v�g�l elernyed. Teljesen elernyed.

Sunyi m�don indulok meg fel�, pr�b�lom az eg�sz hadm�veletet �gy kivitelezni, hogy v�letlen�l se vegyen �szre. Siker�l - de lehet, hogy csak direkt nem vesz �szre, hagyja, hogy a kis k�l�k sz�rakozzon egy picit. Leguggolok a kanap� m�g�tt, kicsit hallgatok, f�lelek. Semmi. Csak a cs�nd.

Lassan �llok fel, tenyeremet a kanap� h�tt�ml�j�ra fonom. Megkapaszkodok benne, �s egy akci�filmb�l ellopott mozdulattal vet�d�k be Kirai mell�. K�l�n�sebben nem hatja meg - gondolom enn�l m�r �lesebb helyzetekben is r�szt vett -, pislog r�m �rtetlen�l, ami m�g�tt egy kis sz�nalmat is v�lek felfedezni. De lehet, hogy csak ism�t a paranoi�m jelentkezik.

Nem t�r�dve velem fogja meg a t�v�r�ny�t�t, bekapcsolja a TV-t. Villodz� f�ny t�lti be a szob�t, azt�n megjelenik a k�p. Valami bugyuta akci�film megy �pp - mintha a telev�zi� is meg�rezn�, hogy mib�l id�ztem. Feln�tt besorol�sa van, �gy v�rom, hogy Kirai mikor r�g le maga mell�l, mutogat r�m fenyeget�en, hogy �n ezt nem n�zhetem.

- Am�gy ismered a k�rny�ket? - lehelem halkan a m�sik fel�.

- Nagyj�b�l... el�g r�g j�rtam errefel�.

- Sose gondoltam volna, hogy ilyen hamar itt v�gzem - mosolygok a m�sik fel�, pr�b�lom elrejteni a f�j� �rz�seket. - Annyira sz�nalmas... - jegyzem meg, legf�k�ppen magamnak.

- Jaj m�r! Nem vagy sz�nalmas - morogja fel�m. Szemem sark�b�l l�tom, hogy Kirai teste k�zelebb csusszan, a t�vir�ny�t�t messzire dobja, ism�t �t�lel. �n pedig ism�telten nem tudok betelni vele. Hagyom, hisz nagyon is kellemes. Hagyom, mert j�l esik. Hagyom, mert ennyit tal�n m�g �n is meg�rdemlek. - Na, nyugalom. Nem lesz baj. Ezt is t�l�lj�k - h�z k�zelebb mag�hoz, m�r- m�r szor�t.

- K�sz�n�m. Ha nem lenn�l itt velem... m�r r�g meghaltam volna - csusszan ki a sz�mon. Nem tudom, hogy ez t�nyleg igaz-e. De az biztos, hogy teljes m�rt�kben �gy �rzek.

- Dehogyis... - jegyzi meg. Fej�t a v�llamra hajtja, eg�szen m�lyre f�rja arc�t. �rzem forr� lehellet�t a nyakamon, azt, hogy � is �l. - Biztos kital�lt�l volna valamit...

- Tal�n. De elgondolkodt�l azon, hogy mit fogunk enni?

�gy �rzem... m�g ez is nagy k�rd�s lesz.

Kirai

�n sem tudtam igaz�n, mihez kellene kezdeni. Megnyugtat� volt Kimura k�zel�ben lenni, �rezni a l�legzetv�teleit, ahogy finoman emelkedtek �s s�llyedtek v�llai. Seg�tett j�zanul gondolkodni, de emellett, valahol m�lyen teljesen elvesztettem a fonalat. Hogy is szok�s mondani? Elvette az eszem. M�r tagadni se pr�b�ltam.

- De elgondolkodt�l azon, hogy mit fogunk enni? - hallom meg a k�rd�st. Halkan s�hajtottam.

- Aha. Erre kellene a munka - feleltem a lelkesed�s teljes hi�ny�ban. - De m�g van annyi p�nz, hogy vegy�nk egy kenyeret, vagy valamit, nem? Az se t�l dr�ga.

- Ennyi er�vel rizst is vehetn�nk - jegyezte meg Kimura. K�tekedett, ez persze ment neki, mi? Hm, h�t rendben, ha �ri �tv�gya a rizshez vonz�dik… Persze nem haragudtam r�, v�g�l is a rizs laktat�bb is volt, meg finomabb is.

- Nekem mindegy, egy p�lda volt.

- Akkor j� - egyenesedett ki kicsit Kimura. F�ljebb emelve a fejem f�ggesztettem r� pillant�somat. - Lehet, hogy jobb lenne, ha most elmenn�k s�t�lni.

- Mi�rt akarsz mindig lel�pni?

- Nem akarok mindig lel�pni. Baj, hogy s�t�ln�k egyet? - n�zett r�m k�rd�n barna szemeivel. Halv�nyan elmosolyodtam. Nem vagy hozz�mk�tve, Kimura. Oda m�sz, ahov� akarsz.

- Nem, menj csak. Csak ne t�vedj el - motyogtam. Elengedve v�ll�t od�bb cs�sztam, hagyva Kimur�nak helyet, hogy f�lt�p�szkodjon.

- Ok�… Akkor gondolom, te nem akarsz - suttogta egy fut� mosollyal. Tenyereit let�maszotta maga mell�, felnyomta mag�t, m�g teste f�gg�legesbe nem ker�lt.

Megr�ztam a fejemet. - Nem. Menj nyugodtan, nekem nem sok kedvem van hozz� - pillantottam el a vill�dz� k�perny� fel�, mintha nem is nagyon �rdekelne a dolog.

- Oh… Rendben. Nem leszek sok�ig, maximum negyed �ra szerintem.

- Ok� - hagytam r�, azt�n megv�rtam, m�g kil�pked az ajt�n. Miut�n az halkan becsuk�dott m�g�tte, kikapcsoltam a tv-t, letettem a t�vir�ny�t�t, �s csak meredtem �resen a k�perny�re.

Fogalmam sincs, mi j�rt a fejemben, csak azt tudtam, hogy mag�hoz l�ncolt a bizonytalans�g. Gyomrom fic�nkolt, a sz�vem is megvadulva l�ktetett, f�ktelen�l pump�lva testemben a v�rt. Az eg�sz �rz�s kerge volt �s megmagyar�zhatatlan. �s ebben a furcsa, mereng� �llapotban gondolataim elkanyarodtak a b�rt�n ir�ny�ba. Mintha �vek teltek volna el. De ha azok nem is, hetek �s h�napok biztosan. Olyan t�volinak t�nt.

De maradt m�g, ami eml�keztessen - a f�jdalom m�g nem sz�nt meg a l�bamban, �s a karom is sajgott kicsit. B�r m�r nem lett volna sz�ks�gem f�jdalomcsillap�t�ra, m�gis g�piesen ny�ltam ki oldalra a t�sk�m fel�. M�lyen belet�rtam, de nem az akadt a kezembe, amit v�rtam. Ujjaim egy v�kony pap�rlapra simultak. Hirtelen nem �rtettem, mi az, de nem kellett sokat gondolkodnom. Kir�ntottam a pap�rt, �s nem csal�dtam - a Kimur�t�l kapott lev�l volt. Pontosabban a bor�t�k, rajta a nevem gy�ngybet�kkel.

Kicsit meggy�r�d�tt a sarka, de nagyobb baja nem esett a t�ska m�ly�n lapulva. �vatosan kinyitottam, �s el�h�ztam bel�le a levelet. Kihajtottam, majd szememet a Kimura k�z�r�s�val pap�rra vetett mondatokra f�ggesztettem.

Ahogy lassan v�gigfuttattam szememet a sorokon, eg�szen meghat�dtam. Valami t�voli, nosztalgikus �rz�s ker�tett hatalm�ba. Nem hittem, hogy eff�le �rz�seket v�lthat ki bel�lem a lev�l. Adott egy k�zzel fogat� bizony�t�kot arra, hogy m�g van rem�ny. Elfogott a pillanatnyi boldogs�g, �s nem �lltam meg egy halov�ny mosoly n�lk�l. Csak tartottam ernyedt ujjakkal a tele�rt lapot, �s gondolataim elkalandoztak. Any�ra gondoltam. Azt�n valami�rt Kimura �desanyj�nak arca r�mlett fel lelki szemeim el�tt, �s mell�t�rs�tottam Ai mosoly�t is. Furcsa. Mennyi mindent k�sz�nhetek ennek a h�rom n�nek… �s val�sz�n�leg sosem kapok es�lyt, hogy kifejezzem ezt fel�j�k. Egyik�k fel� biztosan nem.

Fels�hajtottam m�lyen, �s ezzel a s�hajjal mintha t�bb tonna s�ly telepedett volna v�llamra, �s tudatomra is. Tudtam mit kell tennem, hogy enyh�tsek a nyom�son. �vatosan �sszehajtottam �s visszadugtam a levelet a bor�t�kba. T�sk�mb�l kikerestem a napl�mat, majd a levelet becs�sztattam a lapok k�z�. Leh�ztam a bor�t�r�l a tollat, �s fel�tve a kis noteszt a k�vetkez� �res oldalon, folytattam az esem�nyek �s zavaros gondolataim meg�r�k�t�s�t.

Kimura

�gy d�nt�ttem, hogy megl�togatom a term�szetet, musz�jnak �reztem azt, hogy szell�ztessek egy kicsit. A lelkem, �s a fejem. A gondolataim.

B�r tartok a k�rny�kt�l, meg kell szoknom, hisz �gy n�z ki, itt fogunk lakni. Ideiglenesen - b�r egy kicsit gyanakszom -, de itt fogunk.

V�kony utca vezet ki a motel ter�let�r�l, a vil�g�t�s kicsit hi�nyos, de nem v�szes. L�tok, ez m�g pozit�v. Kis bolt ter�l el, legal�bb nem k�rd�ses, hogy hol fogunk v�s�rolni. De z�rva, ajtaja ler�csozva, lelakatozva. Nem tudom, hogy maga a k�rny�k mentalit�s�hoz tartozik-e, �s f�lnek a fosztogat�kt�l, vagy alap, ez ilyen megszokott dolog az �sszes hasonl� �zletn�l.

Els�t�lok el�tte, k�vetem a kopott k�veket, amik egy j�tsz�t�rre vezetnek. K�zelebb l�pdelve kitisztul a k�p el�ttem, �s a r�szleteket is j�l kiveszem. Ez is t�k�letesen jellemzi a helyet. Leszakadt hinta s�rolja a f�ldet, mellette t�r�tt libik�ka. A cs�szd�nak m�g nincs baja, b�r avval szok�s a legkevesebbet kem�nykedni, az nem �t vissza, csak makacsul �ll ugyanott... egyfolyt�ban. El van ker�tve, de nem sokat �r, mint l�that�. Beljebb l�pdelek, �s meg is c�lzom a m�g �p j�t�kot.

A piros - m�r kev�sb� cs�sz�s - fel�leten k�zd�m fel magam - persze lusta lenn�k a hozz�tartoz� l�pcs�n felm�szni. Fel�l�k a legtetej�re, felh�zom magam mell� a l�baim, felpillantok az �gre. Azon semmi. Se csillag, se felh�. Csak egy s�t�tk�k fel�let h�z�dik v�gig a fejem f�l�tt v�gtelen t�vols�gba. Nyugtat�, egyben frusztr�l�. Nem tudom mi�rt. Csak.

Nem tudom mit gondoljak Kirair�l. Hirtelen olyan kedves lett. �lel. Soha nem r�ntott mag�hoz, �s �lelt meg indok n�lk�l. Eddig. Egyre t�bbsz�r j�tsza el velem, �n pedig egyre gyakrabban �rzem, hogy a sz�vem kalap�l, �s majd kiugrik a hely�r�l. J�l esik, nem mondom, de... hirtelen sok. Ellentmond�sos vagyok, tudom. M�r magam sem tudom, hogy mit akarok �s mi a j�.

Fejemben folyamatosan ugyanazok a gondolatok kavarodnak. Hogy Kirai mit gondolhat? Kirainak j�? �s ha j�, mi�rt?

De nem tal�lok v�laszokat. Majd... siker�lni fog r�j�nn�m. Ha nem, akkor pedig kiszedem bel�le, egyszer�.

A h�s szell� egyre jobban csiklandozza a testem. Kezeim libab�r�sek, f�zok.

B�r nem szell�z�tt ki m�g a fejem, jobb, ha visszaindulok. M�g a v�g�n Kirai elsz�kik.

Kirai

Gondolatok j�ttek �s mentek a fejemben �s a napl�m �res oldalain. Nem kellett hossz� id�, hogy pap�rra vessem az esem�nyeket. A m�lt ism�t filmszer�en pergett eml�kezetem v�szn�n, egyes perceket mintha �jra�ltem volna. A leg�l�nkebben valami�rt az maradt meg, ahogy Kimura szorosan hozz�msimult a b�rt�nbeli �gyamon. Kedves szavakat suttogott a f�lembe �s visszahozta a lelkembe a f�nyt. Mert ezt tette. Ez a lev�l… ha a b�rt�nben olvastam volna, �s idi�ta m�don nem felejtem el… Lehet, sokkal hamarabb fel�p�l�k. Ezek a mondatok, m�g ha nem is adtak pontos v�laszt arra, amit eredetileg k�rdeztem, m�gis melegs�ggel t�lt�ttek el bel�lr�l.

Szavak…

Minden sz� egy k�l�n vil�g.

Kit�ptem egy fecnit a napl�mb�l, r�firk�ltam p�r sort, majd n�ztem egy darabig. P�r perc m�lva elpakoltam a jegyzeteimet, a tollat, mindent. A t�ska meg�rzi �ket nekem. Ny�jt�zva f�l�lltam a kanap�r�l, f�l se t�nt, hogy elzsibbadt a l�bam. Csak a kis cetlit hagytam el�l, leraktam az asztalra, hogy l�tsz�djon a felirat: „Elmentem munk�t keresni. A kocsmar�szen megtal�lsz.”

Az ajt�t nem z�rtam be, hiszen Kimur�n�l nem volt kulcs, meg azt�n, nagyon messzire se mentem. Csak egy kis kapcsolat kellett.

Meg�lltam a s�r�z� ajtaja el�tt. Ez volt a motel recepci�ja is egyben, �gy itt kellett kezdenem. Ha elakadok, tal�n a pultos tud seg�teni. B�r a kisz�r�d� zajok nem vonzottak, �s ha valaki megint bel�m akarna k�tni, azt nehezen viseln�m. Nem akartam bajba keverni Kimur�t.

Vettem egy m�ly leveg�t, majd benyitottam a f�st�s, hangos l�gt�rbe. Nem figyelt r�m senki, �s ennek h�l�t adtam. Elslisszoltam balfel�, ahol k�t �t�tt-kopott sz�m�t�g�p volt be�ll�tva ingyen internetkapcsolat c�msz�val. Az egyik szabad volt, �s �n le is vet�dtem a m�sikat elfoglal� fiatal punk sr�c mell�. R�pillantottam fut�lag, de mikor l�ttam, hogy � is fel�m ford�tja arc�t, tekintetemet a monitorra szegeztem. A feladatra �sszpontos�tva kattintottam n�h�nyat az eg�rrel, �s m�ris b�ng�szhettem a jobbn�l jobb �ll�saj�nlatokat.

�rz�seim szerint el�g sok�ig keresg�ltem, mire n�h�nyat �ssze tudtam szedni. Kiss� bossz�san vettem �szre, hogy nincs n�lam semmi, amivel le tudtam volna �rni a telefonsz�mokat. M�r �pp �lltam volna fel, hogy visszamegyek a szob�ba ker�teni egy �r�eszk�zt, mikor megl�ttam, hogy a mellettem �cs�rg� punk �ppen �rogat egy f�zetbe. A monitor�ra pillantottam. Nem tudom, mit l�ttam, mert ez m�r meghaladta a k�pess�geimet, de ahogy lesz�rtem, tanulhatott �pp valamit…

- �hh… - kezdtem intelligensen a p�rbesz�det. Meg�llt az �r�sban �s r�m f�ggesztette felem�s sz�n� szemeit. Az egyik k�k volt, a m�sik pedig furcs�n z�ld. Kis id� kellett, mire r�j�ttem, hogy kontaktlencse. - Eln�z�st, k�lcs�n tudn�d adni egy pillanatra a tollad? Csak le�rn�k n�h�ny telefonsz�mot. - Igyekeztem udvarias lenni.

A sr�c elvigyorodott. Als�ajk�ban jobb oldalt vir�tott egy-k�t piercing. Ahogy eln�ztem, az �sszes furcsas�ga jobb oldalra ker�lt. M�g a haja is - bal oldalon teljesen kopasz volt, ellenben jobb oldalt r�vid, k�cos hajt�meg d�sz�tette kopony�j�t, �s a sziv�rv�ny minden sz�n�t felfedeztem benne. R�ad�sul csak a jobb f�l�ben sorakozott t�bb f�lbeval�. Pislogtam egyet. Nem tudtam ki�zni a fejemb�l a gondolatot, hogy a gyerek pont �gy m�reget, mint valami ragadoz� a szaftos, friss h�st, ami �nk�nt cs�ccsent mell�.

- Aha, persze. Vidd csak - ny�jtotta fel�m a tollat, kiszak�tva gondolataim k�z�l. �n elvettem, egy kis biccent�ssel megk�sz�ntem, majd sietve felfirk�ltam kezemre a sz�mokat. �reztem a tark�mon a sr�c pillant�s�t. Vagy csak a paranoia…? Minek is tulajdon�tok neki ekkora jelent�s�get? Csak egy punk, semmi t�bb. Olyan ember, mint m�s…

Visszaadtam neki a tollat, csak vigyorgott, mint aki egy nagyon j� viccen mulat. Bens�mben ism�t f�l�ledt a gyan�, de elhessegettem, �s kil�pve az eddig nyitott ablakokb�l otthagytam a sz�m�t�g�pet.

Egyenesen a telefonhoz l�pkedtem, amit n�mi apr�p�nz fej�ben lehetett haszn�lni. Bedob�ltam p�r �rm�t, amit kikotortam a zsebemb�l, azt�n t�rcs�ztam…

P�r perc m�lva megint…

Harmadszorra szerencs�m volt. Nem volt �pp �lommel�, de val�sz�n�leg csak ilyesmire voltam k�pes, �s ez tal�n m�g j�t is fog tenni a fizikumomnak meg a csod�latos kommunik�ci�s k�pess�geimnek. Letettem a kagyl�t �s kil�pkedtem a kocsm�b�l. Akaratlanul is vetettem egy pillant�st a sz�m�t�g�pek fel�, de a punknak nyoma sem volt sehol. Megr�ztam a fejem. Biztos az�rt vagyok ilyen, mert nem szoktam meg az embereket. Csak Kimur�t.

Igen, biztosan ez az oka.

Kimura

A visszafele vezet� �t se m�s, mint az oda...

L�p�seim gyorsak, kezeim zsebemben pihennek, nyakamat visszah�zva tartom, kicsit hideg van. Ernyeszt�en hideg, ami olyan �rz�st kelt bennem, mintha ezer meg egy t�vel sz�rk�lna valaki. De nincs gond.

A motel k�rny�ke m�r s�t�tben �szik, csak a kocsma �p�lete f�nylik. Odal�pdelek az ajt�nk el�. Benyitok, de csak a s�t�t fogad. Sz�vem heves zakatol�sba kezd, szemeim nagyra ny�lnak. Nem lehet. Kirai nincs itt. Nincs.

Beljebb l�pdelek �vatosan, felkapcsolom a villanyt. �gy se jobb, semmi nem v�ltozik. Sehol senki. De kisz�rja a szemem egy apr� fecni, amin egy r�vid sz�veg �ll. Viszl�t?

Sietve kapom le az asztalr�l, elolvasom, �s mintha egy hatalmas s�ly szakadna le a v�llamr�l, a sz�vemr�l, a lelkemr�l. Nagyot s�hajtok, lehunyom szemeim. Kirai. Ne. T�bb� ne ijesztgess ilyenekkel, k�rlek.

Visszaillesztem a darabot oda, ahol volt. Kab�tom cipz�rj�t leh�zom, a ruhanem�t pedig ledobom a kanap�ra. Csomagomhoz megyek, el�szedek bel�le egy als�t. A gatya �s egy t�r�lk�z� t�rsas�g�val t�rek be a f�rd�szob�ba.

Becsukom magam ut�n az ajt�t, levetk�z�m.

Be�llok a zuhany al�, megengedem a vizet. Kiss� bonyolult megtal�lni, hogy hol van a megfelel� h�m�rs�klet, de egy id� ut�n megy. A testemre eresztem, �s a z�dul� v�z v�gigmossa a testem. Lehunyom szemeim, kezemmel a falat t�masztom. Fejemet is a v�z al� nyomom, egyetlen r�sz se l�g ki.

Minden felgy�lt bennem. M�r olyan r�g�ta rakosgat�dnak a b�natos, mag�nyos gondolatok, a f�jdalmak a sz�vemben. Nem b�rom. A k�nnyeim megindulnak, de nem baj, egyed�l vagyok. Nem l�tsz�dik, beleolvad a forr�sba. De j�l esik v�gre kiadni magamb�l a k�nnyeket, nem elharapni. Jobbomat az arcom el� emelem, beletemetem fejem. �s lepereg el�ttem minden. Hogy �n egy�ltal�n nem vagyok feln�tt. Egy�ltal�n nem tudok magamra vigy�zni, ebb�l k�vetkezik, hogy m�sra se. Nem tudok meg�lni ennyi p�nzb�l. Nincsenek bar�taim, akikhez ideiglenesen mehetn�k. Nincsenek j�akar�im, sz�leim, h�zam. Ha m�g Kirai se lenne, mi t�rt�nne?

Meghaln�k?

Vagy csak... megpr�b�lkozn�k beilleszkedni?