kedvcsin�l� zene.
 
paranoia.

Kirai

Sz�m�tottam r�, hogy Kimura m�r vissza�rt a kis s�t�j�r�l, �s nem is t�vedtem. Ahogy bel�ptem az ajt�n, r�gt�n megpillantottam. A kanap�n �lt lef�r�dve, cs�kos als�nadr�gban. Siker�lt elfojtanom a v�gyat, hogy elmosolyodjak rajta.

- Szia - �dv�z�ltem, lassan odal�pkedve a kanap�hoz. F�ln�zett r�m.

- Na? - mosolygott. Tudtam, mire gondol, de egyel�re csak le�ltem mell� �vatosan.

- H�t…

- Ok�, ha nem akarod elmondani - vonta meg hirtelen a v�llait. Na, ennyit a kis sz�rakoz�sr�l.

- H�lye. Gondoltam kital�lod - r�ntottam magamhoz. Ak�rhogy is, de musz�j volt �gy is meg�lelnem. �gy, hogy nincsen rajta fels�. Ahogy gondoltam, egyb�l hozz�m simult, �s cs�ppet sem volt rossz �rz�s. M�g azt is elfelejtettem, hogy ett�l zavarba k�ne j�nn�m. - Tal�ltam munk�t.

- �s… mit?

Nem v�laszoltam azonnal. �vatosan eld�ltem Kimur�t �lelve, nem teljesen, de nagy r�szben r�m nehezedett. Nem b�ntam. Ujjaimat laz�n �sszekulcsoltam has�n.

- �hm, csak elv�llaltam p�r helyen szerelget�st. Ez mondjuk pont nekem val�. Fizikailag b�rom, �s r�gebben is szerettem ilyesmikkel foglalkozni. Csak nem volt r� alkalmam.

- Ohh, t�nyleg? - Kimura hangj�ban �szinte lelkesed�s csend�lt. - Ennek �r�l�k. De te se hajszold t�l magad!

- �n, veled ellent�tben, nem j�rok suliba - jegyeztem meg. - Pedig j�rhatn�k, de el�gg�… alulr�l kellene kezdenem - sz�vtam meg a fogam egy kicsit kelletlen�l. Erre egy kicsit mintha nyomottabb� v�lt volna hangulata.

- �n se fogok m�r sok�ig - suttogta maga el�.

- Mi�rt? - k�rdeztem r� �lesen. Nem tetszett ez a hang.

- Mert �n is dolgozni szeretn�k. Ha egy �vet kihagyok… h�t kihagyok - r�ntott egy apr�t v�ll�n. Valami�rt kezdtem k�ts�gbe esni, de siker�lt n�mi nyugalmat er�ltetnem hangomra, ahogy fesz�lten megsz�laltam.

- De mi�rt hagyn�d ki, ha nem musz�j?

- Mert szeretn�k… seg�teni neked… - lehelte alig hallhat�an. Fels�hajtottam, de a fesz�lts�g nem engedett semmit.

- Ezt �rt�kelem, �s… k�sz�n�m, is, de… de ezt ne �gy tedd, hogy k�zben t�nkreteszed magadat! Ne �ldozd fel az �letedet �rtem. Annak semmi �rtelme… - motyogtam szerencs�tlen�l, �s �gy �reztem, nem fogom meggy�zni.

- Csss… - suttogta halkan, �s ett�l valami�rt felkaptam a vizet.

- Nincs kuss, ez van �s k�sz!

�reztem, hogy Kimura megfordul a karomban, kezei a v�llamra ker�ltek, �s m�ris szemben�zhettem a csokol�d�-�riszekkel. D�bbenten pislogtam, ahogy hirtelen meg�reztem ajkait az eny�men. Lehelete keveredett az eny�mmel, �s halk suttog�st hallottam. - K�rlek…

Azt hiszem, egy kicsit elk�d�s�lt minden. Hirtelen elfelejtettem, hogyan kell gondolkozni, csak a puha ajkakat �rz�keltem, pedig alig �rtek hozz�m. Kellett p�r s�r� pislog�s, hogy kitisztuljon a tudatom, �s egy�ltal�n arra eml�keztessem magam, mir�l is besz�lgett�nk eddig.

- Te… ne pr�b�lj �gy meggy�zni… - motyogtam szerencs�tlen hangon. - Suliba m�sz, �s k�sz. Dolgozhatsz mellette… - adtam meg magam, sz�vver�sem felgyorsulva adott jelet arra, hogy a kompromisszum nem rossz megold�s. - De tanulj is…

- �r-�rtettem! - mosolyodott el �desen Kimura, �s hirtelen elfogott az �rz�s, hogy m�r ez�rt a mosoly�rt meg�rte megengedni a munk�t. Gyerekarc�ra ki�lt a boldogs�g. Hirtelen �t�lelte a nyakamat er�sen, de p�r m�sodperc m�lva m�r laz�tott a szor�t�son. - K�sz�n�m! Azt hiszem, m�r tudom is, hol fogok dolgozni…

- Igen? - A k�v�ncsis�g fel�ledt bennem. Ennyire el�re tervezne? M�r tudja is…? A radarjaim bejeleztek, de nem t�r�dtem vel�k. Csak a paranoi�m, ma m�r egyszer megijesztett. �tkaroltam laz�n Kimura derek�t, �s megszavaztam neki a bizalmat. Hiszen mi okom lenne k�telkedni benne? - �s hol?

- Tal�n… valami z�lds�gesn�l - d�nny�gte egy kicsit elbizonytalanodva. Ezt is azonnal jelezt�k az �rz�kel�im. Valami nem stimmel.

- Aha. Hm. Mi ez a tal�n…? - suttogtam, f�rk�szve Kimura arc�t. Figyeltem minden rezzen�s�t. De nem nagyon l�ttam rajta semmit.

- Azt, hogy nem biztos, hogy felvesznek. Csak rem�lem - pirult el kiss�, �s ez, b�r nagyon aranyos volt, nem ker�lte el gyanakv�somat sem.

- Biztos, hogy nem pr�b�lsz megvezetni? - k�rdeztem, �s olyan beh�zelg� volt a hangom, hogy m�g saj�t magamat is megleptem vele. De ha m�r te taktik�zol a saj�t k�pess�geiddel, akkor �n sem maradok ad�sod…

Visszat�r�nk a kezdetekhez? Mit l�psz, Kimura?

Kimura

- Dehogyis! - v�gom r� r�gt�n a v�laszt a k�rd�sre, de szemeimmel nem tudok tov�bb a m�sik fel� pislogni, elkapom tekintetem, m�g a fejem is elford�tom. De m�g �gy is �rzem a m�sik �get� pillant�s�t, ami a b�r�mbe f�r�dik. B�r tudom, �n vagyok a h�lye. Soha �letemben nem gondoltam arra, hogy esetleg egy z�lds�gesn�l dolgozzak, de az igazi terveimet nem adhatom ki magamb�l. Egy olyan munk�b�l, mint bolti elad� - vagy b�rmi ahhoz hasonl� -, nem lehet meg�lni. De �pp el�g, ha ennyit tud Kirai, nem kell, hogy m�g t�bbet agg�djon, vagy ami m�g rosszabb, megakad�lyozzon.

- Biztos? - A m�sik ujjai az �llamra fon�dnak, er�vel ford�tja fejem maga fel�, hogy teljesen l�thassa arcom. Nem tudok r�gt�n r� n�zni. De ha nem teszem meg, csak saj�t magamnak �rtok, nem szabad elbalt�znom a lehet�s�geimet. Er�t veszek magamon, egy halk s�haj szakad fel bel�lem, �s m�ris k�t sz�p szem�be pislogok. B�lintok.

- Biz...tos... - pr�selem ki magamb�l.

- Nem szeretn�m, ha bajba sodorn�d magad! - suttogja eg�szen k�zel hajolva. L�legzete �get, t�l forr�. El is kapom tekintetem.

- Nem fogom. Nem kell agg�dnod, mi t�rt�nne velem? M�gis... - Egy apr� vigyor k�szik az arcomra, pont olyan, mintha t�k�letesen el�gedett lenn�k avval, amit tettem. Nem tudom, hogy Kirai mennyire fog bed�lni neki.

- Ki tudja, fiatal vagy - sziszegi. Ujjaival v�gigsim�t a b�r�m�n, majd elengedi arcom. El is r�ntom onnan, kicsit t�volabb csusszanok a m�sikt�l, de most ellent�tben az el�bbi pillanattal, r�pillantok.

- Igen, �s? - teszem fel egyszer�en a k�rd�st.

- �s ezt az emberek ki tudj�k haszn�lni.

- T�n megk�rdezik, hogy mennyi az id�? - suttogom viccel�dve fel�, de mint mindig, Kirai most se �rti a po�nt. Vagy csak az �n vicceim ilyen borzalmasak, hogy m�g nevetni se lehet rajtuk. Egy mosoly is el�g lenne. Ha legal�bb a sz�d sarka megr�ndulna.

- Ak�r azt is - jegyzi meg. - Vagy m�st. De nem akarok belegondolni... �rezd j�l magad! - K�zelebb hajol ism�t �s egy apr� puszit hint az �llamra. Oda, ahol el�bb m�g fogta. Megremegek att�l, ahogy �rzem az ajkait. Puh�k, m�gis �rezni, hogy egy kem�ny ember a tulajdonosa. Ha nem tal�lkozunk, m�r r�g elkelt�l volna. Tudom, hisz egyre jobban megismerlek. Egyre jobban megmutatod, hogy mi is lakozik benned. A bens�d. Ami egyre jobban k�t�dik hozz�m. �n m�gis kock�ztatni fogok. Kamasz vagyok. Egy kamasz, te mondtad. �s a kamaszok akaratlanul is l�zadnak. Akaratlanul teszem azt, amit, hidd el.

- K�sz�n�m... - hajtom meg a fejem, az�rt ez m�g a sz�vemb�l j�n. - �s most jobb, ha lefekszem. - Felt�p�szkodom a kanap�r�l, kib�jok a m�sik karjai k�z�l. Kirai is felkel - h�la megjegyz�semnek, hisz nincs �gy - �s kih�zza a kanap�t, �gy m�ris �talakul egy esetleges alv�fel�lett�. - Holnap sokat kell mennem... - teszem m�g hozz� a mondand�mhoz, nehogy esetleg f�lre�rtse a m�sik.

- J�l van. Holnap �n is megyek dolgozni, azt�n majd h�tf�n meg kell keresnem a sulidat... - mosolyog fel�m, az �gynem�tart�b�l el�szedett takar�kat �s p�rn�kat r�dob�lja az �gyra. �n pedig feldolgozom az inform�ci�kat. Kirai... Kirai a sulimhoz akar j�nni? Mi a francot akar ott? Ez nem j�. Nagyon nem. Csak egy akad�ly. - Ott is van mel�m.

�sszefonom mellkasomon a kezeimet, elmosolyodom. - Milyen praktikus... - mutogatok az �gyra. - B�r ki tudja, mi lakik benne... - Halk kuncog�st hallatok.

- H�t ez van. Az olcs� kateg�ria - hallom Kirai nevet�s�t is. De ezt hirtelen saj�t s�haja szak�tja f�lbe, teljesen dr�maian sz�lal meg. - Majd reggel lezuhanyozom. - El�ttem d�l be az �gyba, �n meg csak megcs�v�lom fejem. Na, sz�p. H�t te is meg tudod adni magad... �nsz�ntadb�l.

- Most komolyan �gy akarsz mellettem fek�dni?

- M�rt? B�d�s vagyok? - n�z fel r�m k�rd�n.

- Nem szoktalak... szagolgatni! - b�k�m ki kicsit v�dl�n, s�rt�d�tten.

- M�g j�... - vigyorodik el, lehunyja szemeit. �rtatlanul fekszik az �gyban. Laz�n, nem t�r�dik avval, hogy b�mulom. Csak �tadja mag�t a pihen�snek.

- He? Ezt hogy �rted? - vet�d�m be a m�sik mell�, nem sok szabadid�t kapott t�lem. Nagy �nuralom kell ahhoz, hogy ne csikizzem meg, de ezt egyszer m�r elj�tszottam, nem is pr�b�lkozom vele m�g egyszer.

- Ki tudja, milyen szagom lehet. Nem �rzem magam...

- H�t nem hinn�m, hogy j� lenne, ha most neki�lln�k szagmint�t venni - vetem fel�, de ez csak egyszer�, gyerekes csipkel�d�s. Legal�bbis biztos, hogy nem akarom megb�ntani. B�r k�tlem, hogy mag�ra venne valaha is egy ilyen megjegyz�st, f�leg egy magamfajt�t�l.

- Nem is, most alszunk. A t�bbi halaszthat� - suttogja fel�m.

Nem is kell sok id� ahhoz, hogy k�zelebb m�sszak a m�sikhoz. A k�zel�be b�jok, �s nem is ellenkezik - mint r�gen -, csak mag�hoz �lel. Nem �rt. Nem csak j�l esik, hanem meleg�t is. - sz�momra a takar� nem t�l vastag.

Kirai nem sz�lal meg. Csak halkan szuszog pont �gy, mint aki elaludt. Nem is baj. T�nyleg sok mindenen ment�nk kereszt�l, ez nem is k�rd�ses, �s nem is tudom pontosan, hogy mi t�rt�nt ma vele. Nem tudom, hogy mit fog dolgozni, hogy hol tal�lt r� egy lehet�s�gre. Semmit.

Ez�rt �rzem azt, hogy nekem se kell el�rulnom?

Vagy csak t�nyleg akarom azt, amit nem k�ne? Az a munka kell!

Kirai

�gy �bredtem fel reggel, mintha sz�lt volna az �breszt��ra. Fogalmam sem volt, mennyi az id�, de ahogy hunyorogva a f�lig elh�zott f�gg�ny fel� pillantottam, tudatosult, hogy nem sok f�ny sz�r�dik be kintr�l. El�g kor�n lehetett. Lehunytam szemem p�r pillanatra, majd oldalra ford�tottam fejemet. Tekintetemmel megkerestem Kimura alakj�t. M�r nem �leltem, kicsit od�bb fek�dt oldal�ra g�mb�ly�dve. N�ztem egy darabig, m�g v�gleg ki nem r�ppent az �lom a szememb�l. Akkor f�l�ltem, kim�sztam az �gyb�l. Nagyokat roppantottam elg�mberedett csontjaimon, �s vakar�zva vettem az ir�nyt a f�rd�szoba fel� - betartom az �g�retem.

Nem sz�rakoztam sokat tegnapi ruh�immal, ledob�ltam a haszn�lt g�nc�ket, �s be�lltam a zuhanyr�zsa al�. Megengedtem a forr� vizet. Felszisszentem, v�gig�gette a b�r�met, de furcsam�d j�l is esett. Lassan engedtem mell� hideget is, m�g be nem �llt kellemes langyosra.

M�g mosakodtam, �s vizes hajam r�tapadt arcomra, lehunytam a szemem. Gondolataim �rv�nyk�nt kavarogtak, �s �ssze akartam szedni �ket v�gre. Az els�, ami kirajzol�dott k�pzeletem v�szn�n, Kimura volt. Meg sem lep�dtem. Ahogy magam el� k�pzeltem, sz�vem feldobogott, f�jdalmasan j�les�en. Nem akartam megmagyar�zni magamban, nem akartam ezen agyalni… csak elfogadtam. Ez �gy j�. De ezzel egy�tt bek�szott a tudatomba m�g valami. �gy �reztem, s�t�t �rnyak ker�lgetnek, arra v�rva, mikor bizonytalanodom el teljesen, �s akkor lecsapnak r�m, �s f�lem�sztenek. Megborzongtam, karom libab�r�s lett a simogat�, meleg v�zsug�r alatt. Egy sz� koppant agyamban, mintha kalap�ccsal vert�k volna gondolataim k�z�.

Hazugs�g.

Kinyitottam a szemem, �s r�b�multam a t�rt feh�r csemp�re magam el�tt. Hazudik nekem? Nem, erre gondolnom sem szabad. Meg kell benne b�znom, elv�gre… elv�gre m�som sincs, mint �. M�r kimondtam, hogy b�zom benne. Mi oka volna r�, hogy ezt eldobja mag�t�l? Hiszen azt mondta, erre v�gyik. A bizalmamra. Nem hiszem el, hogy becsapna. Nem teheti. Kimura nem olyan. Ebben biztos vagyok.

Kezem �k�lbe szorult a gondolatra, �s �sszepr�seltem ajkaimat. Kil�ktem magam a zuhany al�l, sebt�ben elz�rva a csapokat. Hogy is juthatott ilyen h�lyes�g az eszembe… Paranoia, igen. Az dolgozik ellenem.

Felkaptam az egyik t�r�lk�z�t, gyorsan felsz�r�tottam a vizet testemr�l, azt�n derekamra csavartam a feh�r anyagot. Kil�pkedtem halkan a szob�ba, de Kimura m�g nem adta jel�t, hogy f�l akarna �bredni. R�n�ztem v�gre az �r�ra - el�g kor�n volt, de odakint m�r kezdett vil�gosodni.

Els� volt fel�lt�zni. T�sk�mb�l kikapartam n�h�ny g�nc�t, nem a legjobbakat, de a munk�hoz megfeleltek, �s nagyon szakadtak se voltak. Mire felh�ztam a cip�met is, m�r tudtam, mit is akartam el�sz�r - megtudni, merre van Kimura iskol�ja. Ha m�g � maga sem tudja, nekem honnan k�ne? Fogtam magam, �s mag�ra hagyva az alv� k�lyk�t ism�t a kocsma fel� vettem az ir�nyt. Rem�ltem, a recepci�n is van valaki. Bel�ptem a f�st�s helyis�gbe, de most kevesen voltak. Egy-k�t alak �lt csak mag�ban, �js�got olvastak, vagy �pp olcs� reggelit fogyasztottak. Fut�lag k�rben�ztem, de a punk nem volt sehol. Tark�mon hirtelen fel�llt a sz�r - mintha valaki figyelne.

Paranoia.

Odas�t�ltam a recepci�s pulthoz, �s megk�sz�r�ltem a torkom. A negyvenes �veiben j�r� kopaszod� pasas vetett r�m egy pillant�st, majd szem�veg�t f�ljebb tolva orr�n, hetyk�n odavetett egy „Tess�k”-et.

- �hm, csak �rdekl�dni szeretn�k, tudna-e nekem seg�teni… t�j�koz�dni egy kicsit a v�rosban - er�ltettem magamra udvarias, nyugodt hangot. De nem b�rtam k�zvetlen�l a f�rfi szem�be n�zni. Nem akartam l�tni, ahogy m�reget.

- H�t persze - v�ltott kedvesebb hangra, ami meglepett. F�ln�ztem, majd csak elmondtam gyorsan, hogy ezt �s ezt az iskol�t keresem. K�szs�gesen seg�tett, elmondta, merre van, m�g t�rk�pen is megmutatta, hogy juthatok oda.

Megk�sz�ntem mindent, �s kiss� m�g meglepetten mas�roztam vissza a szob�ba. Nem volt sz�vem f�lkelteni Kimur�t, �gy letettem magam a fekhely sz�l�re, h�trad�ltem f�lig fekv� helyzetbe. Elt�n�dve v�rtam, hogy teljen az id�, �s Kimura f�l�bredjen.

Nem kellett t�l sokat v�rnom - hamarosan �bredezni kezdett, ny�g�sen forgol�dott egyet-kett�t, azt�n kinyitotta a szem�t. R�n�ztem v�rakoz�an. Figyeltem, hogyan kezd mag�hoz t�rni, �s alig tudtam elnyomni mosolyomat, megint. V�g�l �szrevett, f�lpillantott r�m.
 
- H�t te…? - d�nny�gte �lmosk�san. - Nem dolgozni vagy?

- Csak d�lut�n megyek. Nem vagy �hes?

- Ohh… Mennyi az id�? - A k�rd�st mintha meg se hallotta volna. R�n�ztem a falon f�gg� �r�ra, azt�n vissza a k�ly�kre.

- Negyed nyolc.

- Oh, a francba, elk�sek a meghallgat�sr�l! - �l�nk�lt fel azonnal, mintha nem is most �bredt volna m�ly �lm�b�l. Szinte kirobbant az �gyb�l, a t�sk�j�hoz pattanva kutatni kezdett ruh�k ut�n. N�ztem, ahogy el�r�nt p�r eleg�nsabb ruh�t, farmert, p�l�t… mind a jobbik fajt�b�l.

- Aha. Meghallgat�s - b�logattam p�rat. Mi�ta kell a z�lds�gesn�l meghallgat�s, ilyen sz�p ruh�kban? Jaj, a paranoia… Elhessegettem a negat�v gondolatokat. Kimura mindig ilyen ruh�kat hordott. Mi�rt tenne most m�sk�ppen? �s a z�lds�gesn�l is biztos megk�rdeznek p�r dolgot, miel�tt f�lvesznek dolgozni.

N�m�n n�ztem, ahogy mag�ra aggatta a holmikat, azt�n ujjaival gyorsan kif�s�lte haj�t, ami ism�t l�gyan hullott r� v�llaira. R�m sem n�zve gyorsan elk�sz�nt, majd csak az ajt� csap�d�s�t hallhattam.

- Szia - mormogtam az �res szob�nak kelletlen�l. A bizonytalans�g ism�t megk�rny�kezett, de megac�loztam magam, �s f�lvettem a hat�rozotts�g pajzs�t.

De akkor mi�rt �rzem �gy, hogy �lomvil�gba menek�l�k?

Kimura

Bev�gom magam m�g�tt az ajt�t, �s nem t�r�dve semmivel �s senkivel kezdek el rohanni a megadott ir�ny fel�. L�baim gyorsak, de val�sz�n�leg nem sok�ig fogom b�rni. K�s�sben vagyok �s ez nem j�. �gy �rzem, hogy hirtelen minden ellenem van - vagy csak az �rz�keny lelkem dikt�lja ezt. �gy nem is t�nik olyan v�szesnek ez az �tszakasz, lehet, hogy k�sz�nhet� annak, hogy l�tok.

A buszmeg�ll� k�t kilom�terre van a motelt�l. Be�rkezek oda, m�r t�bben �csorognak ott. Id�s  n�ni szatyorral, munk�ba indul� f�rfi egy aktat�sk�val, �s gimnazista l�nyok. Semmi k�l�n�s. Befut a busz, aminek els� ajtaja ny�lik. Felsz�ll�skor veszek egy jegyet - ha m�r musz�j. A busz nincs tele. M�g b�ven van �l�hely, �gy valahol k�z�pen le is teszem testem a puha �l�sre. Jegyemet a kezemben szorongatom, sz�vem pedig hevesen ver. Izgulok. Nem voltam m�g meghallgat�son. De m�g olyan helyen se, ami hasonl�tott volna egy meghallgat�sra. Nem besz�ltem hivatalos emberek el�tt, maximum egy-egy vizsga tekinthet� ilyennek, de akkor �reztem, hogy nem lehet mivel megfogni. Az ismeretlenbe utazok. Tal�n menek�l�k.

P�r meg�ll� eltelt�vel sz�llok le, a jegyet zsebre dugom. Tenyerem nedves, �rzem, hogy izzad. Nem csoda. Nem csoda.

A katal�gus - amit egy�bk�nt egy �js�gosn�l l�ttam meg - azt �rta, hogy csak p�r l�p�s, �s egy kis zs�kutc�t kell keresnem. Ott v�gigs�t�lok, majd az ajt�n be bel�phetek a K�na�nba. K�vetem az utas�t�sokat. Min�l k�zelebb �rek a c�lhoz, ann�l lassabbak l�p�seim, egyre jobban vesz�tem el az �sszekapart magabiztoss�gom �s er�m.

De Kimura. Meg kell tenned! Nem csak magad�rt, Kirai�rt is.

Legal�bbis ebben a hitben �lni j�.

Az eml�tett utca kiss� ijeszt�. S�t�t - m�g akkor is, ha nappal van. V�gigs�t�lok rajta, �s a v�g�n t�nyleg ott van a be�g�rt bej�rat. Fel�l egy apr� felirat villog, a c�g neve. Paradise. Sablonos, de �ll�t�lag ez a k�rny�k legjobb helye, ha sz�rakozni k�v�nnak az extr�mebb be�ll�t�s� emberek. R�fonom ujjaim a kilincsre, benyitok. Bekukkantok, halv�ny, apr� f�nyek uralj�k a terepet. R� lehet fogni, hogy hangulatos.

- Hah� - sz�lok be, de semmilyen reakci�t nem kapok. Er�t veszek magamon, beljebb l�pdelek, becsukom magam m�g�tt az ajt�t. Megfordulok, semmi. Csak egy feket�re m�zolt folyos�t tal�lok, ami apr� t�kr�kkel �s k�pekkel van v�gigrakva. A padl� egy ideig fa, de azt�n �tv�lt lil�s padl�sz�nyegre. Megindulok az �sv�nyen, k�zben a jobbra-balra ny�l� ajt�kat figyelem. Mindegyik csukva, de sejtem, hogy mit rejthet. A folyos� v�g�n ism�t k�t ir�ny k�z�l lehet v�lasztani. Csak �llok k�rd�n, hogy melyik lenne a megfelel�. Ok�, hogy elk�stem, de k�ny�rg�m. Az�rt legal�bb egy kis cetlit kirakhattak volna, hogy erre gyere te vadbarom.

- Tal�n te is munk�ra jelentkezel? - csapta meg a f�lem egy kedves hang. Csengett, �s j� volt hallani, a h�tam m�g�l sz�lt. Megfordultam, �s egy egyszer� fi� �llt el�ttem. Nem lehetett t�bb h�szn�l - vagy csak ism�t egy megt�veszt� esettel �llok szemben. Fekete �lt�ny fesz�lt test�re. J� alakja volt. Sz�k�s-barna haja csinosan elrendezve, be�ll�tva, t�k�letesen odaillet volna egy divatmagazin c�mlapj�ra.

Csak meredek r�. Hi�ba akarom, nem j�n ki hang a torkomon. �llok, mint egy idi�ta, �s semmi. Mintha az agyam �sszezsugorodott volna egy apr� mazsol�v�.

- H�, hallasz? - vetett fel�m egy �jabb k�rd�st. A hangja ugyan�gy hangzott, hab�r arc�n kis fintor futott �t.

B�lintok. B�lintok egy apr�t. – Igen, az �ll�sra jelentkezn�k. Sajn�lom, hogy elk�stem, uram! - hajolok meg j� m�lyen, �s nem is egyenesedek vissza.

R�h�g�s t�r fel bel�le. J� hallani ezt is. - Nem �n vagyok a f�n�k. - K�zelebb l�pdel, k�t tenyer�t a v�llamra illeszti, felh�z f�gg�legesbe. R�m pillant, mosolya m�g mindig ott cs�cs�l arc�n. - De ha akarod, elvezetlek a f�n�kh�z. Ma m�r j� p�ran elj�tszott�k ezt. Nyugalom. - Nyugtat�an �t�geti meg a h�tam, egy kicsit l�k rajtam. Megindulok akaratlanul is, visz mag�t�l a l�bam, � pedig mellettem s�t�lt, k�vetett.

Bal ir�nyba fordultunk le, �s a hangulat mit sem v�ltozott. A sr�c - akinek m�g a nev�t se tudtam - ugyan�gy mosolygott, a bels� t�r is ugyanaz maradt. De... kezd bep�r�gni az agyam. Azt mondta, hogy sokan elj�tszott�k m�r ezt. Ez azt jelenti, hogy sokan is jelentkeztek. Egyre t�bb dolog aggaszt. M�r lehetetlennek l�tom, hogy felvegyenek.

V�gigs�t�lva ezen a r�videbb folyos�n egy barna ajt�hoz �rt�nk.

- Itt a f�n�k irod�ja. Ne lep�dj meg, ha t�bben lesznek. Sok sikert! - ereszt meg m�g egy mosolyt az eleg�ns f�rfi, �s tov�bb is �ll. M�ly s�haj szakad fel bel�lem. Kih�zom magam, mellet ki, hasat be. Felszegett fejjel, magabiztosan kell betoppannom, �s a legkem�nyebb szavaknak sem szabad kiz�kkenteni�k. Megemelem jobbom, �k�lbe szorult k�zfejemmel koppintok h�rmat az ajt�ra. Bel�lr�l nem j�n v�lasz, de megpr�b�lkozom a lehetetlennel, benyitok.

- Nocsak, nocsak, ki ez a kismad�r? - hallom valamelyik sarokb�l a rekedtes hangot.

- J� napot! Eln�z�st a k�s�s�rt! - lehelem halkan, pr�b�lom �gy igazgatni a sz�lakat, mintha t�nyleg b�nn�m.

Bel�l t�nyleg t�bb fi� �cs�rg�tt. Volt fiatal, id�sebb, b�r egy se n�zett ki tin�dzsernek. Az �sszes kics�pte mag�t, �s b�r nem �lt�ny volt rajtuk, az�rt �ket se rakt�k volna ki abb�l a bizonyos divatmagazinb�l. Ciccen�sek �rkeztek fel�l�k, l�tsz�lag nem �r�ltek nekem. Nem tudtam eld�nteni, hogy mi�rt. Mert egyel t�bb ellens�g, avagy csak a kin�zetem miatt. Kev�sszer �reztem azt, hogy nem vagyok el�g eleg�ns �s fels�bbrend�.

- Eln�zem most az egyszer, ker�lj beljebb! - R�pillantok a hang tulajdonos�ra. Egy negyvenes k�r�li hapsi, feh�r ingje l�tsz�dik ki asztala m�g�l. Fiatalos. A t�bbiek melletti �res sz�kek egyik�re mutat. �n pedig nem t�tov�zom, le�l�k az egyikre.

Alkalmazkod�s. Alkalmazkod�s.

Ez a c�lom.

Kirai

Unalmasan hossz�nak t�ntek a percek a szob�ban. Munk�m t�nyleg csak d�lut�n volt, �gy viszont nem tudtam magammal mit kezdeni. Nem tudtam, Kimura mikor �r haza, �gy nem nagyon tudtam el�re tervezni sem. Jobb dolgom nem l�v�n pakol�szni kezdtem.

Be�gyaztam, elt�ntettem minden szennyest. Bedob�ltam �ket egy szatyorba, hogy majd ne felejtsem kimosni �ket a csapn�l. A f�rd�szob�ban nem l�ttam mos�g�pet, a mosod�t pedig egyel�re dr�ga luxusnak tartottam. Ezut�n kiraktam minden holmit a t�sk�mb�l, elrendezgettem a szekr�nyben �s a szeg�nyes polcokon. Minden darabot addig igazgattam, m�g olyan prec�zen be nem illeszkedett a k�rnyezetbe, mintha valami olcs� lakberendez�si magazin modellnappalij�t �p�ten�m fel. K�zben nem volt id�m t�l sok mindenen agyalni, �s nem is b�ntam. Egy r�pke �ra alatt v�geztem a k�nyszeres rendezget�ssel, �s h�tr�bb l�ptem, hogy megszeml�ljem m�vemet. Ahogy n�ztem, �s felt�nt, mit m�velek, felfordult a gyomrom. Olyan gyorsan t�ntettem el a napl�mat, a ruh�kat �s azt a p�r egy�b holmit a t�sk�m m�ly�re, hogy emellett a sebess�g mellett a pakol�sz�s elfecs�relt id�nek t�nt.

Nem szabad t�l hossz� id�re berendezkednem. Nem maradunk itt, csak egy-k�t hetet. Azt�n lesz p�nz�nk kifizetni egy kisebb alb�rletet. De egy motelszob�t nem �rdemes otthonoss� tenni. A szennyesre pillantottam - az maradhat a hely�n. A mos�st nem ker�lhetem el.

Undor�t�an h�ziasnak �reztem magam, de nem tehettem m�st. Nem vagyok egyed�l, nem engedhetem meg magamnak, hogy mocsokban �ljek. De egy�bk�nt sem.

Gyomrom hangosan megkordult. Meglep�dtem. Az ev�sr�l teljesen elfeledkeztem. Emellett pedig, semmi kaj�nk nem volt itt sem. Musz�j elmennem bev�s�rolni… Persze, hamar eml�keztettem magam, hogy Kimur�n�l van minden p�nz, n�lam csak p�r yen - a v�s�rl�st is el kellett napolni. Gyorsan megsz�moltam a zsebemb�l el�kotort p�nzt. Nem sok, de egy olcs� men�re m�g futja valami sarki ramenesn�l.

Fels�hajtottam, majd �n is nekiv�gtam az utc�knak. Kellemes id� volt, kicsit h�v�s, de a dzsekim megv�dett t�le. Nem volt sok felh� az �gen, a napon pedig eg�szen t�rhet� volt a h�m�rs�klet. Nem siettem, hi�ba s�rgetett volna a gyomrom. Konok morg�s�ra �gyet sem vetve fedeztem fel a k�rnyy�ket. Pr�b�ltam nem t�r�dni az emberekkel, de nem mindig siker�lt. Volt, hogy elkaptam egy-egy pillant�st, de val�sz�n�leg csak a sz�nni nem akar� �ld�z�si m�ni�m olvastatott ki a szemekb�l gyanakv�st. Ugyan… az emberek szem�ben �n csak egy l�zad� k�ly�k vagyok. Jobb is �gy.

A k�rny�k nem volt annyira lepukkant, mint amire sz�m�tottam. Nem volt t�l messze a v�ros egy forgalmasabb pontja, �s �n �pp annak hat�rait c�loztam meg. Figyeltem a sz�nes kirakatokat, a zajokat – eg�szen �j �lm�ny volt annyi menek�l�s �s bujk�l�s ut�n.

�r�k �ta s�t�lhattam m�r, r�ttam a k�r�ket, de nem b�ntam. J�l esett �gy sz�vni a szmogos leveg�t, hogy szabadnak �reztem magam. V�g�l m�giscsak meg�llapodtam az egyik kif�zd�n�l. R�n�ztem az �rakra, �s eg�szen meglep�dtem - olcs�bb volt, mint k�pzeltem! R�vid fejsz�mol�s ut�n meg�llap�thattam, hogy a p�nzemb�l k�t adagra is futja. Nem haboztam sok�ig. K�rtem elvitelre egyet, ami finomnak t�nt, meg egy m�sikat helyben fogyaszt�sra. Le�ltem, elhelyezkedtem. Furcsa volt itt �cs�r�gni a ny�lt utc�n �s rament enni. De hat�rozottan j�l esett. Egyed�l maradtam, miut�n az eddig mellettem �cs�rg� �lt�ny�s hapsi fizetett �s t�vozott. Nem b�ntam t�lzottan.

A fel�n�l j�rhattam eb�demnek - kiv�telesen nem kapkodtam el -, mikor �j vend�g �rkezett. Csak szemem sark�b�l l�ttam, de ez is �ppen el�g volt, hogy meg�lljak az ev�sben. �reztem, hogy bel�l ism�t csilingelni kezdenek a v�szharangok. A punk sr�c megint itt volt, ked�lyesen vigyorgott, �s ugyanazt rendelte, mint �n.

Hirtelen nem tudtam, mit k�ne tennem, de azt�n eld�nt�ttem magamban. Egyszer�en nem t�r�d�k vele. Ism�t enni kezdtem, de egy fokkal gyorsabb temp�ra kapcsolva. Bosszant�nak tal�ltam a punk jelenl�t�t, magam sem �rtettem, mi�rt. De �gy t�nt, �t vajmi kev�ss� �rdekli, hogy mellettem �l m�r megint. N�m�n �lt, �s �n m�r kezdtem megnyugodni. De azt�n k�zhez kapta a t�lat a rendelt kaj�val, �s nem b�rta ki sz� n�lk�l. Fel�m pillantott.

- Ez finom? Eddig mindig kagyl�sat ettem.

Ett�l az egyszer� megsz�l�t�st�l megint tiszta libab�r lettem. A francba, mi�rt nem ettem gyorsabban?! Nem n�ztem fel�.

- �h�mm - pr�seltem ki magamb�l a v�laszt, kell�en bunk�nak felt�ntetve magam.

- Akkor ok�! - vigyorodott el, azt�n a t�l fel� fordult, kett�t�rte a p�lcik�it, �s nekil�tott az ev�snek. Nem t�r�d�tt t�bbet velem, �s nem is b�ntam, hogy ennyivel meg�sztam. Fogalmam sem volt, mi irrit�lt a sr�cban, de… nem is akartam megtudni.

Rekordsebess�ggel t�mtem magamba a marad�kot, fizettem, azt�n f�lkaptam a becsomagolt adagot, �s amilyen gyorsan tudtam, ell�pkedtem a kif�zd�t�l. Egyenesen a motelba mentem, �s bev�g�dtam a szob�ba. Sz�vem �r�lt temp�ban vert - az idegess�gt�l. Me kell nyugodnom… Az �r�ra pillantottam f�l szemmel, �s els�padtam. Alig f�l �ra m�lva m�r munk�ban k�ne lennem!

Sietve betettem az apr� h�t�be a hozott �telt, azt�n a f�rd�szobai csaphoz ugrottam, hogy megmossam az arcom. Leh�t�ttem magam annyira, hogy munkak�pesnek �rezzem magam. F�lpillantottam fut�lag a t�k�rbe, �s megrettentem egy pillanatra. A szemem pont olyan vadul villogott, mint nem is olyan r�g, egy bizonyos �lomban, a b�rt�nben…

Megr�ztam a fejem. Nem lehet. Ez m�r t�nyleg t�lz�s, ennyire nem liheghetek t�l mindent! Kirai, szedd �ssze magad! Nem lenne szerencs�s, ha r�gt�n az els� napon k�sn�l, �s nem is lenne semmi dolgod azon k�v�l, hogy t�vozol…

Megpofozgattam magam, majd kirohantam a szob�ba a dzsekim�rt �s a kulcsok�rt, azt�n ki az ajt�n, �s rohantam az �j c�gem �p�lete fel�… ahogy a l�bam b�rta.

Kimura

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan jelentkeztek... - jegyzi meg a f�n�k, arc�ra ragadoz�vigyor k�szik, egyes�vel m�ri fel az �sszegy�lt fi�kat. Egyik se n�z ki id�snek, egy perverznek - amilyen val�sz�n�leg � is - t�k�letesen alanyok. Akaratlanul is visszhangzottak Kirai szavai a fejemben. „...ezt ki tudj�k haszn�lni”. Ki, ki tudj�k. De mik lenn�nk, ha nem hib�zn�nk? G�pek. Mindenki a saj�t hib�ib�l tanul, erre val� a kamaszkor. M�g ha tudom, hogy csak bajba sodrom magam, akkor se tudok ellen�llni a k�s�rt�snek, hogy ne pr�b�lkozzak. - �gy... sajn�lattal k�zl�m, hogy nem mindenki kap munkalehet�s�get. Egyes�vel fogunk meghallgatni titeket, �s itt helyben meg is kapj�tok az �ll�st. M�g van id�t�k elfutni. - K�zben az asztal�n l�v� pap�rhalomb�l h�z el� egy lapot. V�gigfut rajta, megk�sz�r�li tork�t. - Nos, akkor az els� versenyz�nk legyen az, aki legel�sz�r �rkezett. A t�bbiek f�radjanak ki, majd ha v�gezt�nk a p�cienssel, akkor j�het az �jabb �ldozat - fejezi be. M�g mosolyog egy utols�t, mi - akik nem mondhatj�k el magukr�l, hogy els�k�nt �rkeztek ide - fel�llunk, �s libasorban l�pked�nk ki a helys�gb�l.

A folyos�n nincsenek sz�kek, �gy val�sz�n�leg j� sokat fogok �csorogni. Mellkasomon �sszefonom karjaim, a falnak t�maszkodom. Gyorsan ism�t v�gigfutok a vet�lyt�rsaimon, �s azon fil�zok, hogy vajon mennyi az es�lyem arra, hogy felvegyenek. Legal�bb pr�baid�re.

Egy m�sik sr�c is �gy tesz, mint �n, nem messze t�lem veti mag�t a falnak, csak idegesen dobol l�baival. R�pillantok, erre felemeli a fej�t - val�sz�n�leg �rz�kelte. Felvonja szem�ld�k�t, k�rd�n n�z. �n csak megr�zom b�bom, el is kapom pillant�som. Nem akarok bajba keveredni - ezeken fel�l. Nem kell, hogy bel�m k�ss�n a gyerek, az meg pl�ne nem, hogy esetleg meg is �ss�n. Nem csak amiatt, mert fosok t�le, de nem esne j�l a meghallgat�s el�tt, ha bemosn�nak.

Sz�p sorj�ban mennek be az �gyfelek. Az id� egyre gyorsabban telik, a fejemb�l a gondolatok automatikusan sz�llnak ki. Egyre kevesebb dolog van, amire gondolhatn�k. Egyre t�bb dolgot besz�lek meg magammal. A t�m�k gyorsan fogynak el. �s a fejemben l�v� kis�rd�g �s kis angyal vit�ja elcsendes�l.

K�s�re j�r, mire sorra ker�l�k - legal�bb biztos nem t�vesztem el, hisz �n vagyok az utols�. F�lszegen l�pdelek be az irod�ba, ahol ism�t az �reggel n�zhetek szembe. - Sz�p est�t! - lehelem fel�. Nem reag�l, csak int, hogy az egyik sz�kre ism�t �ljek le. Megteszem. Engedelmesen fesz�tek azon a fekete �l�alkalmatoss�gon, �s pislogok a f�rfire. V�gigm�r alaposan - az els� alkalommal csak fut� pillant�sokat kaptam. Az arcomra k�l�n�sen sok id�t sz�n - igaz is, az a legfontosabb.

- Mi�rt gondolod azt, hogy j� lenn�l erre a munk�ra? - morogja fel�m.

Letagl�z a k�rd�s, csak meredek r� hossz� m�sodperceken kereszt�l. - A p�nz miatt... - jegyzem meg egy id� ut�n.

- Mindenki ezt mondja.

- Tal�n mert mindenki a p�nz miatt j�n? - vetem fel a k�rd�st.

- Lehet... - suttogja. - �s mi�rt hiszed, hogy ilyen fiatal fi�kat felveszek? Lehet, hogy nem a legszebb mel� az ilyen, de nem akarom magamat �s a t�bbieket szarba keverni. Nem leh�zni a rol�t csak az�rt, mert egy tizen�ves kamasznak kell a p�nz �vszerre, meg a bar�tn�je abortusz�nak k�lts�geire.

Ez teljesen felh�bor�t. K�pni nyelni nem tudok.

M�g hogy abortusz? Azt se tudom, hogy milyen egy n�i test - hisz t�ny, hogy a saj�t testemen k�v�l m�g m�s�t nem l�ttam! Erre egy ilyen hapsi, aki hasonl� �zleteket vezet, meggyan�s�t ilyennel. Persze �n vagyok h�lye, hogy egy�ltal�n magamra veszem, �s nem eresztem el egyszer�en a f�lem mellett. H�lye. T�k�letes h�lye.

- �s mi van akkor, ha m�g �letemben nem l�ttam meztelen n�t? Tal�n a szememmel csin�ltam fel b�rmelyiket is? - morgom fel� kicsit s�rt�d�tten.

Vigyora egyre jobban eluralkodik fej�n, egyre betegebb k�pet mutat. - Nem hittem volna, hogy maradsz egy ilyen kijelent�s ut�n.

- Maradok - jelentem ki hat�rozottan.

Nem fog egy hasonl� alak meg�ll�tani. Ha m�r eddig eljutottam, akkor nem.

- �s �n mit tudok tenni �rted? Mondtam, csak bajba ker�ln�k, ha egy tizen�t �ves gyereket venn�k fel - sziszegi fel�m.

- Senki nem fogja megtudni... - jegyzem meg rem�nykedve, h�tha meghat�dik a hapsi, de nagyon �gy n�z ki, hogy semmit nem �rez, csak egy hideg k�darab honol a sz�ve hely�n. Val�sz�n�leg nem rohang�lnak Ai-f�le emberek a vil�g minden t�j�n, �gy l�tszik, nem t�l gyakori embert�pus.

- Ink�bb nem kock�ztatn�k.

- Mit k�ne tennem, hogy meggondolja mag�t? - suttogom fel�.

- Mi�rt hiszed azt, hogy meggondolom magam? - morogja.

- Mert maga is ember. �s mert l�tja bennem a tehets�get, nem igaz? - Na gyer�nk Kimura, szedd el� az egoista, bunk� �ned. - Ahogy v�gign�ztem a t�bbi fi�n, egyik sem n�zett ki �gy, mint �n. Tudja maga is j�l, csak direkt csin�lja ezt...

- Igen, igazad van, egyik se �r a nyomodba.

- Nem fog kider�lni... - suttogom ism�telten.

- �s ha m�gis? K�pes lenn�l �lni? - sziszegi fel�m vigyorogva. - Ez nem egy habos-babos vil�g. Nem olyan, mint amilyennek gondolod. Itt kem�ny az �let, �s nem n�zz�k azt, hogy ki mit �rez. M�g egyszer megk�rdezem. K�pes lenn�l �lni?

- Igen.

Arc�r�l ler�, hogy meglep�d�tt. Val�sz�n�leg az eny�mr�l is, hisz nem hiszem el, hogy ezeket k�pes voltam kimondani egy munk��rt. A szavaknak nincs akkora ereje, mint a tetteknek. De... ez m�r jelent valamit. Tal�n az els� st�dium.

- �s m�gis mennyit v�llaln�l be? - teszi fel a k�rd�st egyszer�en.

- Semmi kem�nyet. Az alapokat.

- Mind �gy kezdi... - jegyzi meg mag�nak, firk�l valamit egy pap�rra. - Akkor, fel vagy v�ve. - Szemeim elkerekednek. Nem hiszem el, hogy ilyen egyszer�en ment a dolog. Ez csak �lom, ez csak valami �lom lehet, tutira nem a val�s�g. Nem hiszem el. Tudom, hogy ez nem egy hagyom�nyos �ll�sinterj�, de akkor is... - Itt �rd al� - b�k a pap�rra. Fel�llok, odas�t�lok az asztal�hoz, a kezembe fogom a tollat, �s semmilyen olvas�s n�lk�l �rom r� a szign�m.

Ell�pek. � csak mosolyog. H�t ennyi.

Host vagyok.