kedvcsin�l� zene.
 
paranoia.

Kirai

El�g volt p�r �ra, hogy r�j�jjek, ez a munka eszm�letlen neh�z, �s nekem nincs el�g k�pzetts�gem ahhoz, hogy egyed�l csin�ljam. Miut�n egy id�s n�ni felh�vta a c�get �s r�ripakodott a f�n�k�mre, hogy mi�rt k�ldenek egy ekkora kont�rt, mint �n, azonnal kirendeltek mell�m egy tapasztaltabb pasast. T�z perc m�lva m�r ott is volt, �s rendbetette azt a cs�vet, amit siker�lt kis h�j�n kett�repesztenem…

Megk�nnyebb�ltem - nem r�gtak ki, ami nagy sz�! Sz�p is lett volna, ha f�l �r�ig van csak munk�m. Kil�pkedt�nk a n� lak�s�b�l, Takeda - a mell�m kirendelt f�rfi  - pedig r�gt�n hozz�m fordult, �s megeresztett egy mosolyf�l�t.

- Mi�rt v�llalsz eff�le munk�t, ha nem �rtesz hozz�? - tette fel a k�rd�st kertel�s n�lk�l, engem meg �gy meglepett, hogy egy pillanatig csak bamba k�ppel b�multam a csillog� barna szemp�rba.

- A p�nz miatt - hadartam el azt�n gyorsan, eln�ztem m�sfel�. Sietve megindultam kifel� a l�pcs�h�zb�l, �s Takeda k�vetett.

- A p�nz miatt?

- Igen - feleltem kurt�n. Nem �rtettem, mi�rt kell nek�nk besz�lgetni. Meglepet�semre azonban �bl�sen f�lnevetett. Harmincas �vei elej�n j�r�, testes, magas f�rfi volt, kicsit k�v�rk�s, de ezzel ar�nyosan el�g izmos is. R�b�multam felvont szem�ld�kkel, gyanakodva. Most komolyan kir�h�g? Nem lehet mindenki sz�letett szerel�. Eddig csak z�rakkal b�bel�dtem igaz�n, nem v�zvezet�k rednszerekkel. - Most mi az…?

- Fura egy k�ly�k vagy te - jegyezte meg ked�lyesen, azt�n h�tba vert er�sen, azt hittem kiszakad a gerincem a mellkasomon. Elnyomtam egy ny�g�st. Gyorsan kih�ztam magam, mert kis h�j�n el�reestem.

- Fura? - morogtam f�lsand�tva. - Az lehet, de ezzel egy�tt, munk�m is lenne m�g m�ra…

�gy �reztem, az id�t vesztegetj�k itt. De Takeda csak leintett, hogy ne besz�ljek annyit - �n! -, �s kivezetett a kocsij�hoz, ami egy z�ld furgon volt, rajta a c�g�nk log�j�val. Fels�hajtottam. Sz�val t�nyleg kaptam egy t�rsat, aki majd beavat a szakmai titkokba. Ez egyszer�en fantasztikus…

A d�lut�n m�gis gyorsan elr�ppent, annak ellen�re, hogy t�bb helyen is j�rtunk, �s Takeda rend�thetetlen�l mutogatta nekem a fog�sokat. Eg�sz sokat tanultam, b�r persze egy nap alatt nem lettem profi. Takeda megh�vott vacsor�zni is, b�r igyekeztem magamhoz m�rten udvariasan elutas�tani a folyton k�n�lgatott kaj�t. Nem �reztem �hesnek magamat. Valami hi�nyzott az eg�sz idillikus helyzetb�l.

Este nyolckor szabadultam meg �jdons�lt „bar�tomt�l”, akinek m�g akkor is j�rt a sz�ja, mikor megpr�b�ltam k�z�lni vele, hogy ideje lenne hazamennem. Nem is figyelt r�, �s a v�g�n r� kellett ord�tanom, hogy befogja a meglepetts�gt�l, �s el tudjam hadarni, hogy hazamegyek. Nem nagyon v�rtam v�laszt, otthagytam. Nem vagyok t�relmes ember, cs�ppet sem, az idegeim nem voltak k�t�lb�l, �s a kimer�lts�g is ott k�r�z�tt a fejem felett. Siker�lt hazavonszolnom magam, nem rohantam, mint munk�ba menet. F�l �ra alatt �rtem el a motelt, �s mikor beestem az ajt�n, meglepetten tudatosult bennem, hogy Kimura m�g nincs sehol. �sszevontam a szem�ld�k�m. �jszakai m�szak a z�lds�gesn�l? M�r a gondolat is olyan abszurd volt, hogy majdnem f�lnevettem sz�razon - Kimura h�ly�re akar venni.

Megr�ztam a fejemet. M�r megint kezdem. Kirai! Nincs okod agg�dni! Biztos okkal van t�vol, nem akar �tverni - ez h�lyes�g. Mi�rt tenn�? Ezredszer tettem fel magamnak a k�rd�st, de a v�lasz ugyanaz volt. Nincsen r� oka.

V�gs�sorban eg�szen el�gedetten �lltam be a zuhany al�. M�g ha el is f�radtam, v�gre van p�nz. A c�g ugyan ad havonta is egy fix �sszeget, de a helybeni mel�kra adott p�nz valah�ny sz�zal�k�t zsebretehetj�k. �gy m�ris volt bev�tel.

Gyorsan mosakodtam meg, most nem t�r�dtem az �z�s �r�meivel. �reztem, hogy s�r�lt l�bam halv�nyan sajogni kezd az eg�sz napos megterhel�st�l, tudtam, hogy pihentetnem kell. S�hajtva t�r�lk�ztem meg. Mikor j�n el v�gre a perc, mikor nem kell arra az �tkozott sebhelyre gondolnom? Sebhely… hiszen csak egy �jabb a sok k�z�l. Belen�ztem a t�k�rbe, �s akaratlanul is v�gigh�ztam ujjamat a jobb szem�ld�k�m feletti feh�r, h�romsz�glet� hegen. Egy pillanatra elm�l�ztam az apr� eml�ken, majd elt�ptem tekintetem a t�k�rk�pemr�l, �s magamra csavartam a t�r�lk�z�t.

Kil�ptem a f�rd�szob�b�l, �s �pp l�thattam, ahogy Kimura beesett az ajt�n. K�rd�n n�ztem r�.

- Na? - �rdekl�dtem �gy, ahogyan � tette nem is olyan r�gen.

- Fel-felvettek - �lt ki arc�ra egy bizonytalan mosoly. Nem t�nt valami boldognak. Nem tettem sz�v�. F�lretettem azt a fr�nya �ld�z�si m�ni�t.

- Hm? T�nyleg? Ennek �r�l�k… - l�pkedtem k�zelebb hozz�, majd magamhoz �leltem. Hi�nyzott m�r az �rint�se, ezt nem esett nehezemre bevallani magamnak. De most egy kicsit m�s volt minden. Olyan idegennek �reztem az eg�szet, hogy kis h�j�n �ssze is rezzentem, mint r�gen, ha hozz�m�rt. Pedig most �n �rtem hozz�.

- �n… �n is - motyogta Kimura. - B�r el�g k�s�ig kell majd bent lennem…

- Csod�s - morogtam a nyak�ba kelletlen�l. - Ismered a felt�teleimet… - eml�keztettem.

- De hidd el, nem lesz semmi bajom - bizonygatta, b�r el�g v�rszeg�ny volt. Az�rt elfogadtam.

- Helyes… - Nem tudtam elrejteni a hangomban b�jk�l� aggodalmat. Agg�dtam a k�ly�k�rt. Hi�ba k�pes olyasmikre, mint a feln�ttek, makacs �s elsz�nt, de m�giscsak egy felel�tlen k�ly�k, aki k�pes k�nnyen bajba sodorni mag�t.

De ekkor v�gre hozz�m simult, �s az �lel�s ism�t olyan lett, mint eddig volt.

- �s veled mi t�rt�nt? - k�rdezte kedvesen. M�gis, mintha leplezne ezzel valamit. Kirai, a paranoia… �llj le v�gre.

- Semmi k�l�n�s. Dolgoztam, meg eb�deltem valahol. Hoztam neked is… H�t, az�rt nem t�l j� egyed�l m�szk�lni - d�nny�gtem elh�zva a sz�mat. �vatosan megsim�tottam Kimura haj�t.

- Sajn�lom, �n vagyok a hib�s. �s holnap iskol�ba kell mennem. - Elh�zta a sz�j�t.

- Nem… - ingattam meg a fejemet. - Nem, nem… Csak meg kell szoknom, hogy �sszes�gnak a h�tam m�g�tt - suttogtam elmerengve. Ahogy visszagondoltam, nem em�keztem ilyesmire, hogy sugdol�ztak volna m�g�ttem. - Meg az emberek is megszokj�k, hogy nem l�v�m le �ket - vontam v�llat egy k�nnyed f�lmosollyal.

- Oh, hidd el, egy id� ut�n el is felejtik - lehelte alig hallhat�an Kimura.

- Rem�lem. - Magam sem tudom, mi�rt, de egy apr� puszit nyomtam Kimura nyak�ra. �reztem, hogy kir�zta a hideg. Nem tudom, att�l-e, hogy j�, vagy att�l-e, hogy rossz. - K�sz�n�m.

- Nem kell semmit…

- Dehogynem - suttogtam. - N�lk�led es�lyem se lenne… - Ezt igaznak �reztem. Ha Kimura nem lenne velem, lehet, hogy m�g a motel sem jutott volna eszembe. Lehet, hogy ugyan�gy folytatn�m a bujk�l�st, tal�n m�g… �ln�k is megint. Nyeltem egyet halkan. Nem szabad erre gondolnom. Kimura itt van. Azzal kell foglalkoznom, hogy neki k�nnyebb legyen. Kidobt�k otthonr�l. M�g ha nem is besz�l r�la, a t�ske m�g biztosan ott van a sz�v�ben…

- Na, ne h�ly�skedj - t�rte meg a p�r m�sodperces cs�ndet Kimura. - Lefekszem, holnap… iskola. - Megvonta a v�ll�t, mint akit nem is �rdekel. Hirtelen engedtem el, fel�ltve valami �rdektelen kifejez�st arcomra.

- Rendben.

- Elmentem f�rdeni.

- J�.

Kimura csak elt�nt a f�rd�szobaajt� m�g�tt. Kiss� kedvetlen�l vettem le a t�r�lk�z�t �s cser�ltem egy tiszta als�ra. Megcsin�ltam az �gyat, azt�n le�ltem a helyemre, ahol aludtam tegnap. Mintha �vek teltek volna el az�ta. Mintha az�ta sz�znyolcvan fokot fordult volna valami, amit nem tudtam megmagyar�zni. De valami eg�szen megv�ltozott. Ennyire nem lenn�k biztos magamban? �s Kimur�ban? Lehet.

A bels� �rz�keim azt s�gt�k, hogy gyanakodnom kell. Nem akartam hallgatni a kis v�szcseng�kre, csak sajnos tudtam, hogy eddig m�g sosem hagytak cserben.

Kimura

�gy nem mehetek iskol�ba. Csak h�tr�ltatna az eg�sz m�veletben. Rem�lhet�leg Kirai meg se tudja, hogy mit csin�lok. Soha. �r�kre az �n apr� titkom marad. Csak gy�lj�n �ssze n�mi p�nz, �s �lljon mell�m a szerencse. Ki is l�pek.

Bel�pdelek a f�rd�szob�ba, levetem ruhadarabjaimat. F�radtan s�hajtok fel, belet�rok hajamba, v�gigsim�tok a tincseken. Milyen hossz�ak. Nem is eml�kszem, hogy mi�ta nem v�gtam bel�le - b�r ezek ellen�re is viszonylag j�l �polt. P�r �ve m�r biztosan n�vesztem �s meg se fordult a fejemben, hogy esetleg lev�gassam. El sem tudom k�pzelni magam a hajkoron�m n�lk�l. Nem tudom, hogy mikor akarok megv�lni t�le. Milyen esem�ny alkalm�b�l. Ha egy�ltal�n majd meg akarok...

Megnyitom a csapot, a v�z robban�sszer�en csap�dik a zuhanyt�lca fel�let�re. Be�llok al�, kicsit zsibbaszt� a nyom�s �s a forr� v�z kever�ke, de m�gis nyugtat� �s ellaz�t.

Nem tudom kiverni a fejemb�l az �j munk�m l�nyeg�t.

Vajon ez megcsal�snak sz�m�t? De h�, h�, h�... Ki besz�lt itt j�r�sr�l? Semmi nem k�t Kiraihoz, legal�bbis szorosabb viszonyok biztos nem. Csak lak�t�rsak vagyunk jelen pillanatban is, ami nem is fog v�ltozni. Majd sz�pen elrendez�dik minden, boldog lesz az �let. �gy kell lennie.

V�gigmosom az eg�sz testem, alaposan, vagy j� f�l �r�t t�lt�k a v�z alatt, de nem �rdekel. Folyjon a v�z, nem �rdekel.

V�geztem.

A t�r�lk�z�mmel v�gigsim�tom a mellkasomat, k�zben a falon l�v� apr� t�k�rbe tekintek. De nem l�tok m�st, csak egy sz�rnyet. �n papoltam a bizalomr�l. Arr�l, hogy Kirai nyugodtan b�zhat bennem, nem �rulom el, seg�tem. De m�gis olyan, mintha kihaszn�ln�m, t�rbe csaln�m, �s elvezetn�m egy �jabb k�n fel�.

Legsz�vesebb odamenn�k, �s �sszet�rn�m az �kl�mmel.

De nem tudn�m megmagyar�zni Kirainak a tetteimet. Csak hebegn�k, r�ad�sul agg�dna amiatt, hogy a kezemnek baja lett. Nem kell. �s az esetleges orvosi k�lts�gek se hi�nyoznak. �gy csak lehunyom szemeim, fejemet elford�tom, m�g v�letlen�l se l�ssam azt az �tkozott szem�lyt azon a f�nyl� t�rgyon. Ism�t egy s�haj t�r fel bel�lem. Derekamra takarom a t�r�lk�z�t, a ruh�kat otthagyva l�pdelek ki a szob�ba.

Nem merek a m�sikra n�zni. �rzem, hogy hiba.

A t�sk�mhoz l�pdelek, lehajolok hozz�, �s egy als�t h�zok el� onnan. Nem cic�zok sok�ig, magamra aggatom, felh�zom, a feh�r anyagot pedig lefejtem testemr�l. A radi�torra ter�tem, hogy sz�radjon, b�r azt, hogy van f�t�s nem igaz�n �rzem.

�gyba b�jok.

A m�sik mell�, de egy�ltal�n nem szorosan, mint el�z� este. Kicsit t�vols�gtart�an, �sszeg�mb�ly�dve �s ezek mell� m�g a h�tamat is fel� vetem. Ki tudja, hogy mit fog gondolni. Ki tudja...?

A gondolataim folyamatosan v�ltakoznak, egyszer itt j�rok, egyszer ott. A munka, Kirai, az, hogy mi lesz az iskol�val. K�rd�sek, amire nem kapok v�laszt m�g most sem. De az �lom elragad. P�r �ra nyugalomra biztosan.

Reggel hat �rakor �gy pattan ki a szemem, mint akit fejbe v�gtak egy j�l ir�nyzott mozdulattal. R�pillantok a mellettem fekv�re, aki csak nyugodtan h�zza m�g a l�b�rt. Nem akarom zavarni. �vatosan m�szom ki az �gyb�l, sunyin oldalazok be a f�rd�be. A tegnapi ruh�k m�g mindig a f�ld�n hevernek. Megfogom �ket, �s kidobom a t�sk�mhoz, l�tszik rajta, hogy szennyes. Nem fognak megdics�rni, de csak eln�zik ezt nekem. Be�llok a mosd�kagyl�hoz. A t�k�rrel val� tal�lkoz�st m�g mindig ker�l�m, �gy leszegett fejjel veszem magamhoz a fogkef�m, nyomom r� a kr�met, �s kezdem sik�lni fogaim. K�p�k. Sik�lok. K�p�k.

Ki�bl�tem a sz�mat, k�p�k.

Arcom is megmosom ezek ut�n, kiss� meg�t�getem, h�tha ett�l frissebbnek t�n�k. Arcom nem t�rl�m meg, kisietek a szob�b�l, r�pillantok az �gyra, semmi v�ltoz�s.

Hamar elk�sz�l�k ezek ut�n.

Ir�ny a munka.

Kirai

Az �bred�s nem volt kellemes. Ny�g�sen, f�radtan m�sztam ki a takar� al�l. Kimura m�r nem volt sehol, �s ahogy tudatos�tottam magamban, hogy h�tf� van, automatikusan �sszekapcsoltam azzal is, hogy az iskol�ba ment. Ezt el�gedetten nyugt�ztam magamban, f�l sem mer�lt bennem, hogy m�sk�pp lenne. Ez feldobott egy kicsit. Oda a paranoi�m v�gre?

V�giggondoltam a dolgokat a zuhany alatt �llva, �s r�j�ttem, az�rt nem agg�dom, mert ma megyek oda kicsir�lni p�r ablak�veget. L�thatom, hogy Kimura ott van-e, de mi�rt ne lenne ott? Persze, hogy ott lesz. De ha l�tom is, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni. Ahogy m�l�ztam, n�h�ny perc m�lva m�r �get�bb k�rd�s kezdett foglalkoztatni - ma is r�ms�zz�k azt az ideges�t� Taked�t?

Zuhany ut�n neki�lltam �sszeszedni a szennyest. Kimura kidob�lta a cucca mell� a saj�tj�t. F�lszedtem mindent, azt�n tov�bb merengve nekil�ttam kimosni a holmikat. Szappan volt b�ven, meg v�z is, �gy nem ment nehezen a dolog, �s ha nem is lesz minden finom �bl�t�illat�, legal�bb nem a saj�t mocskunkban fogunk �szni minden nap.

Miut�n ezzel is v�geztem egy �ra alatt, �s m�r a szoba minden sark�t sz�rad� ruh�k bor�tott�k, eld�nt�ttem, hogy ideje rendesen fel�lt�zni �s belevetni magam a munk�ba. Ism�t egyenesen a c�ghez megyek, ahol nem id�z�k sokat. Az els� folyos�n szembej�tt velem Takeda. Rem�ltem, hogy nem �lt ki az arcomra a m�ly csal�d�s, mikor elkapta a v�llam, �s m�ris ford�tott az ellenkez� ir�nyba.

- Hova, hova? Hiszen erre van a kij�rat! - rikkantotta.

- Uhm… de m�g f�l sem vettem, hogy ma mit kell… - kezdtem volna, de a szavamba v�gott.

- M�r f�lvettem �n, elv�gre t�rsak vagyunk! Egy�tt csin�lunk minden mel�t.

Halkan felny�gtem, de Takeda �szre se vette. Csak kir�ngatott a szabad leveg�re, majd szinte behaj�tott a furgonj�ba. Morogva becsatoltam a biztons�gi �vet, �s t�ntet�en kib�multam az ablakon. Nem voltam olyan hangulatban, hogy nagyon vitatkozzak ezzel a mamlasszal. Rendben, elismerem, hogy j� szakember, de semmi t�bb. Ideges�t�… Azt�n elkomorodtam, �s eml�keztettem magam egy igen fontos dologra - legal�bb nem n�zett r�m megvet�en.

Belet�r�dve pillantottam r�, mikor bev�g�dott a vol�n mell�.

- �s hova megy�nk el�sz�r? - �rdekl�dtem.

- Megl�togatunk egy iskol�t. Valami ablakokat kell kicser�lni. Vagyis az �veget benn�k…

Ez m�ris jobban fel�l�nk�tett, mint Takeda elvisel�s�nek gondolata. Helyes, menj�nk csak a suliba. Hadd l�ssam, mit m�vel Kimura…

El�sz�r j�rtam Kimura iskol�j�ban. Nagynak t�nt sz�momra, modernnek, pont olyannak, mint ahol elk�nyeztetett, gazdag sr�cok magolnak nap mint nap, hogy bejussanak a legdr�g�bb �s legh�resebb egyetemekre. Pont �gy k�pzeltem el, �s nem hiszem, hogy t�l nagyot t�vedtem. M�r l�ttam Kimura egyenruh�j�t - az is eleg�ns volt �s dr�ga. Kiv�telesen nem �rdekeltek a m�reget� pillant�sok a sok kis gyerk�ct�l. Mind fenn hordt�k az orrukat. Kimura f�ny�vekkel jobb n�luk. Nekem pedig el�g volt ennyit tudni, hogy ne �rdekeljen a v�lem�ny�k. Ezen ut�lag meglep�dtem – p�r napja m�g beh�zott nyakkal mas�roztam volna v�gig a folyos�kon. Lehet, hogy az k�t�tt le, hogy folyamatosan azt az ismer�s szemp�rt kerestem f�l szemmel, egy k�sza barna tincset… De az is lehet, hogy a mellettem magabiztosan l�pked� Takeda volt az oka.

Hamarosan becs�ngettek, �gy egy id�re le kellett tennem arr�l, hogy Kimur�t lessem, �s a munk�ra kellett koncentr�lnom. A folyos�k ki�r�ltek, az iskola ismer�s csendje bebor�tott mindent. Megborzongtam. Ki nem �llhattam az eff�le k�nyszeredett n�mas�got.

Mi is cs�ndben dolgoztunk. Tulajdonk�ppen �n csak assziszt�ltam Taked�nak, adogattam a szersz�mokat, az �veget, meg minden ilyesmit. Az igazgat� is megl�togatott minket egyszer, de sz�rakozottan magunkra is hagyott, elv�gre a munk�t m�r kifizette a c�gnek. M�r szinte a f�l folyos�val v�gezt�nk, mikor v�gre kics�ngettek. A di�kok kit�dultak a folyos�kra a r�vid szabads�g idej�re, �s csever�szve, vid�man sz�r�dtak sz�t. Nem tudtam teljes eg�sz�ben Kimura ut�n kutatni szemeimmel, de az�rt nem ker�lt�k el a figyelmem a di�kok. Egy-k�t besz�lget�s is megcsapta a f�lemet - semmi k�l�n�s, ruh�k, zen�szek, a leg�jabb filmek, szerelmek… A legt�bb l�ny felh�borodva vagy �ppen boldogan gesztikul�lt. Vel�nk senki sem t�r�d�tt, fenns�bbs�gesen vonultak el mellett�nk. Nem nagyon �rdekeltek, mindaddig, m�g k�t l�ny a mobilj�n p�ty�gve ballagott el mellett�nk. �s amit a sz�jukb�l hallottam, megakasztott a munk�ban. Kis h�j�n kiejtettem a kezemben tartott �veget.

- …ma sem j�tt? Milyen g�z m�r!

- Ja, teljesen le fog maradni. A sz�lei nem sz�lnak r�?

- Biztos nem �rdekli �ket. Vannak ilyenek! De ez a Kimura… �s hallottad, m�g a bar�tn�j�vel is szak�tott…

A t�bbit nem hallottam, de ez �ppen el�g volt. Sz�val �gy �llunk. Kimura nincs itt. Sejthettem volna… tudnom kellett volna, hogy hazudott. S�t, tudtam is. Csak elfojtottam magamban a paranoi�t. K�r volt… k�r volt, k�r volt egy�ltal�n… egy�ltal�n mit? Megb�znom benne? M�g miben hazudott? Hol van most? Hazudott…

Ezer k�rd�s cik�zott �t a fejemen, de igaz�n csak a mellkasomban tomp�n felsejl� f�jdalom jutott el tudatomig. Azt�n r�j�ttem, hogy a kezem is f�j, �s Takeda valamit nagyon magyar�z, aggodalmas fejjel. Pislogtam egyet, �s k�rben�ztem. P�r di�k r�m�lt-megvet�en meredt r�m, Takeda m�g mindig besz�lt, val�sz�n�leg hozz�m, de nem is hallottam. Len�ztem a kezemre, �s csod�lkozva vettem �szre, hogy az �veg m�r nincs a kezemben. A f�ld�n hevert a l�bam el�tt, t�r�tten. A tenyerem pedig v�rzett, de cs�ppet sem volt v�szes a v�g�s, amit szereztem. Be se kell majd k�t�zni. Elroppantottam az �veget? Val�sz�n�leg ez t�rt�nhetett.

Gyorsan fel�lt�ttem valami emberi kifejez�st arcomra, azt�n biztos�tottam Taked�t, hogy csak elbambultam, semmi bajom. A di�kok is tov�bb�lltak, megriasztotta �ket a cseng� hangja.

- …biztos, hogy j�l vagy? - hallottam meg ism�t Takeda hangj�t. F�lpillantottam r�. – Ha �gy jobb, hazamehetsz m�ra, megcsin�lom egyed�l is a t�bbit…

- Maradok - jelentettem ki hirtelen. - Az �n mel�m is, nincs semmi bajom. Mindj�rt el�ll a v�rz�s.

Jobb h�j�n lenyaltam tenyeremr�l a v�rt. Kir�zott a hideg, de legal�bb m�r nem m�s miatt �reztem undort. Kicsit szopogattam a v�g�st, majd jobb h�j�n belet�r�ltem kezem a nadr�gomba. M�r nem is v�rzett annyira a seb. Nem volt m�ly, se nem hossz�.

B�r Takeda m�g egy ideig akad�koskodott, de megcsin�ltuk a munk�t, ahogy kellett. Elint�zt�nk m�g p�r helyen kisebb munk�kat, eltartott eg�sz d�lut�n. Ut�na t�rsam ragaszkodott hozz�, hogy hazavigyen. Nem l�ttam �rtelm�t ellenkezni vele, hagytam. Gondolataim eg�szen m�shol j�rtak… Mikor megl�tta a motelt, kicsit megd�bbent. Nem akartam magyar�zkodni, csak elmormoltam egy k�sz-t, �s m�r ki is pattantam a furgonb�l. Elsiettem a szob�nk fel�, �s berontottam oda. Bev�gtam az ajt�t, �s �gy �reztem, fel tudn�k robbanni a d�ht�l �s a csal�dotts�gt�l.

Hogy lehettem ennyire naiv?! Mit hittem? Ez annyira jellemz� �s sz�nalmas… Persze, hogy �tv�g, mi m�st tenne? Ezt tette velem eddig szinte mindenki, aki sz�ba �llt velem, mi�rt pont � lenne a kiv�tel? Leroskadtam az �gyra, od�bbl�kve a takar�t. Magamhoz r�ntottam a t�sk�mat, szinte kit�ptem a napl�mat �s a tollamat bel�le… Vadul fellapoztam az �j �res oldalt a f�zetben, �s �rni kezdtem inger�lten.

Mire le�rtam mindent, m�r csak a keser�s�g maradt meg bennem. M�r nem voltam se d�h�s, se csal�dott. Csak sajn�ltam magam, nyalogattam a sebeimet - csak most nem fizikai volt, mint a tenyeremen. T�nyleg nem tudom, mit hittem. �s boldogan �l�nk, m�g meg nem halunk? Kimura nem az eny�m, nincs hozz�m k�tve. �s ezt be is bizony�totta. R�hejes vagy, Kirai. T�nyleg az. Az eg�sz helyzet r�hejes. Hiszen l�ttad rajta, hogy titkol�zik, hogy h�ly�re vesz, hogy �tver. Akkor m�gis mi�rt lep�dsz meg ennyire?

Mert b�ztam benne. B�ztam benne, hogy m�gsem �gy lesz. Gy�l�ltem magamat. elhamarkodott d�nt�seket hozok, igen. Ez a legnagyobb baj. Ezent�l �vatosabb leszek. Vigy�zni fogok magamra. Lehet, hogy kem�nynek l�tnak m�sok, de igaz�b�l nem vagyok az. �reztem most is, hogy repedeznek a falaim. �dv �jra, r�gi j� Kirai.

Viszl�t, bizalom.

Kimura

Fogalmam sincs, hogy milyen munk�t kapok. Annyi a biztos, hogy bemegyek. Ugyan�gy j�rom meg az utat, mint tegnap, b�r �ll�t�lag van egy m�sik is, ami tal�n r�videbb is, de a megszok�s nagy �r tud lenni, �s b�r nem ezerszer, vagy sz�zszor tettem meg ezt az utat, m�r r�gz�d�tt. Az az �t perc nem fog sz�m�tani. Vagyis nem hiszem.

Bel�pek a klub ajtaj�n, odabent pedig m�r t�bb munkat�rs rohang�l fel-al�. K�v�ncsi vagyok, hogy milyen emberek j�rnak ilyenkor ilyen helyre. T�ny, hogy ez egy kicsit k�l�nb�zik a t�bbit�l, de milyen emberek �rnek r� napk�zben? Olyanok, mint �n. A k�gazdag, k�nyesked�, sznob n�ps�gek, akiknek minden megadatik, csak az nem, hogy �rezz�k a szeretetet. �gy nem megpr�b�lnak �letben maradni, �s keresni egy norm�lis t�rsat, ink�bb felb�relnek egy hozz�nk hasonl�t, aki csak a p�nz miatt b�kol nekik. Tudj�k, hogy hazudunk. De nem �rdekli �ket. Csak az �lomvil�gba ringatj�k magukat. �s meg�rtem �ket, hisz az j�. Nagyon is j�.

V�gigpillantok a felgy�lekezett arcokon, akiknek szint�n ez az els� napjuk. A f�n�k ott �ll a folyos� v�g�n, el�gedetten vigyorog. �sszecsapja k�t kez�t, a sustorg� emberek elhallgatnak. B�lint egyet. - Sz�p j� reggelt mindenkinek! Ez itt az els� napotok. - Sz�val ilyen sok embert vettek fel rajtam k�v�l. Beljebb l�pdelek, nem akarok az ajt�ban �llni, m�g a v�g�n valaki bej�n. - Kicsit sokan vagytok. De... - kis sz�netet tart -, most mindenki velem j�n a vend�geknek kialak�tott v�r�ba, ahol t�bb h�lgyem�ny �cs�r�g. Az fog d�nteni, hogy mennyire n�ztek ki j�l, �s mennyire vagytok szimpatikusak. Sz�val igyekezzetek, valaki munka n�lk�l marad, �s k�nnyen kieshet ebb�l a vil�gb�l. - M�g egy apr� mosoly a v�g�re. Pont.

Megfordul, int kez�vel. A kisebb t�meg egyk�nt k�veti a f�rfit, sz�p lass� l�ptekkel - tal�n k�zre j�tszik a bizonytalans�g is, hisz nem hiszem, hogy a t�bbieknek olyan nagy tapasztalata lenne. Kicsit belet�rok a hajamba, megigazgatom, v�gigpislogok a ruh�imon. B�r nem a legjobbak, nem hittem volna, hogy ezekben az egyszer� holmikban kell a h�lgyek el� �llnom.

Bevezetnek minket abba a bizonyos szob�ba, ahol m�r hat n� �l. K�t fiatalabb, egy k�z�pkor�, �s h�rom negyvenen f�l�li. Nem akarok v�logatni, de ha kiv�lasztanak, rem�lem az els� h�rom k�z�l valamelyik. Ott esetleg m�g tudn�m magam produk�lni, de nem tudom a kisnyugd�jasoknak mir�l besz�ln�k. B�r �ket legal�bb k�nnyebb szavakkal k�nyeztetni.

Felsorakozunk el�tt�k, mintha sorfalat �lln�nk, vagy v�rn�nk az �t�letre. Mindegyik m�regetni kezd minket, mosolyogva �sszes�gnak. A f�n�k ott �ll k�zvetlen�l mellett�k.

- H�t �me, a mai felhozatal - mutat fel�nk t�rt karokkal.

A h�lgyek elismer�en b�logatnak. J�magam az�rt egyet nem �rtek. Ha mindegyik p�ld�ul ugyanazt a fi�t szeretn�, akkor mi van? Az gy�z, hogy ki az er�sebb, vagy kinek van t�bb p�nze? B�r nem annyira �rdekel, am�g rajta vagyok azon a bizonyos list�n.

A f�n�k az els� h�lgyet sz�l�tja fel - tal�n a legfiatalabbat. Fel�ll, �s odal�pdel a kiv�lasztottj�hoz, aki kett�vel mellettem �ll. Kipillantok r�, hogy felm�rjem ki is �. El�g j�l n�z ki - m�g �gy f�rfiszemmel is. Ha n� lenn�k, tal�n r�hajtan�k. M�r tudom, hogy kivel kell felvennem a versenyt. Egy�tt tipegnek el. K�v�ncsi vagyok, hogy a t�bbiek, akik ilyenkor itt vannak, ugyanannyit v�llalnak-e be, mint �n.

A m�sodik l�ny is sorra ker�l, � is fel�ll... �s egyenesen hozz�m l�pdel. Kicsit meglep�d�k - b�r nem t�ls�gosan. Apr� mosolyt var�zsolok az arcomra, kedvesen pislogok r�. Viszonozza, udvariasan ny�jtom a kezem, amibe r�gt�n bele is karol. Lass� l�ptekkel indulok meg a kij�rat fel�. Nem sz�lal meg, csak egy �rtatlan p�r honol arc�n, idegesen pislog ide-oda. Nem tudom, hogy az ilyen reakci�t hova is rakjam, de rem�lem j�l fogjuk �rezni magunkat.

- A nevem Kimura - jegyzem meg komolyan, a l�nyra pillantok. - Eg�sz nap szolg�latodra �llok, �s oda viszlek, ahova szeretn�d.

F�lszegen pillant fel r�m. Aranyos. Aranyosnak mondhat� l�ny, nem is tudom, hogy mi�rt ilyen helyen pr�b�lkozik. - Az �n nevem Keiko - suttogja fel�m bizonytalanul. - �r�l�k, hogy tal�lkoztunk. K�sz�n�m, hogy a mai napot velem t�lt�d.

Ez csak term�szetes. Hiszen fizetsz �rte, a p�nz�rt mindenki k�pes... b�rmire.

- Egy ilyen kedves l�ny eset�ben ebben nincs semmi k�l�n�s -  kezdek neki m�ris a feladatomnak.

- Ne mondj ilyeneket... - suttogja, arca el� illeszti a karj�t, nem tudja eltakarni. Nem tudja eltakarni a meglepetts�get �s zavarodotts�g�t.

Az utc�ra l�p�nk - nem a h�ts� bej�rat, az t�l cs�ves lenne ilyen h�lgyeknek. Egy kocsi v�r r�nk, felt�telezem a p�rom�. Egy luxusaut�, hasonl�t a mi aut�nkra. A r�gi aut�.

- Sz�p darab - jegyzem meg, erre a l�ny csak b�lint. Egy fekete ruh�s f�rfi sz�ll ki, a sof�r. Megker�li a j�rm�vet, a mi oldalunkra t�r, kinyitja el�tt�nk az ajt�t. - Evvel megy�nk? - k�rdem, mire ism�t csak b�lint. �rdekes lesz ez az �t.

Mindketten besz�llunk, term�szetesen � hamarabb, hisz illedelmesnek is kell lenni. A sof�r r�nk csapja az ajt�t, visszal�pdel saj�t oldal�ra, besz�ll a korm�ny m�g�. A kocsi m�r j�ratva van, �gy csak lenyomja a g�zt, �s m�ris hajtunk el. Messze.

- Arra gondoltam... - kezd bele Keiko egy id� ut�n -, hogy mi lenne, ha egy k�v�z�ba menn�nk. Reggeli programnak ide�lis, legal�bb tudsz inni egy k�v�t. �gy l�tom f�radt vagy - leheli fel�m. Erre musz�j elmosolyodnom.

- F�radt vagyok, azt hiszem, de ez t�bb h�napra ny�lik vissza. - Az ablakon pillantok ki. Leperegnek el�ttem az esem�nyek. Kirai akaratlanul is befurakszik a fejembe, nem tudom meg�ll�tani, hi�ba hat�rozom el, hogy nem. Ilyen munka mellett nem lehet �gy gondolni r�, hogy szerelem. Hi�ba, �rdekelne a v�lem�nye. De tal�n ez is csak megszok�s. Egy ideje m�r egym�s mellett vagyunk.

- T�bb h�napra?

Sz�lsebesen t�rek vissza a jelenbe. R� kell koncentr�lnom �s nem Kiraira. Keiko fel� pislogok. Most rajtam a sor, hogy b�lintsak egyet. - Igen, azt hiszem.

- Ha �gy �llnak a dolgok, akkor igaz�n meg�rdemeln�l egy kis pihen�st, nem gondolod?

Szem�ld�k�m magasba emelkedik. Eddig ez meg se fordult a fejembe, gondolom nem v�letlen�l. Nincs id�m arra, hogy pihenjek, annyi a dolgom. Lehet, hogy nem t�nik soknak, de eddig csak avval voltam elfoglalva, hogy Kirai kiszabaduljon. Ver engem az �let. Minket. Ver. Most, hogy ap�m�k kiraktak, nem tudok m�shoz folyamodni, csak ahhoz, hogy dolgoznom kell. Lehet, hogy nem is tudja ez a csaj, hogy h�ny �ves is vagyok. Semmit nem tud r�lam, m�gis rem�nyeket f�z hozz�m. Ez a bizalom? Vagy csak a naivs�g?

- Nem hiszem. T�l sok dolgom van. Nem tudok pihenni - mosolygok fel�. - De ne r�lam sz�ljon ez a kis �t. Mes�lj magadr�l, k�v�ncsi vagyok.

�s itt nekikezd. Az �let�t el�m t�rja �gy, hogy nem is ismer. �n pedig nem tudok kiigazodni rajta. Ez j�, vagy rossz?

H�tha tanulok valamit t�le...

Kirai

Bes�t�tedett. Nem vesz�dtem azzal, hogy villanyt kapcsoljak. T�rdeimet felh�ztam a mellkasomhoz, az �gy v�g�ben h�ztam �ssze magam. H�tamat nekivetettem a falnak, �s csak b�multam bele a szoba s�t�tj�be. Nrm l�ttam m�st, csak fekete �ress�get - mintha magamat n�ztem volna bel�lr�l.

K�r volt hitegetnem magam azzal, hogy van rem�ny. Eddig is ugyanez volt bennem, csak befedtem egy feh�r takar�val, �s �gy tettem, mintha minden egyenesben lenne. De nem. Cs�ppet sem volt semmi rendben. Kimur�t kidobt�k a sz�lei, magunkra voltunk utalva, munk�t kellett v�llalnom - v�llalnunk. Sz�vem dobbant egy f�jdalmasat. Hi�ba voltunk egym�sra utalva, Kimura m�g �gy is becsap. Mi�rt? M�gis mit hitt…?

Fogalmam sem volt, mennyi id� telt el. Teljesen elbambultam, tal�n el is aludtam, de az ajt� nyit�d�s�ra egy csap�sra �berebb lettem. F�l se n�ztem, �gy is tudtam, hogy Kimura l�pett be az ajt�n.

- Szia - hallottam a hangj�t. �gy �reztem magam, mintha fojtogatn�nak.

- Szia - feleltem monoton hangon. Magamat is megijesztettem. Mint egy g�p.

- Na, mi t�rt�nt veled? - k�rdezte cseveg� hangon. Sz�val j�tszod a szereped? Rendben, ahogy akarod, Kimura. Legyen meg az akaratod…

- Semmi. Csak elf�radtam egy kicsit - d�nny�gtem k�z�ny�sen, de hangomb�l t�nyleg kihallatszott valami f�radts�g. Nem csod�lkoztam. - Sok volt a munka.

- Aha… �s ett�l valamit? - k�rdez�sk�d�tt tov�bb, nem mozdulva hely�r�l. Mi a franc ez, �llapotfelm�r�s?!

- Eb�deltem egy gyorskaj�ld�ban - mondtam a f�ligazs�got. Visszagondolva, nem is ettem ma semmit. Csak �ltem Takeda mellett, m�g evett. Hirtelen f�l�ledt bennem a k�sztet�s, hogy k�rd�re vonjam Kimur�t, de amilyen hirtelen j�tt, �gy el is m�lt az �rz�s. Csak f�sult �ress�g maradt, �s r�j�ttem, hogy m�r nem is �rdekel az eg�sz.

- Oh, �rtem. - Kimura vetk�zni kezdett, pulcsij�t h�zta le mag�r�l. - Nekem csak a szok�sos napom volt. El�g unalmas volt minden.

- Valami jegy? Dolgozat? - �rdekl�dtem automatikusan. Magam sem �rtem, minek j�tszottam ezt. Legsz�vesebben a k�p�be ord�tottam volna, hogy tudom, hogy hazudott. De nem �reztem magamban el�g er�t ilyesmihez.

- Nem, nem volt semmi.

- Akkor j� - b�lintottam lassan, mint valami zombi. Megremegett a kezem, gyorsan r�markoltam a takar�ra halkan. Beharaptam az ajkamat. Vissza kell fognom magam.

- Rem�lem, holnap is ilyen egyszer� nap lesz - mosolygott Kimura, �s ez fel�rt egy kegyelemd�f�ssel.

- Aha, �n is… Azt hiszem, lefekszem - hadartam, de nem igaz�n mozdultam meg semerre, csak ujjaimmal egyre markoltam az �gynem�t.

Kimura elindult a f�rd� fel�. - Oh, bocs�nat, hogy zavartalak. - Elt�nt az ajt� m�g�tt.

Nem sz�ltam erre semmit. Hogy k�pes… hogy tud ennyire… j�l j�tszani? �gy �reztem magam, mint egy dr�ton r�ngatott marionett-b�bu. M�lyen besz�vtam a leveg�t, �s hosszan f�jtam ki, m�g a g�rcs kisz�llt ujjaimb�l, �s el tudtam engedni a takar�t. A tenyerem kicsit belesajdult, de ak�rcsak a faggat�si-k�nyszer, ez is hamar elm�lt. Dacosan oldalamra dobtam magam, fejemre r�ntva a takar�t. H�ttal fordultam a f�rd�szob�nak.

�gy viselkedtem, mint egy megs�rtett �vod�s. Mennyivel k�nnyebben is elint�zhetn�m! De vajon t�nyleg k�nny� lenne? Kimura, b�rcsak a fejedbe l�thatn�k, csak n�h�ny percre… csak am�g megtudom, hogy mit akarsz… mi a c�lod?

Mi a c�lod velem?

Kimura

Ism�t a f�rd�szoba. A szob�m szerep�t most �tvette ez a hely. Ahol elb�jhatok, ahol gondolkodhatok. Halk s�hajt eresztek meg. A t�k�r m�g mindig ott van. Zavar, iszonyatosan zavar. Ha magammal se j�v�k ki, akkor mi lesz m�ssal?

Ruh�imat hanyag m�don vetem le magamr�l. Ott sorakozik az �sszes a fal mellett, puc�ran �csorgok. A f�ldre meredek.

A mai napom nagyon hossz�nak t�nt. Miut�n a n�vel elfurik�ztunk a kin�zett k�v�z�j�ba, be�lt�nk, rendelt nekem valami friss�t�t. Legal�bbis � ezt �ll�totta, de �n nem �reztem semmif�le hat�st. �gy tettem, mintha seg�tene, de a fejemben monoton m�don csak az zakatolt, hogy mi lesz, ha Kirai r�j�n mindenre. De... kilyukadtunk egy olyan t�m�ra, ami megfogott. Kiss� klis�, de v�gt�re is a szerelem volt. A h�lgy elmes�lte, hogy vele mi t�rt�nt, mikor megcsapta ez az �rz�s. „Nem tudod megakad�lyozni, csak mag�val ragad. Nem akarod meg�rteni, csak hagyod. Nem ellenkezel, pedig tudod, hogy rossz. Ez a szerelem.”. Tal�n van ebben valami. Hisz nem �rzem azt, hogy �n lenn�k maga Don Juan, egy h�sszerelmes, aki meghal, ha nem kapja meg a kin�zett ember sz�v�t, de be kell vallanom, tudn�k egy-k�t dolgot m�velni a kint fekv� szem�llyel. De sajnos hi�ba. � m�ssal van elfoglalva. Avval, hogy rendbe hozza az �let�t, amit egy �nz� ember rombolt sz�t. Ez�rt nem akarok �nz� lenni. Soha t�bb�. De k�tlem, hogy siker�lne betartani. Ha t�bb, mint t�z �vig �gy �ltem, �s nem zavart senkit - legal�bbis nem sz�ltak �rte -, akkor nem lesz egyszer� v�ltozni. A megszok�s nagy �r, ez m�r t�bbsz�r bebizonyosodott. „N�ha jobb, ha csak v�rsz. Nem csak magad miatt...”. Egy tapasztalt n�, akinek m�r t�bb p�rkapcsolata volt. Nekem egy sem. Csak �lmodok egy szebb j�v�r�l. De mi el tudn�nk fogadni? A t�rsadalom el tudn� fogadni? Tudna rendesen p�r�gni? De... mi�rt k�ne v�rnom? Ha ezt �rzem, akkor mi�rt nem r�ntom fel az ajt�t, �s v�gom a szemei k�z�? Csak egy sz�. Egy rohadt sz�. Szeretlek. Mi�rt olyan neh�z ezt kimondani? Mindenkinek... „Minden ember m�shogy viszonyul hozz�. Ne hallgass, csak a sz�vedre!” Na ez az. Nem tudom, mit dikt�l a sz�vem. Hi�ba mondott Keiko annyi mindent. A sz�vem olyan, mint a fejem. Egy hatalmas nagy katyvasz, amit sz�rke k�d fed be. Furcsa zavarg�sok k�s�rik �s �rtelmetlen pillanatok. Err�l sz�lt a mai nap. Hamar eltelt, hamar. V�gigbesz�lgett�k az eg�szet, visszasz�lltunk a kocsiba, kiraktak a b�r el�tt, majd elt�nt. Val�sz�n�leg nem �gy teljes�tettem, ahogy kellett volna, hisz nem cs�b�tottam, csak besz�lgettem. M�g erre se vagyok j�. Nem lep�dn�k meg, ha holnap r�gt�n megjelennek, �s k�zlik, hogy viszl�t.

Talpamat sz�rja a hideg k�, megr�zom a fejem. Bel�pek a zuhany al�, megeresztem a vizet. Hagyom, folyjon csak r�m. A mocsok �gyis ellepi a testem. Moshatn�nk t�bb �r�n kereszt�l. Ez m�r beleitta mag�t a b�r�mbe. Nem fog lej�nni egyhamar. Maximum akkor, ha a lelkem is megtisztul.

V�gzek. Hamar v�gzek, m�gse sietek azzal, hogy a t�r�lk�z�vel sz�r�tsam magam. Le�l�k a zuhanyt�lca perem�re, hideg, de nem �rdekel. Ennyi f�jdalom belef�r. Kiny�jtom l�baim, h�tam g�rnyedt. Fejem lehajtom, a v�z pedig cs�p�g bel�lem.

Hogy lehetek ekkora vadbarom? Az ember alap �gy van be�ll�tva? Csak cselekszik, azt�n gondolkodik? �s minden esetben meg kell b�nnia? Minden esetben meg kell jelennie a f�jdalomnak? A lelkiismeretnek? Ami gy�t�r, nagyon is gy�t�r legbel�l...

Ha tehetn�m, mindent visszaford�tan�k. De nincs vissza�t. Megszedem magam p�nzzel, azt�n kil�pek. Ez lesz a legjobb megold�s. Kirai se fog r�j�nni, �n se teszem t�nkre a lelki-testi vil�gom, �s ez a kapcsolat se fut z�tonyra.

Felegyenesedek. Magamhoz r�ntom a t�r�lk�z�t, v�gigsimogatom, tapogatom vele az eg�sz testem, hogy sz�raz legyek. Nem kellett sokat �gyk�dn�m, az �cs�rg�s alatt javar�szt elint�z�d�tt ez a dolog.

Kinyitom az ajt�t - a ruh�im term�szetesen megint ott hagyom. Kipillantok. Kirai nyugodtan pihen a takar� melege alatt.  Egy m�ly s�haj szakad fel bel�lem...

- Sajn�lom - suttogom halkan, kil�pdelek teljesen puc�ran, evvel nagyj�b�l kock�ztatva az �letem, hisz Kirai el�g rossz alv�, ahogy tudom. Legal�bbis. A t�sk�mhoz osonok sz�p halkan, egy m�sik als�t h�zok el� bel�le, magamra aggatom. Az �gyhoz l�pdelek. Befekszem a m�sik mell�. Pr�b�lok nem olyan t�vols�gtart� lenni, mint tegnap. H�tamon pihenek, a plafonra meredek, de �rzem, hogy egy�ltal�n nem vagyok �lmos. Hi�ba akarn�k hirtelen elaludni, nem menne. A m�sik meg csak pihen. Pihen nyugodtan, nem t�r�dve velem.

R�gen ez nem �gy lett volna. Hallod, Kirai? Nem �gy.

Arra is figyelt�l volna, ahogy leveg�t veszek. Most meg... csak hagyod, hadd csin�ljam azt, amit akarok. Ez lenne a bizalom? Ez? Vagy ez m�r eg�szen m�s �rz�s?

Hi�ba er�lk�d�m, nem megy. Nem megy az alv�s.

Felkelek �vatosan. Az ajt� fel� l�pdelek, felt�pem a bej�rati ajt�t, egy sz�l nadr�gban megyek ki. Behajtom magam m�g�tt, nem kell, hogy az a kev�s meleg is kimenjen. Mellkasomon �sszefonom a karjaim, felpillantok az �gre. S�t�t, csak egy sz�rke v�gtelens�g. Se egy felh�, se egy csillag. Kop�r. Kop�r, mint az �let�nk. Kirai. Te boldog vagy? Vagy ink�bb visszamenn�l a b�rt�nbe? Ott tudtad, mi lesz. Rosszabb nem lehetett. �s itt?

Sehol se tal�lom a helyem. De a vil�gosod� �gboltb�l r�j�v�k, hogy a reggel m�r k�zeledik. Remek. Nem el�g, hogy retteghetek a f�n�k haragj�t�l, m�g �gy is fogok kin�zni, mint egy zs�k szar.

Visszas�t�lok a h�zba, a h�t�h�z megyek egyenesen. Kinyitom, bepillantok. H�t nem sok dolog tany�zik benne, az t�ny, de ebb�l a kev�s dologb�l is szeretn�k valami j� dolgot kihozni. H�tha Kirai megk�v�nja reggeli gyan�nt. Egy egyszer� sal�t�t tudok �ssze�tni. Val�sz�n� nem teljesen az � �zl�se, de csak r�fanyalodik, ha nincs m�s.

K�sz. Nekem pedig pont indulnom kell. Rendesen fel�lt�z�m, kicsit igaz�tok magamon.

Elindulok. De valamit hagyok. Egy cetlit, amit rem�lem, hogy meg fog �rteni.

Kirai

- Sajn�lom.

Ez az egy sz� azt hiszem, kiverte az agyamban a biztos�t�kot. Nem b�rtam tov�bb. Hirtelen szakadt r�m minden eml�k, az �sszes mocskos �rz�s, �s csak kavargott, kavargott, mint egyhatalmas massza, ami lassan mag�ba r�nt - ak�r egy �rv�ny.

A sz�vem sajgott, a tudatom �v�lt�tt - Mi�rt?! -, de nem mozdultam, meg sem rezd�ltem. �sszeszor�tott szemmel �s �sszepr�selt fogakkal hevertem ugyan�gy az oldalamon, hallgattam Kimura neszez�s�t. �reztem, hogy �gni kezdett a szemem, a torkomban hatalmas gomb�c �t�tte fel fej�t, alig kaptam leveg�t. Hallottam, hogy Kimura befekszik mell�m, �n pedig megfesz�tettem izmaimat, �s visszanyeltem minden �rny�kot magamba.

De �gy t�nik, eddig b�rta a lelkem. Megtelt ism�t a kehely, ami eddig cipelte a terhet - k�nnyek gy�ltek a szemembe �s n�m�n hagytam, hogy leg�rd�ljenek arcomon. Hagytam, hogy vel�k egy�tt a f�jdalom egy csek�ly r�sze t�vozzon bel�lem.

Elaludtam.

�gy �bredtem fel, mint aki semmit nem aludt. Ny�zott voltam, b�ntotta a szemem a f�ny, de alig l�ttam. Hunyorogva m�sztam ki az �gyb�l, alig �lltam a l�bamon. R�pislogtam �loms�ly� szemh�jam al�l az �r�ra - kilencet mutatott. Csod�s, akkor Kimura m�r minden bizonnyal elment. Dolgozni. Nem az iskol�ba.

Megsajdult tomp�n valami ott bel�l, ez�rt ink�bb elv�nszorogtam a f�rd�szob�ba. Nem figyltem nagyon semmire. �sszeszedtem a kimosott ruh�kat, beh�nytam a szob�ba. Kit �rdekel? Azt�n csak ledob�ltam a ruh�imat, bevetettem magam a v�zsug�r al�. Megborzongtam eg�sz testemben, ahogy a forr� v�z h�v�s b�r�mh�z �rt. R�j�ttem, hogy eddig f�ztam, de f�l se t�nt. Most m�r kellemesen melegedtem, tagjaim halv�nyan zsibbadtak, de furcs�n j�lesett. Ennyit igaz�n megengedhetek magamnak. Lehunytam a szemem, �s csak �ztattam magam, ki tudja, meddig. Nem figyeltem az id�t, ak�r f�l �r�t is �llhattam ott, azt�n �gy d�nt�ttem, ennyi el�g lesz.

F�lkaptam a t�r�lk�z�met, miut�n kil�ptem a h�v�s csemp�re, �s neki�lltam sz�razra d�rg�lni magamat. Nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy teljesen megsz�r�tsam magam, ahogy kil�ptem hanyagul h�tradobva a t�r�lk�z�met, a leveg� megmutatta, hol vagyok m�g vizes. De nem t�r�dtem vele. F�lkapkodtam p�r tiszta ruh�t, azt�n megfordultam - �s megtorpantan.

Egyenesen a konyh�ba meredtem, ott is egy t�lra. Sal�ta volt rajta, m�ghozz� el�g j�nak kin�z�, m�g ha nem is volt valami gazdag. Meglep�dtem. Kimura meg�hezett? Vagy…

A gyomrom milim�teresre zsugorodott, ahogy odaugrottam az apr� konyhapulthoz. F�lkaptam az apr� cetlit, �s nagy nehezen bef�kusz�ltam az egy darab sz�t, ami rajta �llt. A vil�g hirtelen kifordult �nmag�b�l, kis h�j�n elestem. Sz�vem h�romszoros�ra dagadt, l�ktetett vadul, �s azt hittem, menten sz�tszaggatja a bord�imat. A szoba m�r t�l kicsi volt, t�l leveg�tlen… nem kapok leveg�t… Z�g a fejem, nem b�rom… csak ki innen, el innen…

Lecsaptam a cetlit, �s �gy rohantam ki az ajt�n, mint akit kergetnek. Nem is eml�kszem, bez�rtam-e az ajt�t, de nem �rdekelt.

Csak rohantam, rohantam, ki tudja merre �s meddig.

�n is szeretlek, Kimura.