Kimura

A mai partnerem nem n�. Amikor megtudtam, egy kicsit sokkol�an hatott - na j�, nem is kicsit -, de a f�n�k azt v�gta a fejemhez, hogy ellenkeznem nem lehet, hisz �n ragaszkodtam ehhez a munk�hoz, �s �gyse megyek el a... szaftosabb r�szletekig. V�g�lis, igaza van. Rem�lem, oldottabb lesz a hangulat k�t f�rfi k�z�tt, mintha egy ellenkez� nem�vel k�ne b�jcsevegnem. Tal�n t�bb t�m�t is tudok majd felmutatni.

Kiss� idegesen l�pdelek a megadott helysz�n fel�. Egy eleg�ns k�v�z� - lassan hozz�szokhatok, hisz ha valakinek van p�nze felb�relni egy hozz�m hasonl� senkit, akkor egy k�v� t�bb ezer�rt mit sz�m�t?! �r�mra n�zek, m�g nincs d�l. M�g van �t percem. K�rbepislogok, bekukucsk�lok. Odabent csak p�r ember l�zeng, legt�bb partnerrel �l. Mosolyognak. Volt valaha olyan, hogy �n �s Kirai �gy �lt�nk b�rhol, b�rmikor? Nem. Lehets�ges? Nem. Ha m�g el is j�nne velem, a legapr�bb luxust sem engedhetem meg. M�g. De azon vagyok, hogy mindkett�nknek jobb legyen. Hogy egyszer l�thassam, hogy boldogan mosolyogsz r�m. Egyszer�en, de m�gis boldogan.

- Eln�z�st... - �t�geti meg valaki a v�llam. Feleszm�lek, hogy bizony az eg�sz ajt�t el�llom, felegyenesedek, megp�rd�l�k, j� m�lyen meghajlok.

- Sajn�lom! - vetem fel� hat�rozottan, kicsit od�bb�llok, felpislogok sunyin. Egy eleg�nsan �lt�z�tt fiatal f�rfi. Fekete zak�ja t�k�letesen simul test�re, szab�sa divatos, vonz�v� teszi. Haja j�l f�s�lt, se nem hossz�, se nem r�vid. Fekete. Arca hossz�k�s, kiss� csontos. Az biztos, hogy a k�r�l�tte leng� csillageffektek mag�val ragadnak. Na, biztos ilyen a n�k ide�lja.

- Nincs semmi probl�ma... - suttogja halkan furcsa akcentussal. Felegyenesedem, apr� mosoly jelenik meg az arc�n, majd megindul befel�. Meglep� m�don m�g k�t ember k�s�ri, mindkett� szekr�ny m�ret�, kopasz, szem�veges �llat. Az egyik nyitja neki az ajt�t, hogy bes�t�lhasson. Mekkora felhajt�s. Mintha egy �j vil�gszt�r lenne.

Kicsit v�rok, nem kell, hogy azt higyj�k, valami terrorista vagyok, belem�szok a priv�t szf�r�j�ba, azt�n m�g letepernek. Elsz�molok sz�pen hatvanig, majd lassan �n is bes�t�lok.

K�rbepislogok itt is. J� illat terjeng.

Nem tudom, hogy kit keressek. �ll�t�lag � majd integet.

K�z�pre s�t�lok - az egy el�gg� l�that� hely -, zsebredugott k�zzel v�rok.

Sokan csak pislognak r�m, k�rd�n. Lehet, hogy t�ls�gosan egy�rtelm�, hogy mi, vagy ki vagyok. De m�r nem nagyon tud �rdekelni. Holnapra �gyis mindenki elfelejti az arcom. K�t nap m�lva pedig m�r a napjukra se fognak eml�kezni.

Egy k�z emelkedik a magasba. Odapillantok, �sszevonom szem�ld�k�met. Pont az a figura az, akit magam el� engedtem. Lassan l�pdelek fel�, oda�rek. Megk�sz�r�l�m torkom. - Eln�z�st, maga rendelt...? - itt keresem a megfelel� sz�t, de nem igaz�n akar kik�szni a sz�mon.

Az a mosoly - ami m�r kint is megjelent - nem t�nt el az arc�r�l. Csak b�lint egyet, majd kedvesen mutogat a vele szembe l�v� helyre. A gorill�k a t�volban �csorognak, m�g szerencse. Ny�jtja fel�m a kez�t. Beleillesztem saj�tom, kezet r�zunk. - Haneul vagyok - leheli.

Akkor az akcentus amiatt van, mert nem is jap�n?

Kirai

A munka furcsam�don lenyugtatott valamennyire, de m�g �gy is kell�en zaklatott voltam. Nem nagyon akartam elhinni, hogy t�nyleg komolyan gondolja, amit �rt. De ha m�gis, akkor… akkor el kell ismernem, hogy… hogy �n is szeretem. Ez ennyire neh�z volna? A mellkasom szor�t, alig kapok leveg�t. T�nyleg ennyire f�jdalmas szeretni, �s k�zben egyszerre csal�dni is ilyen hatalmasat? �n lenn�k ilyen gyenge…? Igen… biztosan �n vagyok ilyen gyenge. Meg is �rdemlem - Kimur�t pedig nem. Velem akarna lenni? De hiszen nem tudok neki semmit biztos�tani. �s m�g hazudott is, akkor m�gis mit v�r el t�lem? Mi a fen�t akart el�rni azzal a rohadt cetlivel?!

Munka k�zben siker�lt annyira meger�ltetnem a karomat �s a l�bamat, hogy visszat�rt a r�g nem l�tott ismer�s, a tompa sajg�s. M�r nem t�r�dtem vele, annyira halv�ny volt, hogy nem akartam gy�gyszerrel csillap�tani. Csak egy eml�keztet� volt arr�l, hogy nemr�gen m�g a b�rt�nben rohadtam, �s ad�sa vagyok annak a szem�lynek, akiben jelenleg a legjobban akartam b�zni, �s a legkev�sb� tudtam. Kimura… t�nyleg ennyire neh�z?

Takeda nem tudta mire v�lni a furcs�n h�v�s �s idegenked� hangulatomat. Nem nagyon sz�ltam hozz� - m�g kevesebbet, mint eddig tettem -, n�ha t�l er�sen csaptam le egy-egy szersz�mot, �s gyakran elkalandoztak m�sfel� a gondolataim, hogy kis h�j�n a kezembe vertem bele a sz�geket.

Szerencs�re - vagy �ppen szerencs�tlens�gemre? - nem kellett sokat v�rnom a hazat�r�sre, b�r az �r�m mutat�ja m�r �gy is tizenegy fel� kalandozott. Az utc�kon m�g b�ven akadtak emberek, a j�rd�t k�szs�gesen vil�g�totta be a l�mp�k narancsos f�nye. Nem siettem a sz�ll�s fel�. Lassan rakosgattam egym�s ut�n l�baimat, nem t�r�dtem a h�v�s szell�vel, ami pul�verem al� f�rk�z�tt. Kifejezetten kellemes �s �d�t� volt. A fejem kitisztult, �gy �reztem, mintha t�bb napos �lomb�l �bredn�k fel. J�zanul tudtam gondolkodni, �s ez nagyon kellett. Sz�ks�gem lesz m�g egy j� f�rd�re is. Ev�sre nem gondoltam, teljesen kiment a fejemb�l, hogy n�ha az sem �rt. Ha j�l eml�keztem, eb�dre bekaptam valamit, vagy nem…?

Nem h�zhattam a v�gtelens�gig az utat. Ott �lltam az ajt� el�tt, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, nyitottam be. Odabent s�t�t volt. Kimura a heveny�szett �gyon fek�dt. Utcai ruha volt rajta, �s b�r nagyon �gy t�nt, �reztem, hogy nem alszik. Csak egy pillant�sra m�ltattam - a f�rd�s jelenleg el�r�bb j�rt a fontoss�gi list�n.

A zuhany alatt �llva �reztem, hogy elnehez�lnek pill�im. Ennyire kimer�ltem volna? Igaz, hogy nem figyeltem, mennyit dolgozok �pp, vagy mit. Eluralkodott rajtam a f�radts�g. Egy s�hajjal d�ltem neki a hideg csemp�nek, megborzongtam. Francba. Meddig fog tartani ez a fesz�lts�g? Meg�rj�t, a pics�ba, Kimura, mi�rt kellett ezt az eg�szet? Mi�rt nem mondtad el?!

Lehunytam a szemem, m�g lenyugodtam. Az�rt sem fogok d�h�ngeni. Nem �r annyit.

Ahogy ott �lltam a r�mz�dul� forr�v�z alatt, r� kellett j�nn�m, hogy borzalmasan agg�dok. D�h�s voltam, mert nem tudtam, Kimura mit m�vel. �tvert ugyan, ez igaz. De b�zni akartam benne, tudni akartam, mit m�vel �pp… F�ltettem, elv�gre m�giscsak egy buta k�ly�k. Mikor lett�l ilyen �rzelg�s �s felel�ss�gteljes, Kirai? Ez sz�nalmas… L�tod, mit m�velt veled ez a k�ly�k? Teljesen elvette a j�zan eszedet.

Kil�ktem magam a v�z al�l, elz�rtam, majd gyorsan megt�r�lk�ztem, �s magamra h�ztam egy trik�t �s egy tiszta als�t. Kil�pkedtem halkan a f�rd�b�l, lekapcsoltam a villanyt. Az �gy mell� �rve len�ztem a k�ly�kre. Nem volt betakar�zva. Elh�ztam a sz�mat, majd r�ter�tettem Kimur�ra a takar�t. �gy t�nt, t�nyleg alszik. Nem akartam, hogy k�rh�zi k�lts�get is kelljen fizetni, mert f�l�, arra m�g nem futn�.

Bem�sztam a helyemre, �s a takar� al� g�mb�ly�dtem. Alig kellett lehunynom a szememet, m�r �reztem is, hogyan szippant mag�ba az �lom. H�t t�nyleg ennyire kimer�lt lettem volna? Tal�n holnap kev�sb� fogom magam hajtani…

Kimura

�lmomban is megjelenik a mai napom. Az, hogy m�r nem csak bizonyos h�lgyekkel kell enyelegnem, de nem b�nt igaz�n. T�bbet kereshetek vele. Semmi k�l�nbs�g nincs a kett� k�z�tt, hiszen �n csak egy embert szeretek. �s az az ember itt fekszik mellettem. Mi�rt akarn�k b�rmit, b�rki m�st�l? Magam sem tudom, de j� lenne azt hinni, hogy ez t�nyleg �gy van. Az �let majd eld�nti. Kialak�tja.

A takar� �bresztett fel. Amikor Kirai r�mdobta. De nem �rdekel, legal�bb gondolt arra, hogy f�zhatok. Nem tudom h�ny �ra van, mindig m�s id�pontban �rkezik haza. �gy, mint �n. Azt sem tudom, hogy mennyit aludhattam. Csak mag�val ragadott a csendes, b�k�s �lom, �s vezetett egy lakatlan szigetre, ahol nyugtom lehet. Kirai is alszik. �gy, mint �n p�r perccel ezel�tt. Most is csak a h�t�t l�tom. A sz�les v�llai, amihez legsz�vesebben hozz�b�jn�k.

Nagyon �rzelmes lehetek mostan�ban. Lehet, hogy csak hi�nyzik az, ami eddig volt. Az �letem. Nem hittem volna, hogy egyszer ezt mondom. Hogy az akkori szenved�seket visszas�rom. De azt mondj�k, hogy mindig van rosszabb. Most se sz�leim, se h�zam, se p�nzem... �s m�g szeretetet se kapok az egyetlen embert�l, akinek m�g esetleg sz�m�tok b�rmennyit is. Nem tudom, hogy mit rontottam el. Tal�n �pp emiatt, de a k�nnyeim ism�t megindulnak. Nem tudom, �s nem is akarom megakad�lyozni �ket. Csak j�nnek, �s j�nnek. A m�sik h�ta egyre jobban elmos�dik, halv�nyul.

K�zelebb k�szok a m�sikhoz, legal�bb a meleg�t had �rezzem. - Sajn�lom... - suttogom fel�. Legsz�vesebben hozz��rn�k �s h�tulr�l �t�leln�m, de nem akarom fel�breszteni. - Sajn�lom - lehelem �jra, �s m�g legal�bb �tsz�r elism�tlem. Akaratlanul is k�zelebb ker�l�k, m�g k�zelebb. Ott vagyok k�zvetlen�l mellette.

Fel�le pedig mocorg�s hallatsz�dik. K�nnyen dob le mag�r�l - b�r, persze, ink�bb arr�bb m�szok, nem akarom, hogy kiab�ljon. Hirtelen �l fel, fel�m fordul. Szemeivel �get, szinte �l. R�pillantok, de nem b�rom sok�ig. Komor tekintete egyre ink�bb szomorodik. - Mi�rt hazudt�l? - veti fel�m egyszer�en, kicsit csal�dottan. Sz�vem hevesen dobban meg, szemeim elkerekednek. Pislogok a m�sikra.

- Te... te tudt�l r�la? - dadogom fel�, fejemben a m�sik k�rd�se dobog. Az a csal�dott hang. Sz�vfacsar�. - Hogy?

- Mit gondolt�l? Hogy majd megvezethetsz? - v�gja a fejemhez ugyan�gy. - Mondtam, hogy megyek az iskol�dba dolgozni... - Kis sz�net. - Erre mi sz�ks�g volt?

- �n... �n... - hebegem. K�pni nyelni nem tudok, leblokkoltam teljesen. Nem tudom, mit k�ne tennem. Magyar�zkodjak? Minek? Mondjak el mindent? Vajon �rdekli? Csak mondjam egyszer�en, hogy sajn�lom?

- J�, tudod mit? Nem �rdekel, csak ne hazudj t�bbet! - emeli meg hangj�t. Halk s�haj szakad fel bel�lem, felpillantok a m�sikra. Mi�rt b�nok meg mindent, amit teszek?

- �n... egy host vagyok... - adom ki magamb�l.

Cs�nd. Semmilyen reakci� nem j�n, csak a cs�nd. Hossz� �veknek t�nik minden egyes m�sodperc. Nem tudom, hogy mi lesz. Nekem esik, mint egy vad�llat? El�ker�l a r�gi �nje? Vagy esetleg csak legyint egyet, �s kis�t�l az ajt�n? Magamra hagy? K�ts�gbeesetten pislogok r�. Legal�bb mondj valami k�rlek. K�rlek....

- Aha. �s m�gis honnan j�tt ez a remek �tlet? - sziszegi, de egy�ltal�n nem v�dl�an.

- Evvel sokat lehet keresni... - jegyzem meg. De �rzem, hogy legsz�vesebben el�sn�m magam, a sz�gyen mag�val ragad. - Nagyon sajn�lom. Sajn�lok... mindent.

- Most m�r mindegy! Azt csin�lsz, amit akarsz... - V�llait megvonja a m�sik, k�z�ny�sen v�gja hozz�m a szavakat. Nem tudom, hogy direkt-e, vagy teljesen v�letlen, de el�ri a c�lj�t. A lelkem sajog, f�j, iszonyatosan f�j. �rzem, hogy minden tettnek s�lya van, �s �n elrontottam valamit. Azt biztos, hogy volt egy titkom, amikor tudom, hogy milyen nehezen b�zik meg az emberben...

- K�rlek, bocs�ss meg! - emelem fel a hangom, hat�rozottan szakad ki bel�lem. Fel�l�k, a m�sik fel� fordulok, fejem el�re hanyatlik, szinte az �gy s�kj�ig ereszkedek le testemmel.

- Nem haragszom, az isten�rt! - csattan fel Kirai, hangosan f�jtat egyet, folytatja. - Vagyis de. Nagyon is haragszom! Az�rt, mert fontos vagy nekem, a kurva �letbe, nan�, hogy d�h�s vagyok! - hadarja. K�zben nyakamat visszah�zom, hallgatom engedelmesen a m�sikat. - Minek kellett hazudni? Mit hitt�l? Hogy nem engedlek el? Att�l, hogy azt mondom, amit, m�g nem korl�tozlak semmiben, hiszen... - itt egy pillanatra megakad benne a sz�. Sunyi m�don felpillantok, de nem veszek ki semmit. - Hiszen te... nem vagy az eny�m - halkul el a hangja.

Eredeti helyzetembe tolom vissza magam. - �n csak nem hittem, hogy megb�nthatlak... hogy ilyen hamar kider�l.

Kirai

D�h�s voltam, rettent�en, de az�rt, mert nem tehettem semmit. A tehetetlens�g �bresztett bennem haragot, �s az, hogy mennyire elbesz�lt�nk egym�s mellett eddig. Ez t�nyleg ennyire bonyolult? Vagy csak mi vagyunk t�l z�rk�zottak? A sebek nem engedik, hogy megny�ljunk?

Megfesz�ltek izmaim utols� szavaira.

- M�g h�zni akartad? Remek, mikor akartad elmondani?! - emeltem meg hangomat, de azt�n elernyedtem. R�emeltem a pillant�somat. - H�t nem l�tod? - Meglepett, milyen gyeng�d a hangom, �s �szre sem vettem, mikor ker�ltem hozz� ennyire k�zel. Szinte teljesen ott voltam el�tte. - Ezzel csak… elt�volodsz t�lem - emeltem meg kezeimet g�pies mozdulattal, �s mindk�t tenyeremet arc�ra cs�sztattam. B�re halv�ny meleget �rasztott, az eny�m hozz� k�pest hidegnek hatott. Nyeltem egyet. - Nem akarlak elveszteni… - suttogtam, �s nem tudtam, mikor ker�lt ilyen k�zel ajka az eny�mhez. Megsz�ntettem a marad�k t�vols�got is, �s alig �rezhet� cs�kot nyomtam sz�j�ra. �reztem, hogy sz�vem feld�b�r�g, pedig igaz�n nem vadultam be. N�ma mozdulatlans�gba dermedt�nk �gy p�r m�sodpercre, de valahogy kellemes volt. �gy �reztem, valamif�le biztons�gos burokba ker�ltem…

Lehunytam a szememet. �n is csak ember vagyok, egy gyenge ember… Lassan elvettem ajkamat az �v�r�l, de nem nyitottam m�g ki a szemem.

- �n csak azt akartam, hogy… neked jobb legyen - hallottam Kimura halk suttog�s�t. Eg�szen elhal� volt. �reztem, hogy lelkiismeretfurdal�st okoztam neki. Nem b�ntam, de lehet, hogy kicsit t�ll�ttem a c�lon? Nem akartam b�ntani, igaz�n… Hirtelen k�nnyek kezdt�k �getni a szemem, de nem �rtettem, mi�rt.

- De mondtam, hogy ne �gy… Szerinted, ha hazudsz, nekem jobb lesz? - Hangom kicsit elcsuklott, de nem engedtem �tj�ra k�nnyeimet. Mostan�ban t�l sokat s�rok. T�l �rzelg�ss� v�ltam, egy romantikus baromm�.

- Nem - felelte Kimura remeg� hangon, �s �reztem, hogy ujjaimon apr�, nedves cs�kok akadnak meg. - �n csak szeretlek.

Nem b�rtam tov�bb. Halv�nyan elmosolyodtam, de k�zben teljesen elhom�lyosult az a valamicske k�p is, amit a s�t�tb�l eddig kivettem. Lejjebb cs�sztattam kezeimet, �s szorosan magamhoz �leltem a k�lyk�t.

- Buta - nyeltem le k�nnyeimet. - �n is szeretlek…

Kimura

Sz�vem hevesen kalap�l. Rem�lem Kirai nem �rzi, b�r ha igen, kit �rdekel? V�g�lis teljesen megszokott, b�r � biztos nincs �gy felspanolva. Egy apr� puszit�l. Hisz ezt m�g tal�n cs�knak se lehet nevezni. Nem. De akkor is olyan j�. �rezni az ajkait, hogy puha, hogy meleg. Legsz�vesebben beleharapna az ember, de egyel�re tal�n... ez m�g tiltott. Nem fogom hagyni, hogy a farkam vezessen. Hallgatnom kell az agyamra, a gondolataimra, hisz most is majdnem... elvesztettem �t. Belegondolni is rossz.

Azt mondja szeret. Olyan neh�z elhinnem, de musz�j lesz. Csak egy k�ly�k vagyok, egy ny�g. M�g egy feln�ttnek is neh�z lenne b�rni velem, nem hogy egy... olyan embernek, aki j�form�n semmit nem �lt. �ll�thatom, hogy nem volt �leted?

- T�nyleg? - suttogom bizonytalanul, felpillantok a m�sikra. De nem tart sok�ig, hozz�b�jok, amennyire csak lehet. Apr� mosolyom - ami arcomon jelenik meg - a m�sik mellkas�ba int�zem. Oda b�jtatom az arcom.

- Igen. Ez... olyan hihetetlen? - leheli fel�m. A l�legzet�t nyakamon �rzem, kir�z a hideg. Ism�t r�pillantok, de nem l�tok j�form�n semmit. Kitapogatom a v�ll�t, arra hajtom r� a fejem, nyugodtan pihentetem ott.

- �n t�nyleg... nagyon sajn�lom... - vetem fel� b�natosan.

- Ne, nem kell. Hagyd csak - jegyzi meg, mintha matatna valamit. De hamar abbamarad a mozg�s, �jra �tkarol, �lel. - De ugye nem t�rt�nt semmit baj... vagy na. - Kicsit zavartan suttogja fel�m.

- Hmm? - kapom fel a fejem. Nem teljesen �rtem, olyan zavaros. - Mire c�lzol? - k�rdem.

- H�t, hogy host vagy. Ugye nem t�rt�nt semmi baj?

- �mm... - Elmosolyodok. A m�sik szemeibe pr�b�lok bambulni, m�r amennyire ez lehets�ges a s�t�ts�gben. - Na, mi az... csak nem agg�dt�l? - Teljesen megv�ltozik a hangom, �s ink�bb h�zva �t, k�rdezem. - Csak nem f�lt�keny vagy? - Nem tudom meg�llni, hogy ne eresszek meg egy apr� r�h�g�st.

Csak r�csap a fejemre. Semmit nem sz�l el�tte, semmilyen jelet nem ad, csak paff, �s m�ris �rzem tenyere s�ly�t a fejb�bomon. Kicsit felszisszenek, de nem mondhat� jelent�snek. Nem f�j igaz�n. - H�lye! Csak �rdekel, mi van veled. - Nem valami meggy�z�. Csak mosolyogok tov�bbra is. Szeretem, amikor ilyen vagy.

- Ohh... - lehelem. - Akkor nem is kell elmondanom, hogy mik t�rt�ntek... - jegyzem meg v�llvonogatva, persze m�g mindig csak h�zom Kirait, de err�l neki nem kell tudnia. �gyse fog r� reag�lni... �gy. - �s hogy kikkel is voltam.

- Na, Kimura! Ne h�zd az idegeimet... - mordul r�m t�relmetlen�l.

Legy�l ilyen velem... mindig. Mert olyan j�, ha nem kell a feln�ttet j�tszanom, hanem... gyerek lehetek. M�g egy kicsit...

Kimura

Az eg�sz valahogy furcs�n eml�keztetett arra, mikor el�sz�r tal�lkoztunk. Akkor m�g civakodtunk �s egym�st h�ztuk, pr�b�lgattuk, meddig mehet�nk el a m�sikn�l. Most ennek a halv�ny �rny�k�t fedeztem fel Kimura csillog� tekintet�ben. Gyerekesnek tartottam akkor, most valahogy… �r�l�k neki. Hiszen gyerek. Nem kellett volna belek�nyszer�tenem akarva-akaratlanul egy feln�tt szerep�be. M�g �n sem vagyok az.

- Na, Kimura! Ne h�zd az idegeimet… - tettem �gy, mintha haragudn�k, b�r t�nyleg nem voltam olyan t�relmes hangulatomban, sz�val nagyon nem kellett sz�n�szkednem.

- Mi�rt, akkor mi lesz? - k�rdezte j�t�kosan, azt�n legnagyobb meglepet�semre megfogta v�llaimat �s egy mozdulattal az �gyra k�ld�tt, fekv� helyzetbe. Csak pislogni tudtam nagy hirtelen.

- Oh… h�t, tudod. Felsz�gezlek a falra - eml�keztettem f�lig a p�rn�n, f�lig a takar�n fekve keresztben, Kimura pedig f�l�ttem. Csak a sziluettj�t l�ttam a s�t�tben.

- Hm. H�t �gy �llunk - szontyolodott el r�gt�n. - Pedig nem t�rt�nt semmi… Csak randizok l�nyokkal, semmi t�bb.

Valami�rt kis megk�nnyebb�l�s �rasztott el. Ez mondjuk hat�rozottan megnyugtat�. Lehetne sokkal rosszabb is.

- Aham… - szusszantottam. - Biztos…?

- Ennyire lehetetlen elhinni? Ha azt mondom, akkor �gy is van - makacsolta meg mag�t a k�ly�k. - De ha szeretn�d - tette hozz� ism�t szomork�san -, akkor felmondok.

- Nem tudom, mivel vezetn�l m�g meg. De rem�lem, err�l leszoksz… - morgom fel�, a cs�ppnyi j�kedvem el is t�nt, de a megk�nnyebb�l�s l�gg�mbj�t m�g nem tudtam kipukkasztani. Megvontam v�llam. - Mondtam, hogy dolgozhatsz. Csak… j�rj be tanulni. Ennyi. Meg azt�n, �szint�n sz�lva, nem lelkes�t ez a host dolog… - Rem�ltem, hogy hangom nem hat t�lzottan f�lt�kenynek.

V�kony ujjak t�rtak bele hajamba, �s egy pillanatra lehunytam a szemem.

- Mi�rt? - hallottam Kimura suttog�s�t nem messze t�lem. Sz�vem gyorsabb temp�ra kapcsolt valami okb�l… - Semmi nem t�rt�nik. Olyan, mintha egy k�s�r� lenn�k. Direkt ezt az �gat v�lasztottam… Pedig azt mondt�k, j� lenn�k a m�sikra is.

Meghiszem azt. M�g csak az k�ne. Gyomrom �sszesz�k�lt.

- Mert… Mert… akkoris. Nem tetszik - hadartam hat�rozottan. - Ez olyan… lealacsony�t�.

- Mi�rt, am�gy mire lenn�k j�… semmire. - B�gyadt motyog�s volt csak. �reztem, hogy ism�t egy kicsit depressz�vebb ir�nyba terel�d�tt hangulata.

- Ak�rmi m�sra - v�gtam r� a v�laszt. - De ez… - Elhallgattam, nem tal�ltam a megfelel� szavakat. V�g�l csak kimondtam azt, ami abban a pillanatban eszembe jutott. - �n csak nem akarom, hogy m�ssal legy�l. – De be kellett harapnom a sz�mat. - Vagyis… j�… v�g�lis…

�reztem, hogy Kimura megmozdul. Fej�t lassan lehajtotta a mellkasomra, ez�ltal a s�lya is jobban r�m nehezedett, de m�g �gy is olyan volt, mint egy k�nny� tollpihe.

- Mi�rt gondolod, hogy m�ssal akarn�k lenni? - suttogta elkomorodva.

- Mi�rt, tal�n velem akarsz? - v�gtam ki magam a v�laszad�s al�l. Nem siker�lt valami hat�rozottra, mint el�bb, ink�bb csak egy elhal� suttog�sra telt. Rem�ltem, hogy nem hallja meg sz�vem zakatol�s�t. El�g szab�lytalanul vert, mintha ideges lenn�k. De h�t, az is vagyok!

- Hmm… Ne viccel�dj ilyenekkel - lehelte a mellkasomra. - Tudom j�l, hogy ha azt mondan�m, igen, k�z�ln�d, hogy csak viccelt�l.

- Nem szok�som viccelni, �gy ismersz? - k�rdeztem halkan, mik�zben kezeimet f�lcs�sztattam h�t�ra, hogy kezdjek vel�k valamit. Nyeltem egy apr�t. – De akkor… sz�val… Igen lenne a v�laszod? - suttogtam, �s sz�vem m�r a torkomban dobogott. Izgatott voltam, mint egy rossz kamasz. Nem �rtettem.

De m�g nagyon sok mindent nem �rtettem abban a pillanatban.

Kimura

Hallom. Hallom, ahogy a m�sik sz�ve hevesen ver, de nem sz�lok semmit, csak apr� mosollyal figyelek minden egyes dobban�sra. Badumm... badumm... Van benne valami vonz�, cs�b�t�. Van benne valami gerjeszt�, �gymond, �s nem akarsz le�llni. Csak hallgatni, ahogy az apr�, vagy �ppen hatalmas dobban�sok elvisznek egy csendes helyre. Ahol nem kell semmire figyelni, ahol nyugalom van. Egy apr� sziget, egy �lom.

- Persze - vetem fel�, halkan elr�h�g�m magamat. - De ez most hogy j�tt ide? - suttogom fel�, mert t�ny, hogy nem igaz�n �rtem az eg�sz szitu�ci�t. El�sz�r m�rges, ut�na megenyh�l, s�t... egy kicsit sz�gyenl�s is. �rdekes. De �lvezem.

- Umm... aha - Kis dadog�s fut �t rajta �rdekes m�don, mintha a sz�vver�se is gyorsabbra fordulna. - H�t, ide terel�d�tt a sz�, nem? - Halk kuncog�s. Nem tudom, hogy ez a zavar jele-e, de aranyos. Mindenk�ppen.

- Persze... - ism�tlem meg m�g egyszer. - De hidd el, j� rajtad fek�dni - jegyzem meg halkan.

Kis cs�nd telepszik r�nk, el�sz�r �rzem azt, hogy Kirait megfogtam. Azt, hogy m�r nem �rzi mag�t biztosnak, hogy tudja, egyszer beh�dol nekem. Persze nem akarom ir�ny�tani, de j� �rz�s, hogy adott esetben �n is tudok ir�ny�tani. - Mi�rt? Nem vagyok puha... - leheli elhal�an.

Mosolyom egyre nagyobb lesz, �rd�gi �nem kezd el�j�nni. Nem, nem akarom a vill�mmal j�l megd�fk�dni, de az�rt kicsit h�zni... j� dolog. Nem tudom, mi�rt. Csak j�.

- Mi�rt? Szerintem sz�p a fels�tested... - M�r tapasztaltam, �gy teljesen jogos a kijelent�sem. Nem is volt olyan r�g tal�n, amikor �llt a zuhany alatt, folydog�lt sebes test�re a v�z, �n pedig seg�tettem neki. Hozz��rtem. �reztem a forr�s�got. Hi�nyolom. J� lenne ism�t olyan k�zel ker�lni hozz�, mint r�gen.

- Ne besz�lj m�r ilyet! - jelenti ki hat�rozottan, b�r... hangja kicsit megremeg, m�g mindig. Kezei is, amik a h�tamon pihennek. �des vagy. �des...

- Ok�... - b�lintok r� lassan, �vatosan, r�pillantok a m�sikra, fejemet is fel� ford�tom, �gy l�thatja a mosolyom. - De �n csak azt mondom, amit gondolok... - suttogom sejtelmesen.

- Az j�. Azt mondhatod... Tudod - kezdi el halkan -, �n nem akarlak elvesz�teni. De most nagyon olyan volt, mint f�ny�vekre lenn�l t�lem…

Tudom. �n is ezt �rzem. �s azt, hogy ez az �n hib�m.

De pr�b�lok v�ltozni. Ha ez kell, hogy ilyen k�zel lehessek hozz�d, mint most... akkor b�rmit megteszek. B�rmit.

Kirai

Kis cs�nd �llt be, nem nagyon v�laszolt erre semmit, de ez a n�mas�g nem hatott k�nosnak. Ink�bb folytat�sra �szt�k�lt.

- Pedig m�g senki nem volt olyan k�zel hozz�m, mint… te. Soha…

- Ezt hogy �rted? - k�rdezte halkan. Szemem kezdte megszokni a s�t�ts�get, lassan m�r kivehettem arcvon�sait. L�legzete szinte el�rte az �llamat. - Az�rt, mert nem mondtam el, hol dolgozom? Vagyis, hogy hazudtam?

- �h�mm… - h�mm�gtem csak, mint valami idi�ta. El�gg� zavarban �reztem magamat. Valami�rt egyre ink�bb �resnek t�nt a fejem, egy �pk�zl�b gondolat se k�rny�kezett meg, elker�lt mind, de vagy �t kilom�terre. - Gondolom �rthet�, hogy nem szeretem, ha olyanok vernek �t, akikben megb�zom… - Hagytam, hogy a szavak csak �gy kij�jjenek magukt�l, de �reztem, nem lesz ez �gy j�. - B�r itt nem is ez a baj… Agg�dtam �rted, felel�tlen k�ly�k! - mordultam r� ellens�lyoz�sk�ppen. De m�g nekem is felt�nt, hogy hangomb�l ink�bb a megk�nnyebb�l�s s�t. S�t, szinte minden szavamb�l. K�nny�nek �reztem magam, mert nem vesztettem el Kimur�t, de m�gis �loms�ly�nak a sok ismeretlen �rz�st�l �s gondolatt�l.

- Akkor te meg egy morg� medve vagy - kuncogott Kimura. - Folyamatosan �gy viselkedsz, mintha h�zn�k a fogad. Persze, �gy is nagy fejl�d�sen ment�l kereszt�l, ami�rt h�l�s vagyok…

- �gy is �rzem magam n�ha, mintha h�zn�k - mormogtam, de azt�n csak egy szusszan�s t�rt fel bel�lem. - Te vagy h�l�s…? Ink�bb �n vagyok az.

Kimura pajkosan felkuncogott �s hasonl�k�ppen suttogott fel�m. - �s mivel szeretn�d megh�l�lni?

Musz�j voltam elmosolyodni. - Mit szeretn�l, mivel h�l�ljam meg? - k�rdeztem vissza kaj�nul.

- Nem tudom… - �rkezett a motyog�s. H�t persze. Az�rt m�giscsak k�ly�k m�g. Nekem viszont volt egy �tletem, amir�l tudtam, hogy nem most fogom kivitelezni, �s el sem tudtam k�pzelni, hogy valaha megt�rt�nhet. �gy csak meg akartam lepni. Szorosabbra fogtam az �lel�st h�t�n, majd egy mozdulattal f�l� g�rd�ltem, hogy Kimura legyen alul. Csak egy d�bbent ny�g�s szakadt fel bel�le.

- H��e - ut�noztam le faarccal. - Na, mi az? - suttogtam fel�, �s kifejezetten boldogg� tett, hogy v�gre nem nekem kell zavarban lennem.

- Most mi�rt vagy ilyen? - nyafogta gyerekesen. - Megint csak viccel�dsz rajtam, mikor nem is csin�ltam semmit.

- Nem vagyok vicces kedvemben - jegyeztem meg. - Mondd csak. Milyen vagyok? Baj, hogy f�l�tted vagyok? - �rdekl�dtem szenvtelen�l. De azt�n lejjebb hajolva megpusziltam az arc�t. Nem nagyon reag�lt, azt hiszem, a durc�s gyereket j�tszotta �pp.

- Igen - morogta csak halkan.

- Mi�rt, k�nyelmetlen?

- Nem.

- Akkor? Na, ne legy�l megs�rt�dve. K�rlek? - Nem igaz�n tudtam k�vetni a hangulatv�ltoz�sait. Csak fels�hajtottam, miut�n nem nagyon �rkezett v�lasz. M�g csak r�m se n�zett, fej�t oldalra ford�totta. Elh�ztam a sz�mat, �s egyszer�en h�tamra dobtam magam mellette.

- Gondolom, sose fogom megtudni, mit akart�l - �rkezett a d�nny�g�s Kimura fel�l.

- Akartam? Nem akartam semmit. - Ez v�g�lis igaz volt.

- Mondom �n, hogy sz�rakozol. - Ezzel a mondattal h�tatford�tott nekem, �n pedig hirtelen k�pni-nyelni nem tudtam a d�bbenett�l.

- Mi? Nem… - ny�gtem ki felk�ny�k�lve, �rtetlen�l. - Most mi bajod van?

- Az, hogy folyamatosan sz�rakozol.

- Mikor? J�, hogy te tudod, �n meg nem…

- Persze… - motyogta, mire elpattant bennem valami.

- Na j�, sz�lj, ha cs�kkentetted a paranoiarohamod m�rt�k�t - mordultam fel.

- K�nny� ezt mondani… de mi lenne, ha nem veszekedn�nk?

- Ki veszekszik? - pislogtam zavartan. - Te kezdt�l el hisztizni, hogy sz�rakozom. - Megr�ztam a fejem �rtetlen�l. Nem tudtam eld�nteni, hogy most megb�ntottam, vagy haragszik, vagy mi a baja… De nem is tudtam nagyon gondolkozni, mert Kimura hirtelen fel�m fordult, �s egy apr� puszit nyomott a sz�mra. A hirtelen mozdulatt�l �sszerezzentem, azt�n mozdulni se b�rtam. - � - j�tt ki a hang nyitott ajkaim k�z�l.

- �n csak… szeretlek - lehelte r� a b�r�mre, a hangs�lya �des volt, mintha meg se lett volna s�rt�dve. Kicsit megzavart, s�t, nem is kicsit. H�t csak ennyi lett volna az ir�ny�t�s ill�zi�ja? Csapd�ba estem, Kimura h�l�ja teljesen k�rbevett. Mosolygott.

- De h�t… �n is szeretlek - motyogtam fel� szerencs�tlen�l, �s el�g sz�nalmasnak �reztem magam. Most m�r nem t�nt olyan neh�znek kimondani, de valami�rt nem is enyh�tett a lelkemre nehezed� s�lyb�l. Nem akartam szavakat, �gy el�retoltam a fejemet, �s viszonoztam az el�z� puszit, de m�r egy enyh�bb cs�knak is beillett. Ajkaimat gyeng�den �rintettem Kimur��hoz, de � hamar sz�tnyitotta ajkait, �s rendes cs�kot pr�b�lt kialak�tani. Lehunytam a szemem, �s az elm�leti tud�som alapj�n viszonoztam, amennyire tudtam. Nem volt olyan rossz, s�t… Ez a k�z�s felfedez�s �j �zt adott a dolognak, �s kellemesen bizserget� �rz�s volt…

Egy �j, k�z�s �lm�ny. Rem�lem, lesz m�g r�szem hasonl�ban, mert most igaz�n nyugodtnak �reztem a lelkem. Nem h�borgatott senki �s semmi… Csak mi ketten voltunk.

Kimura �s �n.